Kukapolitika

Az megvan, hogy a baloldali média – ha éppen nem a bevándorlásról kell valami világmegváltót írni – legnagyobb teljesítménye kimerült abban, amikor kikukázták Szijjártó elnyűtt zakóját. Kérdésünk annyi, vajon mit olvas ki a libnyaf egy használatból kivont alsógatyából.

[badge bgcolor=”#81d742″ value=”Miért Rigó”]

 

Nyilván jogos a kérdés, hogy egy országnak az ő külügyminisztere milyen göncökben tolja. Szijjártó valami magyar handmade szabászaton készítteti a ruháit, melyekbe alkalmanként beleizzad a tárgyalások folyamán. Hát fujj. Aztán amikor az elnyűtt ruhadarab végül a kukába kerül, leleményes hajléktalanok azonnal továbbítják a felsőbb szocialista elitnek elemzés céljából, szagolgatni. De mér nem adja a szegényeknek, meg az éhezőknek azt a zakót? – teszi fel a kérdést az Index. Hiszen így tenne minden rendes, szociális érzékű magyari. A zakóviselő hajléktalan közösség igenis megsínyli, ha a külügyminiszteri zakók nem jutnak el végül, a hozzájuk passzoló fehér ingekkel és nyakkendőkkel, a végfelhasználókhoz. Az úr a pokolban is úr, mint az közismert, és a városi hajléktalan közösség joggal várhatja el, hogy előbb-utóbb a viseltes külügyminiszteri ruhadarabok náluk landoljanak.

A hajléktalan árnyékkormány nem is ülésezhetik élre vasalt, ámbátor farzsebénél lyukas szövetnadrág hiányában.

Persze nem a hajléktalanokon élcelődünk, de számukra valószínűleg egy zakó mégoly kevéssé segítheti a mindennapi életbenmaradást, és a bevétel tekintetében sem kecsegtet túlságos hozadékkal, ha valaki külügyminiszteri felszerelésben megy kéregetni, mégha viseltes is.

Félreértés ne essék, nyilván a jobboldal is szemráncolva követi a magyar politikai elit elhabonyosodását, amely már piaci krumplibeszerzéshez is minimum guccsitáskát irányoz elő. Node azért egy magyari külügyminiszter mégsem jelenhet meg püspöklila öltönyben, hogy a proletár újpesti szegényréteget reprezentálja. Amúgy is, ezt az egy vagyok közületek életérzését utoljára Horngyufa tudta hibátlanul tolmácsolni a külvárosok népének, de ő se húzott hozzá munkásjelmezt.

A Soros-pénzből ösztöndíjazott tátikások következő kampánya a szeméttelepen zajlik majd, illetve az aktivisták elitcsoportja a jobboldali szemetesek legmélyére hatol. Felkutatják Orbán Viktor elitzokniján a lyukakat, és sajótájékoztatón elemzik ki, hány lélegeztetőgépet tenne ki a szálak közötti űr.

Szerintünk az Index a HVG útjára lépett. És a kéjelgős mindenszar alapállapot immáron nem nyújt kellően intellektüel védernyőt az objektivitásban. Kikukázott szarokban turkálnak, és ebből próbálnak kihozni valamit. Az oknyomozói újságírás legújabb fejezetének tanúi vagyunk, ahol egy fél kanál joghurtmaradékból a műanyagpohár alján valaki nemzetpolitikai jóslatokat olvas elő.

Majd ha a Szijjártó kidobja az – számunkra is vállalhatatlan színezésű – elhasznált kecóját, akkor lesz hírértéke ennek a dolognak. De hogyan szolgálhatja ez a Soros György-i értelemben vett liberáldemokratikus baloldali megújulást – azt nem tudjuk, hiszen Bajnai se mao-öltönyben jelentkezett be a haladár csapatok tábornokának szerepére, amitől a Nyílt Társadalom Alapítvány bankszámláin anno izgatottabb pezsgés indult el, mint az első agykutató migráns megérkezésekor Berlinben.

De értjük mi is ezt a prolifájdalmat. Egy háromszázezres öltönyből megihatnánk ezer dobozos Sztarót.