Húsvét és politika

 

 

  

Aki húsvétkor is politizál, azt törlöm! Hát mik vagyunk mi? Állatok? – ilyen, és hasonló posztokkal vannak tele a közösségi oldalak. S elsőre ez teljesen észszerűnek tűnik. Hiszen, ahogy a Szentírásban is áll, adjuk meg az Istennek, ami az Istené, és a császárnak, ami a császáré. Adódik a következtetés, hogy a szent három napban igazán leállhatnánk a kampánnyal. Ám, ha tovább gondoljuk, könnyen rájöhetünk, miért nincs ez így. Elég, ha csak tudatosítjuk magunkban a választás legfontosabb tétjét.  

Amíg pápánk migránsok lábait mossa, és a befogadás keresztényi erényéről beszél, addig a mekkai prédikátor idei szónoklatában halált és szenvedést kér a keresztényekre meg a zsidókra. Amíg mi, itt, a művelt, kulturált, igen nagymértékben szofisztikált Európában arról értekezünk, hogy a nyílt társadalom csak még több értéket ad hozzá meglévő kultúránkhoz, addig a muszlimok zárt, párhuzamos társadalmakat hoznak létre, ahol saját törvényt ülnek.

De nem kell ilyen messzire tekintenünk. Elég, ha csak a saját mikroközösségeink történéseit vizsgáljuk. Ma még (most még) „csak” annyi történik, hogy a közösségi oldalak törlik az oda nem illő tartalmakat. Tehát minden olyan bejegyzést, amely a migránsok honfoglaló tevékenysége ellen szól.

De mi lesz holnap? Mi lesz jövő húsvétkor, ha ezt most annyiban hagyjuk?

Tudjuk, mi lesz. Német, vagy skandináv minta szerint a törlés után még aznap becsönget a rendőrség azokhoz, akik a bejegyzéseket tették. Esetleg munkahelyükön is berendeli őket a HR-es, és örülhetnek, ha megússzák egy kis figyelmeztetéssel. Végső esetben rájuk sütik a rasszista, náci, vagy valamilyen –fób címkét, ami egy életre elkíséri őket.

Aztán két év múlva húsvétkor már más algoritmus mentén mennek majd a dolgok. Ki tudja, lehet, hogy akkor már nem lesz elég csupán annyi, hogy nem szidjuk a migránsokat.

Elképzelhető, hogy akkorra már az is gyanús és elítélendő lesz, aki nem dicséri őket.

Minden ember gyarló. És gyarlóságában szereti azt érezni, vagy azt éreztetni, hogy ő valamiben másabb – józanabb, erkölcsösebb – mint a többség. Például, hogy a legnagyobb keresztény ünnepen nem politizál. Persze ez tiszteletben tartandó, de mindenképpen szuverén hozzáállás. Ám az opportunizmusnak is vannak határai.

Ennek a választásnak több, nagyon pontosan körülhatárolható irányvonala van. S ezek közül a legmarkánsabb a migráció elkeni küzdelem. Mégpedig az ártatlanok védelmében. Mert ebben a történetben az ártatlanok bizony mi vagyunk. Mi, akik nem robbantunk, nem merénylünk a hit nevében, nem égetünk könyveket, nem semmisítünk meg többezer éves műtárgyakat, nem vegzálunk olyan járókelőket, akik máshogyan gondolkodnak a világ teremtőjéről, mint mi.

Muszáj volt ezeket leírni. Higgadtan, mértéktartóan, nem csomagolva a mondanivalót sem trágár humorba, sem klerikális szűklátókörűségbe. Hogy mindenki számára világos és egyértelmű legyen ennek a húsvétnak az üzenete.

Ez a választás nem a hit ellen szól. Hanem pontosan a hit védelmében. Akár még olyan értelemben is, hogy az élő hittel nem rendelkező, uram bocsá’ ateisták is megtalálják benne a maguk üzenetét. Ez az üzenet világos és egyértelmű: megmarad-e ezeréves kultúránk, vagy eltűnik az idők végtelenjében?