Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Vallomással tartozom kedves olvtársaimnak: a kormány eddigi nyelvvizsgákkal kapcsolatos szakpolitikájával, úgy mint a felső és középfokú oktatással kapcsolatban komoly kérdőjelek fogalmazódtak meg bennem. Inkább egyértelmű leszek: totális félreértésnek tartom. Teszem ezt úgy, hogy én speciel rendelkezem a szükséges „papírokkal”, sőt, azt gondolom a nyelvtudással is. Mégse értettem egyet az eddigi politikával. Sőt, azzal sem, ahogy eldőltek a dolgok a korábbi időszakban. A mostani járvány ugyanakkor villanásszerűen rávilágít néhány olyan orbitális baromságra, ami korábban félhomályban maradt.
A magyar társadalom, mint az közismert, nem nagyon beszél nyelveket, még szomszédainkhoz viszonyítva se. (Nota bene, nem szláv, vagy germán nyelv a magyar, nekik egyébként könnyű érteni másokat…) Ez egy tény, ahogy az is, hogy a magyar társadalom tagjai képességei, genetikai állománya alapján semmivel sem maradnak el a külföldi országok állampolgáraitól. Valahogy mégse megy ez a nyelvoktatás dolog, ennek pedig nagyon sok oka van. Ezek az okok mélyre vezetnek, többek között a 90 előtti kommunista oktatási rendszerre, továbbá az utána következő fodorgáborok, magyarbálintok pusztítására.
Sajnos ugyanakkor azt is kell mondanom, ebbe az őrületbe beleszállt bizony néhány fideszes szakpolitikus is.
Először is. Én mintegy 25 éve rendelkezem 2 nyelvvizsgával, jogász vagyok, dolgoztam felsőoktatásban, az államigazgatás elég sok csúcsintézményében. Nomármost a munkában eltöltött húsz év alatt három, azaz három alkalommal volt valóban szükségem munkaügyben a nyelvtudásomra. (A nyaralásokat, az ösztöndíjjal külföldön eltöltött időt, a turizmus más eseteit itt most nem számítom, ezek legfeljebb „papírnak”, vagy magánélménynek számítanak.) A három alkalom közül kettőben jelen volt tolmács is. Tehát átlagosan 6.7 évente volt szükségem arra, hogy ékes angol nyelven megnyilatkozzam.
Ha a tolmácsot nem veszem ide, akkor 20 év alatt egyetlen alkalommal!
A második nyelvem, a német, utoljára 15 éve beszéltem érdemben, a németországi doktori ösztöndíjam alatt, viszont, mivel használnom nem kellett és angolul olvasok angol újságokat, internetes fórumokat, mára leromlottam oda, hogy legalább 2-3 napot kellene nyelvterületen eltöltenem, hogy egyáltalán újra beszélőképes legyek.
Ismerőseim, életkoromból, végzettségemből is adódóan szintén értelmiségi, gyakran vezető beosztásokat igénylő munkát végeznek, s kevés kivétellel hasonlóan állnak a dologgal. Aki nem végez tudományos munkát, vagy nem dolgozik kifejezetten nemzetközi cégnél, elvétve használja nyelvtudását. (Jó, ha nyaralnak, akkor igen.)
Tehát, mint humán értelmiséginek (úristen mennyire elkoptatott szóösszetétel) eddig, a „nyelvek” tekintetében érdemben semmit se kellett használnom az egyébként kötelezően előírt nyelvtudásomból.
A liberális düh, felerősítve a fideszes hatékonysággal
Másrészt viszont az oktatási kormányzat az évek alatt eljutott oda, hogy megőrült. Egészen 2019-ig azon a magyarbálinti sínen pöfögtünk, hogy mindenhova felvételi alapkövetelmény legyen a nyelvvizsga – de a végzés feltételei között is számtalan karon már a két nyelvvizsga is szerepel.
Nomármost induljunk ki a humán értelmiségiek gyöngyeiből, a töri-magyar szakos tanárokból. Ők, minden tiszteletünk mellett egy egész életet le tudnak élni anélkül, hogy egyetlen kackiás bötűt is külföldiül meg kéne nyilatkozniuk, ez igaz a matektanárra, énektanárra, satöbbi.
Ugyanakkor 2019-ben hirtelen kiderült, hogy az egyetemek közel 30%-nyi hallgatót vesztenének (ez eufemizmus volt, valójában többet), ha valóban felvételikor kötelező lenne a nyelvvizsga, tehát az utolsó pillanatban megfúrták a 2014-ben „kőbe vésett” kormányrendeletet.
Ez egy beismeréssel ért fel.
Tehát az oktatási kormányzatnak az egyetemek fölhördülése kapcsán muszáj volt 2019-ben beismerni, hogy a középfokú oktatási rendszer nem volt alkalmas arra, hogy a gyerek többségét használható nyelvtudással ruházza fel. (Bizonyos rosszindulatú megjegyzések szerint mindennemű használható tudással ugyanígy van ez a középfokú oktatási rendszer, s ezen eddig se a régi, se az új NAT, se a KLIK, se a KK, se az OH, sem semmilyen hangzatos rövidítésű valami nem tudott segíteni.)
Ugyanakkor, mint a példám is mutatja, arra a bizonyos egekbe ajnározott használható nyelvtudásra nekem legalábbis – bár van nemzetközileg elismert felsőfokú nyelvvizsgám, továbbá napi szinten olvasok külföldi sajtót – egyetlen alkalommal volt valóban munkaügyben szükségem.
Akkor meg miért nem volt eddig is szakonként differenciált a nyelvvizsga követelmény, könyörgöm? Továbbá miért ismer el a magyar állam olyan nyelvvizsgákat, amelyek külföldön egyszerűen nem is léteznek?
Komolyan feltételezi valaki, hogy az egykori, lánykori nevén „Rigó Utcai”, jelenleg Origo nyelvvizsga papírja egyetlen pontot is számít egy külföldi egyetemen? Nos, segítek, lehet, csak akkor azt honosítani kell, úgy, hogy megcsinálja az eredeti állam valódi nyelvvizsga rendszerét. Angol nyelven az IELTS és a TOEFL rendszer elfogadott, pont. A többi magyarországi himbilimbi meg tesztnek, gyakorlásnak jó, de Angliában, Amerikában nem ismert, nem is elismert, pont.
Ezért aztán a helyzet úgy áll, hogy a magyarországi angol nyelvvizsgát tett magyarok jelentős része egész egyszerűen egy magyarországi papírt szerzett a magyarországi intézmények számára, hogy a magyarok szerint beszél valami más nyelven.
Csak ez külföldön senkit se érdekel.
