Török-e vagy?

 

 

  

A legutóbbi időszak egyik igazi kulturális lakmuszpapírja a hollandiai és német balhé a törökökkel.

Röviden összefoglalom: Erdogan pasa iszonyúan szeretne még pasább – gondolom szultán – lenni. Ezért aztán a németországi, hollandiai és egyéb európai török közösségeknél kampányol az alkotmánymódosítás támogatásáért. Tudni kell, hogy rengeteg – több millió török állampolgár él a fejlett nyugaton, akik – szerencsés esetben – akár szavazhatnak itt is, ott is. Ezt a kampányolást unták meg a hollandok, és nem engedték be a török külügyminisztert. Aztán a németek is megtiltották a kampányrendezvényeket.

A törökök utcára mentek Rotterdamban, ahol egyébként egy arab pasas a polgármester, aki emellett nem támogatja az erdogani diktatúrát. Itt tartunk. Egy arab polgármester védi Rotterdamban a holland demokráciát, ami ellen egyébként a helyi török közösség tiltakozik.

Itt kérek egy kávét. Még pár év, és a jelenlegi szíriránitanzánafgán- szóval izé jellegű közösségekhez majd jönnek a Nyenyerék, az Asszadok, meg a Rafszandzsánik agitálni. Vagy épp megszavaztatják magukat valami nagyon fontosra.

Ugyanakkor a döntéshozóknak lassan komolyan el kell gondolkodniuk azon a tényen, hogy az a sajnálatos helyzet állt elő, hogy az őnáluk dolgozó – vagy épp segélyen élő- kedves lakosaik jelentős része egész egyszerűen nem németnek, hollandnak, satöbbinek vallja magát, hanem töröknek, arabnak – satöbbinek.

És innentől jön a tiszta nácizmus.

Ugyanis jelen pillanatban a gonoszkodó kérdés felmerül mindenkiben: ha már mindenkire rábízzuk identitásának meghatározását, akkor aki ugye töröknek, mit több török állampolgárnak vallja magát, az mi a búbánatos rézmacskát keres Rotterdamban? Menjen bátran szavazni pártjára és szultánjára mielőbb a napfényes Hátsó-Anatóliába, ott majd kezelik a demokratikus deficit okozta lelki defektusait.