Az Átlátszó.hu nevű politikai projekt legújabb anyaga arról szól, hogy az Erdélyi Katalin nevű bloggerük beépült a CÖF-ösök közé, és álruhában részt vett egy krakkói közös lengyel-magyar tömegrendezvényen. A sokat sejtető felütés dacára azonban nem történt más, minthogy Erdélyi teljesen hiábavalóan részt vett egy krakkói társasutazáson, és nagyjából azt kapta, amit bárki el tudott volna mondani neki előre.

Az egyetlen különbségféle, hogy egy erősen magyarérzelmű, jobboldali közösség témáit kellett végighallgatnia, de ha mondjuk a kisszentborzasztói csipkeverő egylet ment volna konferenciára, valószínűleg a fonalminőségről hallgathatott volna számára szokatlan véleményeket. A legnagyobb kényelmetlenség is csak amiatt érhette Erdélyit, hogy a szájpadlására ragadt egy katolikus ostya, de az sem református-mivolta ellenében történt, egy átlag katter hetenként átesik ilyen megrázkódtatáson.

Tulajdonképpen jó is ez a cikk, mert lerántja a leplet arról, hogy nincs miről a leplet lerántani, és csak attól izgalmas, hogy inkognitóban volt ott. Ha csak simán, sajtósként kéredzkedik fel a buszra, ugyanezt kapta volna, de ez olyan lehangolóan átlagossá tette volna az írását is, meg az élményt is.

A beépülés, valljuk be, izgalmas műfaj egy terrorszervezet, a maffia, vagy egy ultrás szurkolói csoport esetében, és nem is tagadjuk, feltételez bizonyos előfeltevéseket. Egy tisztességes újságíró le is írta volna, hogy nagyjából mire számított. Erdélyi Katalin írásából is rögtön kiérződik, itt bizony nem valami objektív, résztvevői megfigyelésre készül, hiszen már a felütés is izgalmas, és az írás minden pillanatában ott az a bizonyos feszültség, hogy mindjárt történik valami.

Az csak feltételezhető, hány álmatlan éjszaka előzhette meg ezt az utazást, izzadt hánykolódással az ágyban meg önsikolyra ébredéssel. Ehhez képest a legnagyobb meglepetést nyilván az okozta, hogy már úgy Vác tájékán nem hordoztak körbe kis ezüsttálcán feldarabolt bevándorlócsecsemő-szíveket. Valamint nem verték le a lakatot az Orbán Viktor által küldött adófizetői kincsesládáról, hogy az igaz magyaroknak kiosszák a júdáspénzt azért, hogy elmentek Lengyóba náculni.

Az is különös lehetett, hogy akik bevándorlási kérdésben másképp vélekednek, mint Erdélyi, hogyan képesek ebben a dimenzióban lélegezni.

A lelepleződésre különben érezhetően külön készült a beépített ügynök, hogyan fogja a történések legsötétebb nacionalista pillanatában ledobni az álcát, és a náciszívű katolikus kispolgárok arcába vágni:

[label type=”label-danger”] “Lebuktatok arcátlanok, mindenki tudni fogja, mi folyik itt!”
[/label]

Hogy aztán mártírhalált halhasson.

De láthatóan elmaradtak a félsoros, budiban remegve megírt sms-jelentések arról, hogy most osztják a pénzt, most olvasnak hangosan Gömbös emlékirataiból, most isszák a vért, meg hasonlók. De még csak irredenta dalokat sem énekeltek, csak az Acsitárit, nem szívtak föl csík kokaint, és be sem basztak a pálinkától kifelemenet.

Igazi unalmas nyuggertempóban haladt minden, aminek tulajdonképpen semmilyen hírértéke nincs.

Ráadásul, és ez persze a CÖF szervezésének hanyagsága, minden lengyelül zajlott, így meg se tudhatjuk miket mondtak a lengyelek, csak Erdélyi feltételezéseinek hihetünk, hogy valami nácibeszéd volt.

Azon is el lehet gondolkodni, hogy miért is érdekes egy ilyen út. Nyilván talán azért, mert a baloldalon, vagy libnyaf körökben nincsenek hasonlóan aktív közösségek, vagy ha vannak is, zártak, és a régi reflexek miatt azonnal kiszúrják maguk közül a besúgót, besúgók lévén. Maximum oda lehetne valahogy befurakodni, amikor Sztálinvárosból feljönnek buszokkal a Városligetbe májusegyezni. Vagy a csepeli hévvel. Esetleg azt a romantikát lehetne valahogy megidézni, amikor még Bécsbe járt a nép Ibusszal faszappanért, meg háromrétegű sárga retyópapírért.

Miközben lekókadt izgalommal várjuk Erdélyi útibeszámolójának folytatását, hátha zsidózott is valaki, vagy cigányozott, vagy titkos terveket szövögetett a bevándorlók kiirtására, várjuk a CÖF-ös résztvevők hasonló írásait. Mondjuk olyan felütéssel, hogy beépített liberálissal utaztam Krakkóba. Tök olyan volt, mint egy átlagember, még a csavargyáramba is alkalmaztam volna targoncásként.