Mert nekik van saját nyelvvizsgájuk, amit ők elismernek. Ez azért van így, mert ők az angolok, és nem mi. Ezzel viszont így van az angolszász nyelvű világ jelentős része, szóval ismerjük be, angolul talán esetleg mégiscsak jobban tudnak az angolok, mint a magyar egyetemeken kiképzett angol nyelvtanárok. (Ha a magyar lenne a világnyelv, minekünk lett volna pár száz évig világbirodalmunk, vélhetőleg ugyanennyire nem érdekelne minket, hogy hátsó Bulgáriában azt hiszi magáról a várnai egyetem dékánja, hogy beszél magyarul. Azt ugyanis most is mi döntjük el, ahogy az angolok most eldöntik rólunk.)
Az alapvető probléma a következő: egyszerűen nem döntöttük el állami, kormányzati szinten, hogy mi a fenét is akarunk a diplomával – diplomásokkal. Nagyon egyszerű leszek: ha az a prioritás, hogy diákjaink itthon maradjanak, akkor nem túl bölcs dolog, hogy adunk nekik nyelvtudást. Kiképzek egy dokit, kötelezően megcsináltatom vele a nyelvvizsgát, majd huss, röppen az ember a kiképzésére szánt pénzzel együtt Angliába, Németországba.
Ha viszont azt akarjuk, hogy versenyképes tudásuk legyen, akkor meg elő kell írnunk egyes szakmáknak egyenként nyelvtudási kötelezettséget, de ne legyenek illúzióink. Több oldalról se.
Ne legyenek illúzióink mert a jelenlegi diplomások között sokan vannak, akik cigány – beás, vagy romungró nyelvvizsgát tettek. Ez a nyelvvizsga alapvető társadalmi szerepének – l. külföldi tájékozottság – megcsúfolása. Minden tiszteletünk a cigányoké, ám attól tartok nem akkora létszámú közösség, hogy érdemben meg tudjuk beásul értetni magunkat mondjuk Ausztriában. (Bocs, de lassan a törökkel és az arab nyelvjárásokkal, pl a szírrel is jobban járnánk az előbb említett németeknél…)
Sajnos ugyanez a helyzet az esperantó nyelvvizsgákkal is – nyilván vicces egy közösség, aki beszél így, de a csudabogarak sokat nem segítenek rajtunk. Továbbá, néhány nagyon szűk szakterületen kívül az ógörög, latin nyelv nyelvvizsgája se hoz gyakorlati hasznot.
Ne legyenek illúzióink azért se, mert ha valaki valóban keresett szakmát tanult és valóban beszél nyelveket, akkor – lássuk be – legfeljebb a hazaszeretet köti majd ide. Adunk ugyanis egy biankó útlevelet nekik mondjuk Németországba, vagy akárhova, ahol aztán tízszeres pénzért fognak dolgozni, s akkor jönnek csak vissza, ha valami furcsa oknál fogva arra kényszerülnek.
De akkor meg mi a fenének szívatjuk magunkat?
Mi a fenének költöttünk a diákjainkra fejenként milliókat, felsőoktatásban, ha arra viszont nem voltunk képesek, hogy valódi nyelvtudást adjunk nekik? És egyáltalán mi a fenének őrjüngtünk a kötelező nyelvvizsgákkal?
Végszó helyett.
Néhány egyszerű és világos alapelvre van szükség. Mit akarunk? Ha valódi, európai értelemben vett képzett értelmiséget akarunk, akkor itt az ideje eldönteni kik számítanak „elitnek”. Nekik valódi tudásra, valódi papírokra – nem egymásnak írt, senki által el nem ismert pöcsétes izékre – van szükségük, és őket meg is kell fizetni. Ezt leírom még egyszer: meg kell fizetni.
Azt akarjuk, hogy a magyarországi igényeinknek megfelelő szakembereket képezzünk? Akkor meg elég, ha pár szakmában írjuk elő a nyelvvizsgát, a többieket meg hagyjuk élni.
Így – vagy úgy, mindkettő legitim igény, de könyörgöm, döntsük már el, széna vagy szalma!
Komolyan a nyelvvizsga a probléma, mikor a felvételin a retardáltakat pluszponttal díjazzák (diszlexia, diszgráfia, disznormalitás). Mikor 10-szer annyi embert vesznek fel “egyetem”-re, mint kellene? Ma már a funkcionálisan analfabétákat sem szűri ki az érettségi.
A nyelvvizsga, bármilyen gyenge és kevés, mégiscsak egy szűrő, szigorítani kell, nem eltörölni.
A mai internetes világban a gyerekek több angol kifjezést használnak, mint magyart. Ott van a zsebükben a szótár, a nyelvtanfolyam, a világ összes angol nyelvű műsora. Aktívan tennie kell ellene, hogy ne angolosodjon el a szerencsétlen fészbuk generáció beszéde.
Nevetséges az is, hogy a semmit érő nyelvvizsga miatt mennének el külföldre dolgozni. Azért mennek el, mert megéri nekik. Mert nem kell kifizetniük egy magyarországi szakember fizetését cserébe a kitaníttatásukért, semmi hátrányuk nem származik belőle itthon sem. Ajrópai alapérték, hogy, a gyarmatokról toboroznak munkaerőt és meg is élnek a gyarmati piacokból.
Az is hülyeség, hogy az elit megy el, mert nem fizetik meg. Az elit újratermeli saját magát és piszkosul jól megél itthon is.
Az megy el, aki önerőből itthon nem képes feljebb jutni abba a rétegbe, ahova szeretne: inkább elmegy külföldre ahol egy még alacsonyabb szintről indulva eljuthat a saját eredeti szintjére.
Nagyon örülök a fenti véleménynek. Merthogy ezeken a portálokon is kisebbségben vagyunk azok, akik kezdettől fogva azt mondtuk, hogy kifejezetten marhaság volt ez a nyelvvizsga törvény.
Nem vagyok egyedül, akinek egyszerűen nincs nyelvérzéke. Pedig megy a matek és az összes reál tárgy, szeretem a földrajzot, történelmet és elég jól írok is. De a der die das nem megy a fejembe és az idegen szavak sem ragadnak meg hosszú távon. Több mérnökkollégával megállapítottuk, hogy ha az átkosban nyelvvizsgától tették volna függővé a BME-re a felvételit és kettőtől a diplomát, sose lettünk volna mérnökként hasznos tagjai a társadalomnak.
Minden tiszteletünk azoké – és irigyeljük is őket – akiknek van nyelvérzékük, de kérem, nem lehetünk mind egyformák, mert sokaknak nincs. Ez nem ész és nem akarat kérdése, ezek képességek. Van aki 8-10 nyelvet is könnyedén elsajátít, de rossz matekból, van olyan savant, aki fejben bármilyen gyököt von, de nem tudna megszerkeszteni egyetlen gépet sem, és vannak akiknek kreativitása mérnöknek, orvosnak, zenésznek, írónak, szobrásznak teszi őket kitűnővé, noha nem konyítanak nyelvekhez.
