Victor Pontának sok a baja, ezért rutinból nekiállt magyarozni

 

 

  

Nehéz helyzetbe hozta magát Victor Ponta azzal, hogy antiszemitának, revizionistának és oroszbarátnak titulálta a magyar kormányt. A román kormányfő ezzel annyira ellődözte a muníciót, hogy legközelebb nem marad más, mint élő egyenes adásban lecigányozni a magyari Viktort. Ez persze pusztán egy epizód a két ország kormányai közt újabban kibontakozó adok-kapoknak, ezért sem volna ildomos az egyszeri kommentelő módján annyival elintézni a kérdést, hogy a Kárpátok Vakondja csak ne ugráljon azon a szőrös talpán. Az utóbbi idők román történései Ponta véleményének éppen az ellenkezőjére mutatnak. A románok idegesek.

Miért Rigó

A román népesség rohamosan fogy. Az ENSZ ide vonatkozó tanulmánya szerint a második helyen áll Bulgária után, ami számokban kifejezve annyit tesz, hogy 2050-re négymillióval kevesebben lesznek az országban, a nyugdíjrendszerük nagy kihívás előtt áll. Ebből kifolyólag a román vezetés nyilván rossz szemmel nézi Magyarország utóbbi időben tett lépéseit a kisebbségei felé, hiszen míg Magyarország egy virtuális és kézzelfogható kárpát-medencei össznemzetként definiálja magát, Románia pozíciói gyengülnek. Magyarország kezdetben az uniós csatlakozáson keresztül akart a magyar kisebbség jogainak érvényt szerezni, valljuk be, nem túl sok sikerrel. Az új magyar stratégia ezért megszüntette ezt az egyoldalú párbeszédet, és a kettős állampolgársággal, valamint a szavazati joggal stabilizálta a magyar kisebbségek, és a kárpát-medencei magyarság jogi státuszát.

A rendelkezés óta nemcsak magyar kisebbségről, hanem egyszersmind magyar állampolgárokról  is beszélhetünk.

Az erdélyi autonómiatörekvések hasonló módon átnyúlnak a román állam feje fölött, és a kisebbségi kérdések iránt valójában végtelenül érzéketlen Európai Unióból akarnánk kisajtolni a valamiféle támogatást. A pusztán gazdasági érdekek mentén szerveződött, központosított Uniótól, amely inkább tartja szem előtt a német pénzügyi érdekeket, mint Európa nemzeteinek bővülését, persze sokat nem várhatunk. A téma napirendentartása azonban nyilván idegesíti a román vezetést. Ponta provokációról beszél, és román szemszögből valószínűleg igaza is van. Az elmúlt idők kisebbségpolitikai eredményeit ugyanis a magyar kormány megfejeli az évről-évre megtartott tusnádfürdői találkozóval, ahol magyar döntéshozók beszélnek nemzeti és kisebbségi kérdésekről. Az egész folyamatot nyugodtan nevezhetjük markáns és határozott nemzetpolitikának – Semjén Zsolt lovasakrobata-produkcióit kivéve – a román vezetés pedig dühös, tehetetlenségében. Ha Ponta cserébe Karakószörcsögre járna rövidnadrágban táborozni, az nyilván minket nem érdekelne, de hát eltérőek a hagyományaink.

Csakhogy a román politikusoknak nincs erre oka, és ez csak fokozza az idegességüket, mert nem látják a kapcsolatot az írott történelmük és a megélt valóság között.

Ponta persze nemcsak emiatt ideges. Térdfájás ide vagy oda, neki is, mint annyi más politikai szereplőnek, gondja akadt a román korrupcióellenes ügyészséggel. Mint az Tusnádfürdőn egy román politikus szájából el is hangzott, a korrupció a balkáni hagyomány része. Talán nem is véletlen, hogy az IMF tárgyalások első szakaszában a világbank a korrupció felszámolását kötötte ki a támogatások fejében, és a DNA példátlan felhatalmazással el is kezdte a tisztogatást. A DNA-t sokan hozták összefüggésbe az amerikai érdekek érvényesítésével, és a liberális politikusok helyzetbehozásával, Ponta tehát megpróbál még nagyobb barátja lenni az Egyesült Államoknak, hátha megússza korábbi ügyeskedésit.

Ettől függetlenül a látványos kommandósakciók nyilvánvalóan elrettentő hatásúak, még akkor is ha az ártatlanokat is megbélyegzi az esetleges rabosítás. A tisztogatással vélhetően nem jár rosszul Románia, hiszen politikai garnitúrája a korrupcióból származó meggazdagodáson túl nem sok mindenhez ért. Többek közt Romániához sem, hiszen képtelenek egy ekkora országon úrrá lenni, és a rendszerváltás utáni elvárható gazdasági élénkülés helyett csak népességfogyást, és korrupciót tudnak felmutatni. Egy olyan országnak, amely természeti kincseiből és földrajzi adottságaiból kifolyólag rég nem a magyar kilencvenesévek színvonalán kellene mozognia.

Mert Románia csak azok szerint áll sokkal jobban, mint Magyarország, akik nemhogy Bukarestben, de még Erdélyben sem jártak soha.

Intő jel lehet, hogy újabban felbukkantak az erdélyi autonómia román támogatói is. Ők is tisztában vannak azzal, hogy Erdélynek Romániától eltérő gazdasági és kulturális hagyományai vannak, és az ország tulajdonképpen visszafogja ezt a régiót. A Romániában kialakított gazdasági régiók kudarcát külföldi elemzők annak tudják be, hogy a kijelölt területeknek soha nem voltak egységes kulturális és gazdasági gyökerei. A gazdasági fejlődés érdekében tehát nemcsak Erdély, de egész Románia régiós felosztását újra kellene gondolni. Ezt azonban érthető okokból a jelenlegi román vezetés nem fogja megtenni.

Ponta tehát ideges, mert tehetetlen, és nyakában liheg a korrupcióellenes ügyészség. Vádolhatja Magyarországot antiszemitizmussal, revizionizmussal, oroszbarátsággal, de tulajdonképpen bármivel, hiszen azt már megszoktuk. Ez semmiben nem hátráltatja Magyarországot. Orbán ellenben nem vádolja Pontát korrupcióval, kisebbségellenességgel és politikai analfabétizmussal. Azzal az ügyészség vádolja őt, ami viszont hátráltatja Romániát. Ennyi.