Turi-Kovács Bélára mikor bizonyítja már rá az M1, hogy kommunista?

 

 

  

A bevándorlási fősodor farvizén kisebb hullámverést gerjesztett a hír, hogy a kormány kiprivatizálna több mint háromszázezer hektárnyi állami földet. Pontos adat persze nincs. Turi-Kovács Béla, a Kisgazda Polgári Egyesület elnöke jobboldalról támadta a MAGOSZ kezdeményezését az Alaptörvényre hivatkozva, és azt is fel merte róni a kormánynak, hogy minden előzetes parlamenti vita és egyeztetés nélkül indítaná el az állami földek privatizációját. Mi már csak arra vagyunk kíváncsiak, mikor hallatunk először az M1 híradójában arról, hogy Turi-Kovács Béla egy emeszpés kommunista.

Miért Rigó

Turi-Kovács Béla már eleve ott elhibázta, hogy az Alaptörvényre mert hivatkozni. Annak értelmezése ugyanis nem az ő dolga. Az MNO-hoz eljutott körlevelében azzal érvelt a választókerület vezetőinek, hogy az államnak az Alaptörvény szerint pusztán arra van felhatalmazása, hogy földjeit „haszonbérbe adja, megműveltesse, azokon mintagazdaságokat hozzon létre, az önkormányzatoknak szociális célokra átadja, elcserélje vagy kisebb területeket kiegészítésként eladjon”. Az MNO azért adta inkább közre a körlevelet, és azért nem emeszpéskommunistázta le a képviselőt, mert újabban nem ez a lap profilja. A tervezett nagyszabású privatizációval kapcsolatban persze fölmerülhet az is, hogy ilyen-olyan ügyeskedéssel megint földbárók szerezhetnek újabb állami tulajdont. A Kormány szerint viszont ez újabb lehetőség az úgynevezett családi gazdálkodások megerősítésére.

És folyhatna itt az érveknek ütköztetése, hogy ugyan mi baj lenne, ha a sok családi gazda megvehetné a földet, amin gazdálkodik. Minden normális országban a gazdák tulajdonában van a föld, amit művelnek. Illetve, hogy mi szükség is van a föld eladására, ha az állami tulajdon egyúttal garancia, hogy nem jut legalábbis tartósan oligarchák, meg külföldi nagygazdák, spekulánsok kezére a nemzeti földvagyon. Meg persze az is kérdés, mire kell és mire fordítja az állam az ebből származó bevételt.

Személy szerint viszont azért is tartom feleslegesnek ezt a vitát, mert egész egyszerűen nem hiszek a családi gazdaságok rendszerében. Ennek a rendszernek ugyanis nem találni nyomát Magyarországon, egy-két elszigetelt esettől eltekintve csak papíron létezik. Tőlünk mondjuk nyugatabbra , Ausztriában, vagy Szlovéniában például nemcsak virtuálisan, de ténylegesen is vannak családi gazdaságok, amelyek a kultúrtájat is formálják, nem csak szántani mennek ki egy elhanyagolt földúton, méretes vágásokat hagyva azon, nehogy traktor nélkül el lehessen hagyni a településeket.

Mert némi autókázás után bárki saját szemével láthatja mi van arrafelé: kisebb gazdasági egységek vannak egymástól látótávolságra, házzal, gépekkel, állatokkal, körbe a megművelt földekkel, ahova aszfaltozott utak vezetnek. Még aki a faluban lakik, az is fenntartja gazdasági épületeit.

A családi gazdaságok rendszere szerintem éppen ebben a gondozott kultúrtájban érhető tetten. Idehaza viszont a valamikori hasonlóan működő tanyavilágot mára beszántották, és óriási monokultúrás búza, kukorica vagy napraforgótáblákkal váltották ki azt. A falvakban sem sokkal jobb a helyzet, mert miközben a presszóban a fröccsbe potyogó könnyek közt panaszkodnak a munkanélküliségre, pár nagygazda, vagy gazdasági társaság ügyesen körbeszántja települést a monokultúrás földművelés egyszerűsége és kényelme jegyében, majd a földalapú támogatások kasszájához járulnak, elvégre meg van művelve a föld. Hogy mivel és miért, az megint egy másik kérdés.

A jövedelmezőség akkor hág majd a tetőfokára, ha a traktorosokat is kizárják a rendszerből, és a földmunkát robotkombájnok végzik majd GPS-koordináták mentén. Szóval a családi gazdaságok rendszeréről beszélni kamu és hülyeség. A monokultúrás földművelés ugyanis csak nagytételben éri meg. Sok földet kell művelni, minél kevesebb emberi erővel.

Például Csányi Sándornak megéri. Ő ugye már bejelentette, hogy földművelésben utazik.

A családi gazdaság ott kezdődik először is, hogy az maga is egy kis önellátásra és többlettermelésre képes rendszer. Földdel, állatokkal, gyümölcsössel. Beszélhetünk itt több százezres nagyságú állami földvagyon-privatizációról, de közben még azt sem tudjuk, hány családi gazdaságot adna ki ez a földmennyiség. Azt sem tudjuk megbecsülni, hány családi gazdaságot tudna fenntartani a föld, ha nem monokultúrás művelésbe vonnák. Arra sincs semmilyen terv vagy ötlet, hogy a családi gazdaságok által megtermelt széles spektrumú termények és más termékek hogyan jutnak be a kereskedelembe. Jelenleg ugyanis nem vásárolhatunk, és nem is juthatunk hozzá a családi gazdaságok termékeihez, kivéve a kimért tejet, mézet, meg némi sajtárút a piacon, melyek többnyire csak a matrica miatt háztájiak, amúgy ugyanonnan kukázták, mint a többit.

Jut eszembe, ha lennének családi gazdálkodók, akkor lehetne savanyúságot is kapni a piacokon, nem csak a tartósítószerekkel és cukrokkal teleszart káposztákat, mindenhol pont ugyanabban a kiszerelésben.

A világban az az erős gazdaság, amely nem alapanyagot szállít, hanem készterméket állít elő. Magyarország kitűnő mezőgazdasági adottságait alapanyagok,  vagy – még rosszabb – takarmány, vagy – ennél is rosszabb – energianövények termesztésére fecsérli el. Akkor lesz itt családi gazdaság, ha majd az meglátszik a vidéken. Kultúrtáj. Kertmagyarország. Gazdag tanyarendszer.

Addig ez az egész hazugság. Ami viszont biztos, Turi-Kovácsot hamarosan le fogják kommunistázni az M1 híradójában.