Azzal, hogy a gengszterváltás után bevezették e hülye szabályt, csak a külföldieknek tettek szívességet, mert az idetelepülő multi vagy gyárigazgató idefáradt németből és elvárta, hogy a takarítónő is értse a parancsait. Nem kellett neki megtanulnia magyarul, és még tolmácsokat se szerződtetni, kinyaltuk az országtolvajok valagát az ő nyelvén. Arról nem is beszélve, hogy direkt a külföldieknek képeztünk diplomás hazaelhagyó mosogatókat bezzegnyugatra.
A nyelvvizsga előírás csak a humán képességűeket hozta előnybe azokkal szemben akik orvosnak, mérnöknek alkalmasak, ergo biztosan jó térlátású, rajzkészségű, kreatív reál képességűek maradtak le nagy hányadban azokkal szemben akiknek van jó nyelvérzékük.
Vagyis e szabály miatt nem is a legrátermettebbek kaphattak diplomát minden esetben.
S hogy ez minket, a nyelvvizsga ellenzőket igazol, megmutatta az élet, hogy minden segítség, kedvezmény ellenére is tízezerszám nem kaphattak diplomát okos, szakmájukban kiváló egyetemi végzettségűek, akik inkább a diplomanélküliséget választották.
Mi a nyelvi antitalentum kolléga-barátaimmal azt valljuk, hogy két nyelvvizsga megszerzésének energia ráfordításából minimum még két szakmát is ki tudnánk tanulni és jobban meg is érné nekünk és az országnak is.
Úgyhogy hagyjuk meg az iskolai ingyen nyelvtanulás lehetőségét mindenkinek, de csak magunknak képezzünk szakembereket és ne is térjünk vissza ehhez a balga törvényhez, mert akinek tényleg szüksége van nyelvekre, meg fogja tanulni úgyis.
Nagyjából a szívemből szól, de talán azért egy középfokú nyelvtudás (angol) hozzátartozik az általános műveltséghez, és hasznos is egy kicsit az önálló tájékozódáshoz. A többi tanult nyelvnek én se láttam soha hasznát.
Nem hinném, hogy bármely nyelv a középfokú nyelvismeret előírása, emeli az általános műveltséget.
Az önálló tájékozódáshoz, véleményalkotáshoz, szakmai előmenetelhez, hobbijához szükséges ismereteket, igénye szerinti szükséges mértékig, mindenki megszerezheti és meg is szerzi önállóan.
Mind a Cikkíró, mind Vektortér, mind Naprózsa véleményében érzek igazságot, bár más-más oldalról közelítenek és nem is feltétlenül ugyanoda lyukadnak ki. Ám… Azért legyen már egy szintje a diplomának! Legyen már egy szintje egy diplomás embernek! Kikről is beszélünk? Az ország lakosságának azon részéről, akik szellemi képessége a legmagasabb fokon van. Ők a szellemi elit. Kérdezem én, milyen ország az, ahol a szellemi elit nem tud megszólalni egy világnyelven?
Igen egyet értek, minden huszadik-harmincadik szakterületen fog a diplomás dolgozó belefutni a munkája során idegen nyelvtudást igénylő szituációba. Persze, de Juhász Gyula verselemzésbe, a kiegyezés történelmi előzményeinek részleteibe, az atommag felépítésébe se fog minden diplomás kivétel nélkül belefutni a munkája során. A diploma, a vezető értelmiség szintje, az tényleg legyen egy szint. Igenis legyen nyelvtudása! És ez most nem szakmai kérdés, meg munkaerőpiaci kérdés, hanem színvonal kérdése. Mellesleg, én inkább azt feszegetném, hogy oda, ahol annyira szorosan szakmai közegbe – és nem tudományos közegbe – képezünk szakembereket, oda valóban kell-e egyetemi végzettség? Korábban őket főiskolán képezték. Nem volt jobb, hogy sokkal látványosabb volt a különbség egy főiskolai meg egy egyetemi diploma között? Ők voltak a közép-értelmiség. Ha idegen nyelvi közegbe kerültek elmentek nyelvvizsgázni. Tök mindegy melyik nyelvvizsga szervezetnél lett papírjuk, az életben úgyis meg kellett állni a helyüket. De egy felső-értelmiségnél ennek helyből kell működnie. Belső szellemi igényesség kell legyen! Olyan pedig nincs, hogy atombombát tervezek, de közben nem áll rá az agyam az idegen nyelvre. Vegyük már észre a különbséget! Aki a mások által kidolgozott sémákat előírás szerűen, optimálisan, jól, stb. használja az hasznos szakember, jó közép-értelmiségi lehet, de a vezető-értelmiségnek a jövő sémáit kell kidolgoznia a nemzet számára. Márpedig aki ide tartozik, annak egy nyelvvizsga nem akadály. Persze, nem mindenkinek muszáj ide tartoznia. Talán erre a differenciális zavarra mutatott rá a Cikkíró is. Nem tudjuk eldönteni, hogy az a papír, amit a magyar egyetemek kiadnak az pontosan mire is jogosítson. Hova is soroljon. A szakmák közötti differenciálást elvi okokból nem tartanám szerencsésnek a fentiek miatt. A diplomával megcélzott munkaerőpiaci pozíciót már igen. Ezért hoztam a főiskolai példát. Az archaikus korban nem véletlenül mondták az egyetemet universitasnak, a főiskolát meg studiumnak. Az egyik egyetemes tudást, míg a másik csak részleges, specifikus tudást adott. A nyelvek közötti differenciálás tekintetében valóban lenne dolga a csákánynak, lapátnak. A nem univerzális nyelvek elismerését, vagyis amelyeket a tudományos világ nagy része nem használ, el kéne ásni. Valóban szégyen, és vicc ami ezen a téren gyakorlattá vált. Bár, van jó fejlemény is. Az állami szférában már bizonyos nyelvekre nem jár nyelvpótlék például.
Garullus,
Mit is ír?
“Azért legyen már egy szintje a diplomának! Legyen már egy szintje egy diplomás embernek! Kikről is beszélünk? Az ország lakosságának azon részéről, akik szellemi képessége a legmagasabb fokon van. Ők a szellemi elit. Kérdezem én, milyen ország az, ahol a szellemi elit nem tud megszólalni egy világnyelven?”
Maga ostoba?
Honnan veszi, hogy a diploma a magasabb szellemi képességek dokumentuma?
A több nyelven beszélő papagáj az elit?
Az iskolából kikerült diplomás munka-, élet tapasztalat nélkül elit lenne? Szerintem zöldfülű, önállótlan és sokuk élete végiig az is marad.
Az Ön osztályozása szerint van felső és középső elit, meg is határozza kik tartoznak oda, de nyilván van – Ön szerint – alsó elit.
Kik tartoznak oda?
Ilyen, hm életidegen furcsaságokat mint Ön, csak az ír le akinek élete legnagyobb munka teljesítménye az iskolai tanulás, melynek végén szerez arról egy igazolást, diplomát.
Legnagyobb sikerélménye a diploma szerzés volt, sikeresnek és boldognak, mások eredményeinek felmondásakor érezte magát?
Ön elitista, mint egy bolsi-náci?
Önnek a főiskolai végzettség alacsonyabb rendű, mint az egyetemi és ezért az un elitben alacsonyabb szintre sorolja a főiskolai oklevéllel rendelkező embereket.
Szinte biztos vagyok abban, hogy a kommentelők élettapasztalata szerint a főiskolai végzettségű emberek gyorsabban és hasznosabban tudtak beilleszkedni a társadalmi munkamegosztás struktúrájába, mint a kizárólag elméleti ismeretekkel rendelkező, de értéküknél többet váró friss diplomások, akik legfeljebb kávéfőzésre alkalmasak.
Elég seggség szellemi elitről, iskolai végzettséget igazoló papírokra és nem az intelligenciára – innovativitásra, probléma látásra, probléma megoldó-, koncentráló-, figyelemmegosztó képeségre, esetleg vitázó, szónokló tehetségre – hivatkozva beszélni.
Ha nem tudná a tehetség és képesség NEM tanulható.
Az egyetemeken és főiskolákon a tehetséges és képes emberek eredményeit oktatják, jó részt azok és azoknak akik semmi az oktatásba bekerülő eredményt nem értek el és nem fognak elérni.
Ezek lennének az elit?
Akik mások eredményét emésztgetik, magyarázgatják és köhögik fel, akik mások nyomában járnak?
Nem az alkotó ember az elit, drága Garullus, hanem a magoló, aki erről papírt kap?
Hova sorolja Béres Józsefet, Egely Györgyöt, Jakab Istvánt, Bíró Lászlót, Nedeczky Jenőné Margit nénit, esetleg Fordot és Rockefellert?
Rendben kell a nyelvtudás.
A nyelvészeknek, fordítóknak, az egyetemi oktatóknak nem is egy, de legalább három felsőfokú szakmai, hogy magyarul tudják hallgatóikat tájékoztatni az alkotó emberek – az elit – legfrissebb eredményeiről, a kutatóknak, hogy ellenőrizhessék és alkalmazhassák az eredményeket.
Én az egyetemi oktatók szakmai megbecsülését nem tanulmányaik, cikkeik és közleményeik számához, ha nem az oktatásban felhasznált fordításaik számához kötném.
A felől pedig ne aggódjon, hogy a vezető-értelmiségnek a jövő sémáit kell kidolgoznia a nemzet számára.
Az összes íróasztali társadalmi mérnök olyan sikeres mint Robespierre, Marx, Lenin és Soros, pünkösdi királyság.
A nemzet és a társadalom számára nagyobb hatású, a Maxim géppuska, hengermalom, gőzeke és a golyóstoll, mint Marx összes műve.
Differencialiis problémák az Ön személyiségében vannak, többet képzel, mint amit felér.
Mondja nem 156 cm magas?
Az archaikus korban az universitas-on a hallgatók studiumukat végezték a tévedések elkerülése végett, ha nem így lett volna Galilei és Kepler nem tervez és csinál csillagászati látcsövet.
Maga jó kommunistához illően iparosítaná a nemzeti nyelveket?
“A nem univerzális nyelvek”-et eltörölné?
Maga nem nemzettárs és nem vitaképes Garullus.
Nekem az a tapasztalatom, hogy azok a szakemberek, akiket valóban érdekel a szakmájuk, azok megértik az idegennyelvű szakirodalmat, ami szakmájukhoz kell. Tudok olyanról, aki angol nyelvű szakmai vizsgákat – nem egyet véletlenül- tett le angolul, de nem tudott beszélni, mert a konyhanyelv szavait nem ismerte. Én úgy vélem, hogy fordítva ülünk a lovon nyelv ügyben. Magyarországon a nyelv cél és nem eszköz valaminek az elsajátítására. Így nem működik a dolog, fordítva pedig igen. Ha az lenne az óhaj, hogy tudást szerezzen a fiatal, és az csak egy idegen nyelven érhető el, akkor az általában sikerül, jól mutatják a német autógyárakba és angliai szolgáltatóiparban elhelyezkedő honfitársaink is…
1, Alapvetően egyetértek a cikkel
2, Szerintem is szakonként kellene meghatározni, hogy melyek a szükséges tudáselemek, beleértve a nyelvtudás szintjét/fajtáját is
3, A mostani nyelvtudás-fetisizmus szerintem egyike a rendszerváltás sokkjára adott eltúlzott válaszoknak és lassan le fog csengeni. Társadalmi szinten úgy értem. A kilencvenes évek egyik sokkja az volt, hogy kinyílt a világ és itt álltunk használható nyelvtudás nélkül. Az akkor húsz évesek őrjöngenek most a szülői értekezleten hogy miért nincs heti 30 óra angoloktatás emelt szinten. Mi lesz akkor a gyerek karrierjével?
4, Nem igaz, hogy csak az marad itthon, akiben túlteng a hazaszeretet. Ha így lenne, lassan már nekik kellene többségbe kerülniük, én viszont sajnos nem ezt látok.
Lehet, hogy sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy pl. műszaki szakmában nehezen tud valaki nyelvet tanulni, illetve aránytalan energiát igényel, pedig van ilyen.
Az élet mégiscsak minket igazol, mert megy ez a műsor a “nyelvvizsga nélkül nem adunk diplomát” már jópár éve, és sokezer diplomás mégsem végzi el a nyelvkövetelményeket még utólag sem, tehát ők is így gondolják.
Mi a matekot szeretők (gyakran tanítok is fizikával, kémiával, néha történelemmel egyetemben) bezzeg tudomásul vesszük, hogy egy másodfokú kétismeretlenes egyenletrendszer másoknak megoldhatatlan probléma, hogy valaki egy szöveges feladattól fejreáll, nem tudja matematikai feladvánnyá átértelmezni, akkor miért nem hiszik el nekünk, hogy van olyan, hogy újra és újra elfeledjük azt az idegen kifejezést amit más nyelvben egy tárgy megnevezésére használnak?
Miért van az, hogy a rajzkészség, a zenei érzék, a sportkészségek hiányát, a diszlexiát, diszgráfiát, figyelemzavart, autizmust stb. elismerik, diplomásnak számít egy foximaxi-büfészakos, de hogy sok reálértelmiséginek mindenhez kell értenie, azt természetesnek veszik?
Kapjon mindenki diplomát nyelvtudás nélkül, és kapjon mindenki nagyobb fizetést a munkahelyén a többlet nyelvtudásért és akkor majd megtanul az, akit megfizetnek érte és nem felejti mert gyakorolhatja is.
Semmi gond, Kedves Naprózsa!
Ami nem megy azt nem köll erőltetni. Hogyne lenne nehéz megtanulni egy idegen nyelvet. De akkor ne is nevezzük, ne is nevezze magát értelmiséginek az, aki ninics azon a szinten, hogy megtanulja, sőt nem is akarja. Ettől ő egy jó szakember, kiváló dolgozó tisztességes anya-apa stb. Semmi gond. De ne adjunk a kezébe felsőfokú diplomát!
Ha nem tudom középszinten a matematikát az érettségin sem engednek át azért, mert megígérem, hogy soha az életben nem megyek műszaki pályára. Ezért említettem a differenciált képzést, ahogyan a főiskola volt régen. Tulajdonképpen annyi fölösleges tananyagról lehetne vitatkozni. Mi minden olyat tanítanak alsó-közép-felső fokon, amit szökőévenként fogok csak használni. Így is meg lehet közelíteni. Meg úgy is, hogy van a szellemi képzettségnek egy olyan felső szintje, amely a gondolkodás, a probléma megoldás, a kreativitás és az összefüggések felismerésének készségét sajátjaként hordozza. Szomorú, hogy ezen ma a modern Magyarországon filózni kell. Volt idő, amikor ez a kérdés fel sem merült, magától értetődött, hogy kiművelt emberfő az beszél idegen nyelvet. Én továbbra is azt mondom, hogy a nyelvtudásnak első sorban nem funkcionális kérdésnek, hanem szellemi teljesítőképesség kérdésének kell lennie. Természetesen elfogadva és megértve Naprózsa kiegészítését, hogy van, aki nem képes átugrani a lécet. De hát az olimpiára sem engednek oda mindenkit. Ettől még lehet teljes életet élni.
Oké, kedves Garullus. Értjük mi az egyetemi nyelvtanulás mint diplomafeltételt előírók felsőbbrendű legyintgetését, hogy aki nem tud és nem akar fölöslegesen, könnyen elfelejthető és nem hasznosulóan nyelvet tanulni a szakmája helyett, az nem is értelmiségi.
De akkor mérjünk egyenlő mértékkel:
Legyen akkor kötelező minden egyetemi diplomához magasszintű fizika, matematika, ábrázoló geometria, műszaki rajz, statika, dinamika stb…stb egyetemi diplomafeltétel vizsgakövetelmény is!
Mert mondjuk a bölcsésznek, szociológusnak, nyelvet egyetemen mint önálló szakmát (!) tanulónak is legyen követelmény a műszaki és reál tantárgyak egyetemen továbbtanított ismerete!
Mert milyen az, hogy orvostól, mérnöktől nyelvet követelnek, de nyelvésztől, bölcsésztől matematikát, kémiát, fizikát nem?
Szóval mi a többtucat szakmához is érteni köteles mérnökök nem számítunk értelmiséginek, de egy nyelvet tanuló bölcsész, aki viszont nem konyít a mérnöki tudományokhoz magas szinten, az igen?
Az érettségi lezár egy nevelési korszakot és szintet, ahol egyformán tanulnunk kellett sokféle tantárgyat matekkal, történelemmel, biológiával, rajzzal, nyelvekkel.
Ez az alap, de ezután nem lehet követelmény a műszaki vagy orvos és egyéb diplomákhoz az a nyelvtudás amit amúgy külön szakmaként tanítanak bölcsészeknek, leendő tolmács, nyelvtanároknak, mert ez igazságtalan megkülönböztetés a nem bölcsészek számára!
Szóval aki nyelvet tud, végezzen bármilyen CEU-t, vagy társadalommérnök-büfészakot, az értelmiségi, aki mérnök, de nem tud nyelvet, az nem, az csak egy szakbarbár.
Köszönöm a mérnök kollégák nevében is!
Ja, és hogy ki ne felejtsem: mi is “átugrottuk a lécet” a gimnáziumban, nem nyelvből bukottként érettségiztünk, csak ezzel úgy véltük, letudtuk a kötelezőt és nem nyúznak már többé tovább nyelvtanulással, merthogy nem is készültünk nyelvésznek. Mint ahogy Önöket meg nem kötelezték az érettségi után matek tanulásra.
Garullus,
Aki nem tudja a matematikát, fizikát az szerintem nem kerülhet felsőfokú képzésbe, hiszen ezen ismeretek határozzák meg az egyetemes kultúrát, a technikai haladást és az általános jólétet és békét.
A szóf.só bölcsészek, csak maszturbálnak a fogalmakkal, hogy legalizálják, haszontalanságuk és az értékelőállító közösségen ingyenélésük különböző formáit.
Be kellene tiltani a bölcsészképzést nem gondolja?
Önnek és Naprózsának 10/10
Ui.: Az értelmiségi pedig már egy eléggé devalválódott kifejezés, éppen a magukat érteliségieknek vallóknak köszönhetően.
Nem egy művész-interjúban lehetett hallani a dicsekvést, hogy a delikvens mennyire hülye volt matekból. Tehát gyakorlatilag büszke volt rá.
És természetesen megsértődött volna, h az ő “értelmiségi” titulusát egy, a reálismereteket fontosnak tartó szakember megkérdőjelezte volna.
Szóval igazuk van.
Garullus 2020-04-24 : 22:18!
” Én továbbra is azt mondom, hogy a nyelvtudásnak első sorban nem funkcionális kérdésnek, hanem szellemi teljesítőképesség kérdésének kell lennie.”
Én meg továbbra is azt mondom, hogy a nyelvtudás elsö és másodsorban is egy funkcionális kérdés. Az a funkciója, hogy ha feltétlenül kommunikálni kell más nyelvüekkel, akkor lehessen.
HA! De ez nem biztos, tehát ne legyen kötelezö. És természetesen sok köze van a globalizációhoz, tehát politikai aszpektusa is van.
Ha áttesszük a szellemi teljesítöképesség fiókjába, akkor sakkozni is kéne tudni, tulajdonképpen akármit és mindent kéne tudni. Azt is hogy miért a pingvin papák hordozzák a fiókáikat?
Nem díjazzák a diszeseket plusz ponttal nyelvvizsgán. Nyelvvizsgaközponttól függően kaphatnak különféle mértékű kedvezményeket – ami alatt többletidőt kell főképp érteni. Az EU nyelvvizsgája, az Euro Nyelvvizsga adja a legtöbb kedvezményt, mert a többletidőn túl lehet kérni más színű papírt, speciális betűtípust és felolvasást is. Én ezzel egyetértek, mert pl van diszfáziás tanítványom, aki nagyon szépen meg tud oldani mindent – már feltéve, ha kap elég sok időt, mert eleve amíg az ingerület végigfut rajta van, hogy több perc, ugyanakkor ha felfogja, kiválóan reagál nyelvileg. Most emiatt én nem tenném őt parkolópályára csak azért, mert lassú. Az viszont már durván aggályos, hogy amíg a diploma nyelvvizsgáhz van kötve, az ő továbbtanulása egy nagy kérdés – és beszélünk egy olyan fiatalról, aki hatévesen gyufaszálakból olyan hidat épített, ami statikailag teljesen új megoldással készült. Ennyit arról, hogy leszóljuk azt, aki más képességű.
Ami a gyerekek és az okostelók kapcsolatát illeti – egy rohadt nagy tévedés azt hinni, hogy tudják használni. Tapasztalatom az, hogy ott a kezükben a legutolsó Samsung meg Iphone és csak Tiktokra, facéra, messengerre, viberre használják. Már azzal gondjuk van, hogy kell a telóval fotót készíteni és elküldeni felhőbe vagy e-mailben. Az, hogy a telón van szótár még akkor sem jut el a tudatukig, ha az ember többször felhívja rá a figyelmet.
Az igazság az, hogy egyre inkább azt érzem az új generációval kapcsolatban, hogy annyira felgyorsult már az információ áramlás, hogy a fiatalokon, gyerekeken minden csak átfut, átfolyik. Nem ragad meg semmi mélyen. Sokszor még a kedvenc hírességeiket sem tudják felidézni, nemhogy azt, hogy mi volt a suliban. Elmagyarázni meg pláne nem tudják. Általában húsz perc kérdezgetés eredménye az, az információ, hogy ma írtunk dogát a suliban a szenvedő szerkezetből és jól sikerült. Nem tudják megfogalmazni.
A diplomák mennyisége pedig EU előírás. Akárcsak az, hogy mennyi idegennyelvet beszélő ember kell egy országban. Nézzen utána az oktatáspolitikai direktíváknak.
100000000% Ezt mondom 20 éve!!!!!!!!! A fodormagyarhiller(pokorni)-félék seggét nem kell takarítani….
https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/nyelvvizsga-7097906/
Ezt már 5 éve leírtam. Én is teljesen egyetértek, de előbb kellett volna ezt a marhaságot eltörölni.
https://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/2015/07/26/nyelvtanulas_159
Idegen nyelven beszélni nehéz egy magyarnak, arra tényleg nincs szükség egy diplomához.
De írni-olvasni szakmai szövegeket – pl. az Interneten – minden felsőfokú végzettségűnek kötelező lenne. A szakmai magyarra fordító programok mindig tökéletlenek lesznek, az érthetően fogalmazó magyar szakembert sosem helyettesíthetik.
Ezért a szakszövegekből letett írásbeli nyelvvizsga híve vagyok, a diplomához ezt kötelezővé is tenném, a felvételi tárgyakból letett írásbeli nyelvvizsgáért plusz pontokat is adnék (egyből kiesne a roma meg az eszperantó?). Az érettségihez elég lenne a mostani alapszintű társalgást 5-ik osztálytól tanítani.
Az átkosban is az volt, hogy volt egy nyersfordító tolmács és volt egy szakmai szövegíró, aki ezt szakszöveggé összedolgozta.
De még sokszor az irodalmi fordítás is két részből áll: a nyersfordítóból és az idegen nyelvet költői szinten beszélő író ölti végleges formába.
Nyugodtan megmaradhatunk ezen az szinten, azért, hogy viszont magunknak a legjobb szakembereket képezhessük.
Pár éve megkérdeztem külföldön ottani anyanyelvűek között végzett mérnököket, hogyan vannak a nyelvtudással? Kivétel nélkül azt mesélték, hogy bár azon a nyelven tanulták a szakmát és azóta is használják, de a szöveget először nyersfordításban tudják csak kimondani és leírni, s utána dolgozzák át szakmérnökileg magyarról idegenre de vissza magyarra is. Tehát szakszöveg fordításért – főleg egyre fejlődő tolmácsgépek korában – nem kellene gyötörni a hallgatókat, mert a szakszöveghez már amúgy is el kell jutni a nyelv általánosnál magasabb tudásszintjére.
Az átkosban a kapun belüli munkanélküliséget leplezték a nyersfordító és a szakmai fordító megkülönböztetésével.
A nyersfordító ma már számítógépes program. A szakmai fordító a diplomás szakember, aki a nyersfordítás szövegén túl felhasználja a magyarázó képeket, ábrákat, videókat és a szakmai kereszthivatkozások tartalmát is, mert nélkülük nem tudja megmagyarázni? az idegen nyelvű szakkifejezéseket és betűszókat. Erre a csak szöveget fordító programok soha nem lesznek képesek, mert ahhoz öntanuló mesterséges intelligenciával kéne rendelkezniük.
A szakmai fordítóknak – alapból – az egyetemi oktatóknak, tudományos kutatóknak kellene lennie.
“A szakmai magyarra fordító programok mindig tökéletlenek lesznek”
Azért ez elég bátor kijelentés. Pár éve még azt sem tudtuk, hogy ilyenek valaha is létezni fognak.
Egy szinten túl tovább tart és többe kerül a fordítóprogram továbbfejlesztése, mint a szakmai nyelvtudás megszerzése.
Viszont továbbfejleszteni csak egyszer kell, a szakmai nyelvtudást viszont sok millió embernek kell külön megszereznie.
Amúgy tényleg térjünk vissza erre pár év múlva, mert néhány éve nagyon sok dologra gondoltuk azt, hogy lehetetlen aztán lett.
Nagyon zavar, hogy a cikk írója nem tesz vagy nem akar különbséget tenni a se és a sem tagadó szavak helyes használatában. A könyörgöm használata a szerintem helyes könyörgök helyett pedig nagyon kiábrándító. Ha már magyarul ír, akkor legalább helyesen lenne ildomos. Fôleg, ha a nyelvismeret minôségérôl nyilatkozik.
Különben pedig az minden felsôfokú végzettséggel rendelkezni akaró értelmiségitôl elvárható, hogy legalább egy fontosabb idegen nyelven tudjon beszélni és írni- olvasni.
..szóval ismerjük be, angolul talán esetleg mégiscsak jobban tudnak az angolok, mint a magyar egyetemeken kiképzett angol nyelvtanárok…
Ezzel a mondattal azért vitatkoznék.
1. Attól függ ki számítunk manapság angolnak. A bevándorló kínai, vietnámi, arab, török Angliában letelepdett polgárt ? nagyobb eséllyel találkozol velük mint egy bennszülött angollal, főleg Londonban. Hát biza sokszor tapasztaltam, hogy ezek a jóemberek bizony nem beszélnek jól angolul. Ameruikai barátom szokta volt mondani: választékosabban beszélsz angolul mint sok 20-30 éve itt élő mexikói, kubai. Kifejezetten sértőnek érzem azt a mondatot, amit fentebb írtam a szerző kis szösszenetéből.
2. Még a régi rendszerben is a németeseket az NDK-ba az oroszosokat a Szovjetunióba küldték fél éves részképzésre. Aki ezeket nem lógta el, nagyon jól megtanulhatott.
3. Manapság meg annyi az ösztöndíj, hogy rogyásig lehet kimenni és kiválóan megtanulni. Már persze akinek van erre igénye. Mert ezen múlik.
Pugacsov
Kit számítunk manapság angolnak – angoltudás szempontjából?
Segítek.
Ki az anglomán nyelvterületen, akinek nincs szüksége több éves angol nyelv és irodalom képzésre, hogy megtudjon írni egy könyvet, újságcikket?
Ki az aki a történéseket igeidők helyes formájú használatával, választékos angol szóismerettel tudja közvetíteni?
Nem az angliai felső-közép és felső osztály?
Miért is van az ha Londonban találkozik egy született North East-i és egy született South West-i átlagember komoly megértési nehézségeik vannak?
Van egyáltalán angolnak nevezhető nyelv?
Nem csak a világ – Delhitől, Londonon át, New Orleansig – számos részén beszélnek, számos pidgin-english nyelvet (eltérő szó készlettel, eltérő kifejezésbeli szabályokkal)?
Üdvözlök mindenkit!
A blogbejegyzés tartalmával most nem értek egyet (a szerző véleménye általában egyezik a sajátommal, ez most kivétel). Főiskolai diplomáim vannak, angol és japán nyelvtudásom és nyelvvizsgáim, az angolt a napi munkám során használom és az elmúlt 22 évben ez tette lehetővé, hogy lassanként előreléphessek a vállalati ranglétrán (különböző elektronikai gyártó multicégeknél). Az angol és japán nyelvet rekreációs céllal is használom (folyóirat, könyv olvasás, film és videonézés) és személy szerint a gondolkodásom frissen tartása és szaktémákban széles körű tájékozódáshoz elengedhetetlenek. Ezt nevezhetjük az én egyéni hóbortomnak, de egy kvázi fogadott 22 éves egyetemista leány (nem kifejezetten erős intézmény és szak) esetében látom, hogy a nyelvtudás hiánya mekkora hátrány: rendszeresen kapnak olyan önállóan kidolgozandó feladatokat, amihez az interneten anyagot keresve magyarul alig találni valamit, angolul viszont tanulmányok, elemzések tömkelege áll rendelkezésre – számára a szakmai horizont emiatt nagyon szűk és a segítségünk nélkül komoly gondban lenne.
Egyetértek a pejoratívan elitizmusnak nevezett ötlettel az egyetemi (és én ide sorolnám a főiskolát is) végzettséghez szükséges nyelvvizsgával: mind a jelenlegi, mind a jövőbeli diplomásoknak érdeke az, hogy ne üresedjen ki teljesen ezen felsőfokú bizonyítványoknak a tartalma (sokat erodálódott az elmúlt évtizedekben, de ezt szerintem nem helyes folytatni). Az én javaslatom az lenne, hogy aki egyetemen vagy főiskolán abszolutóriumot szerez, az jelentsen egyúttal egy felsőfokú szakképesítést is az adott szakterületeken, diploma pedig továbbra is a nyelvvizsgával együtt járjon. Aztán a munkaerőpiac eldöntené, hogy mondjuk mérnökök/agrárszakemberek/stb. körében valóban szükség van-e nyelvtudásra. Amennyiben pedig az államigazgatásban cél a nyelvtudással rendelkezők preferálása, a bértábla vagy bizonyos vezetői szintek esetében meghatározhatnák, hogy melyik bérkategória/poszt betöltéséhez szükséges diploma és hova elég a felsőfokú szakképesítés.
Tamás,
Ha Ön karrierjéhez nyelv ismeretet szerzett, gondolja más nem tudja megtenni ha szüksége van rá?
Miért is kellene mindenkire standardizálni – kiterjeszteni – az Ön életvezetését?
Megjegyzem a szakmai nyelvismeret, nem nyelvtudás, az egy rétegnyelv.
A nyelv mögötti kultúra és szokások – a kommunikációban alkalmazott nyelvi struktúrák – megismerése nélkül a mondandó mögötti szándék és hangulati töltés nem érthető meg, az európai nyelvek közül kiváltképp az angolban.
Ráépült egy üzletág a nyelvoktatásra/nyelvvizsgáztatásra (mint alkalmasint a követeléskezelők a banki kintlevőségek engedményezési bizniszében vagy a végrehajtók a letiltási üzletágban) és fájóan fogja érinteni az ebben érdekelteket az állami csecs elapadása.
Sok mindenben egyetértek az
előttem szolokkal,de a mai
világban nem ajánlatos
elzárkozni.Nyelvtudás nélkül
pedig elzárkozunk a
külvilágtol és az uj informácioktol.
Az angolt,miután az esperanto nem
jött be mint világnyelv, elemitől
kellen tanitani mint a nyugateuropai
országokban.Aki aztán továbbtanul
fejlessze magasabb szintre.
Nem szeretem az elit kifejezést,
de szükség van olyan emberekre
akik fel tudnak lépni , pl.a BBC vs.Kovács
linterjuban, és megállják a helyüket
az ellenünk fellépőkkel.
Garrullus példája a latinnal is helyénvalo.
Isten örizz, akármilyen idegen nyelvet már az elemitöl tanítani!!
Tanuljon meg elöször az anyanyelvén jól írni s olvasni a nebuló. Meg beszélni.
Tökéletesen elég 14 éves kor után idegen nyelveket tanulni. Másképpen nem fogja tudni egyiket sem rendesen.
El kell dönteni,hogy kiknek az ellátására képezünk diplomásokat!Az a természetes,ha a magyar emberek pénzéböl kiképzett szakember itthon áll munkába,és a munkájával és szakértelmével azok javára tevékenykedik,akikböl származik,akik tulajdonképpen kitanittatták.Nem exportra kell diplomásokat képezni,perfekt nyelvtudással,aztán siránkozni a kivándorlás miatt.Ha a fiatal diplomás a magas szintü nyelvtudásával,és a/még / magas szinvonalú magyar diplomával külföldön négyszeres fizetést kap ugyanazért a munkáért,akkor nem fog Hevesben,vagy Borsodban aprópénzért egy C+ faluban gyógyitani,a családja és a saját maga vagyoni-testi-lelki biztonságát naponta kockára tenni,a hatóságok által persze magára hagyva!A fiatal mérnököknek pedig azért kell a magas szintü nyelvtudás,hogy a gyarmatositó EU-s fönököknek a kapcája lehessen,vagy a távol-keleti vállalatvezetésnek hajbókolhasson!Tanuljon mindenki nyelvet,nyelveket,de az átkosban sem volt kötelezö az orosz B2 nyelvvizsga!Az egyetemeken a nyelvtanitás szigorlattal zárult,aki akart ,utána tehetett a Rigó utcában nyelvvizsgát.Kell a nyelvoktatás,de nem kell a nyelvvizsga!
A nyelv kell. A matek is egy nyelv.
Ha szakszöveget a szakember nem tud fordítóprogram nélkül lefordítani, ki van szolgáltatva a fordítóprogram tulajdonosának épp úgy, mint az arckönyvesek cukorhegyinek.
Elárulja neki, milyen forrásművekből dolgozik, és a maga szakterületén milyen új, ellopásra méltó eredményre jutott.
Az egyik unokatestvérem eszperantóból szerezte meg a 2. nyelvvizsgát. Miskolci egyetemen, nem himihumi szakon. 15 éve dolgozik a Nokiánál, mint stratégiai beszerző.
Mint nyugdíjas, elmondhatom nyelvvizsga nélkül, hogy magyar munkahelyen terveztem gépeket Philipsnek, Tungsram/GE nek, Siemensnek, Agfának. Soha nem tudtam megtanulni rendesen sem angolul, sem németül, de azért nem adnak el egyik nyelven sem. Pedig tanítottak volna, a munkahelyen volt nyelvtanfolyam. De a nyelvtanulás helyett inkább csináltam egy másik szakmérnöki diplomát, mérnökként, és szakmai tanfolyamokat végeztem. Szinte energiabefeketés nélkül. Érdekesség, hogy a 3D tervező programokat csak angolul tudom kezelni.
Nagyon jó kis vitaindító írás, gratulálok. A hozzászólók egy részének nem tűnt fel, de a szerző nem a nyelvoktatás ellen szólalt fel, hanem az ellen a gyakorlat ellen, amely a diplomát MINDEN területen a kötelező nyelvoktatás eredményességétől teszi függővé. Az én véleményem szerint a nyelvoktatásra szükség van, és minden felsőfokú diplomával rendelkező értelmiségi szakembernek tudnia kell tájékozódni idegen nyelvű szakirodalomban is. Ennyi. Ezt a készséget pedig nem feltétlenül egy általános nyelvvizsga keretében kell igazolni, hanem mondjuk a diplomamunka keretein belül. (És persze más lapra tartozik, de az is kérdés, hogy miért elvárás a diploma egy óvodapedagógus vagy akár tanító esetében.)
Azonban vannak szakmák (nem csak diplomás szakmák), ahol a követelményekhez hozzátartozik a magas szintű írásbeli és szóbeli nyelvtudás. Az idegenforgalomban, a légiforgalomban, a külkereskedelemben, stb. Ezeknél a szakmáknál persze a felvételi elbeszélgetés keretében is meggyőződnek a jelölt nyelvi képességeiről, de nem árt, ha egy alaposabb nyelvvizsga bizonyítványa is tanúskodik erről. Tehát ezen szakmák bizonyítványainak kiadását eleve egy formális nyelvvizsgához kötném.
De ha őszinték akarunk lenni, a nyelvvizsga évtizedeken keresztül csak arra volt jó, hogy a munkavállaló ún. nyelvvizsga-pótlékot kapjon érte. Ma pedig minden munkaadónak vagy felsőoktatási intézménynek megvan a lehetősége arra, hogy a szükséges nyelvtudás mértékéről meggyőződjön.
Szekértábor
Sajnálatos, hogy Önnek nem tűnt fel, hogy a hozzászólók nem a nyelv ismeret megszerzése, hanem annak általános és kötelező jellege ellen szólalt fel.
A magam részéről nem kifogásolom, ha a felsőoktatásban van, a diploma megszerzését nem befolyásoló, nyelvi képzés, akár:
– a diploma megszerzése mellett, gyakorlati jeggyel, de ebben az esetben záróvizsgáját és diploma munkáját a választott nyelven tegye, (esetleg kötelezve magát a képzés költségei MÁK részére megtérítésére külföldi munkavállalás esetére),
– a diploma megszerzése után az anyaintézménybe visszatérve, szakmai nyelvi képzésre – max önköltségi térítés mellett – minősített aláírással Certifikat-ban dokumentálva.
Lajos Péter, fb
Én pl. sosem értettem, hogy a határozatlan tárgynál miiért alanyiban ragozzuk az igét.
Pl.: NézEK egy filmET. Ott a tárgyrag a végén, akkor miért nem a tárgyas ragozás a helyes? Logikusan a “Nézem egy filmet” lenne a jó, de még sem.
Azért mert a cselekvés tárgyának tárgyesetben kell lennie (fönévragozás), tehát filmet.
Az cselekvés tárgya elött határozatlan névelö van, tehát nem tárgyas a ragozás, egy akármilyen filmet.
Hogy különbség legyen amikor határozott névelö van a cselekvésnek bizonyos tárgya elött.
nézek Egy filmet; nézem A filmet.
Mit csinálsz? – Nézek egy filmet. = Helytelen, de nem azért, amit utána részletezel, hanem mert ez így germanizmus.
Mit csinálsz? – Filmet nézek. = Helyes, mert így már a határozatlanság is kifejezésre jut, meg tárgyas is, meg magyar is, meg nyelvtanilag is megfelelő. (Ráadásul egy kicsit még tömörebb is!)
Hja kérem, a nyelv ellenáll!
🙂
?
Bizony, bizony a magyar nyelv a cselekvés és felelőssége meghatározása nyelve.
Ki, mit, mivel (mikor, miért) tesz.
Hja kérem, a válasza pontatlan. A nyelv ellenáll, ha nem figyelünk oda, miröl van szó?
Nem egy közvetlenül feltett kérdésre szólt a válasz hanem két állítás közötti különbségröl, nem feledve a névelök jelenlétét!
Lehetne akár így is…
🙂
Ezt a rengeteg nyelvművelőt!
Látám,hogy jó ez így és megáldám.