Miért hallgatnak le minket szemetelésért?

 

 

  

Abszolút üdvös, hogy a jelenlegi, egyes esetekben borzalmasan lassú, más esetekben meg iszonyú balfogásokat elkövető bűnüldözésünket és igazságszolgáltatásunkat meg akarja változtatni pártunk és kormányunk. Az is jogos, hogy számos jó intézményt átveszünk, gyakorlati és elméleti ismereteket, jogszabályhelyeket. Ennek a nagy igyekezetnek köszönhetően azonban – a jelenlegi javaslat alapján – immáron szemetelésért is lehetővé válik a lehallgatásunk. Attól tartok, ez már annyira nem üdvös.

A jelenlegi, egyelőre lánykori nevén szólítandó T/13972 számú törvényjavaslat általános vitájára szerdán került sor. Miután a szokásos kincstári optimizmuson túl vagyunk, el kell gondolkodnunk azon, mit is lehet tenni azzal az eszközrendszerrel, amire ma a technika, és az új javaslat képes. (Messziről indítok, de majd közeledünk.)

Edward Snowden után épp a napokban Wikileaks borította a CIA-ra a bilit, amelyben kiderült, hogy gyakorlatilag minden elektronikai eszköz meghekkelhető. Nemcsak megfigyelésre alkalmazható, hanem oda bármilyen – akár terhelő – adat is behelyezhető, amivel azután a kiváló szervezet nyilván zsarolni is tudja a pácienseket. Ebbe beleértendő az okostévé, az okostelefon, a számítógép, a laptop, tehát amit mindenki használ.

Egy meg nem nevezett ismerős meg nem nevezett szolgálat munkatársaként (jó régi motoros) a következőt jegyezte meg:

„amit ma egy átlagos júzer önként és dalolva feltesz a Facebook mindenki által használt, nyilvános felületére magáról, annak kiderítéséhez öt ember kétheti megfeszített operatív munkájára volt valamikor szükség”.

Eddig minden rendben is lenne, ha és amennyiben tehát az ilyen adatokat saját magunk tettük ki. Azonban a büntetőeljárás furcsa dolog, immáron a leplezett eszközök között megtalálható a nyomozati csapda alkalmazása, ráadásul bírói, ügyészi engedély nélkül.

„A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekmény megszakítása, a bűncselekmény elkövetőjének azonosítása, illetve a bizonyítás érdekében sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó csapdát alkalmazhat.”

– írja a törvény.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fedett nyomozó – tehát a rendőrség – kiprovokálhatja valakiből a bűncselekmény elkövetését – vagy legalábbis alapos gyanú alapján ezután már kérhet jóváhagyáshoz kötött titkos megfigyelést. Ez eddig a fegyveres, vagy kormányzati szolgálati jogviszonyban állók szervezeteinél volt lehetséges, mostantól tehát engedély ehhez nem kell.

A nyomozati csapda azonban kétélű fegyver, az átlagpolgár ilyenkor felkiált, hogy persze, aki bűnöző, azt csukják is be. A mindenkori Gipsz Jakabok pedig nagy erőkkel helyeselnek, s nem kell sokat várni, míg elő nem jön a szokásos „akasszunk”, kezdetű dal a halálbüntetésről.

Amíg ezek az eszközök a hazánkba beszivárgó kémek, terroristák, kábítószer-csempészek ellen alkalmazottak, semmi bajunk nincs.

Azonban az a helyzet, hogy a jelenlegi tervezet szerint a totális lehallgatás és megfigyelés akár a hulladékgazdálkodás rendjének megsértésének szörnyűséges, társadalomra borzalmasan veszélyes bűncselekményének előkészülete esetén is alkalmazhatók.

A Büntető törvénykönyv fogalma a következőképp szól: előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.

A hulladékgazdálkodás rendjének megsértése pedig a következőképp valósulhat meg:

„Aki arra a célra hatóság által nem engedélyezett helyen hulladékot elhelyez.”

A hulladék fogalma pedig a törvény szerint a következő:

„hulladék: bármely anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.”

Ez hát a társadalomra oly mértékben veszélyes cselekmény, amely immáron titkos lehallgatást, titkos adatgyűjtést és nyomozati csapdát is igénybe vehetően elhárítandó – így annak már előkészülete esetén is jöhet a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat.

Már bocsánat, de ez a helyzet jelenleg tényállásszerűen – a jog nyelvén – azt eredményezi, ha Ön, kedves olvtársunk mondjuk hazafelé menet a papírzsepijét a zsebéből egy könnyed mozdulattal kiröppenti (nem szép dolog), akkor máris lehet Önt titkos megfigyelés alá helyezni.

Aztán jöhet a fedett nyomozó, aki egyébként aztán rögtön felajánlhat Önnek egy jó bizniszt. Mire Ön észbe kapott, pár telefon (amit lehallgatnak), pár megjegyzés a lapostévé előtt (amit szintén) és a bizonyítékok a rendőrség, majd az ügyészség, majd végül a bíróság előtt.

S Önt három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetik, bíróság előtt. Szemetelésért.

S mivel mindenhova minden bizonyíték elektronikusan bejuttatható, ha valaki ellen elindult az eljárás, bizony lehet utaló bizonyítékokat teremteni. (Vagy nem is kell pontos dolgot mondani, hiszen utalgatni lehet sokféle dologra), gondoljunk csak a móri gyilkosságban elítélt Kaiser Edére, akit egy félreérthető mondatért a börtönvamzer jelentése alapján el is ítéltek, életfogytra. Megismétlem, életfogytra.

Csúnya fiú volt, nehézfiú, kemény legény. El is követett egy két nagyon aljas dolgot, ám speciel a móri bankrabláshoz és a gyilkosságok elkövetéséhez semmi köze nem volt.

Az azonban, hogy nem járt arra, addig nem verte ki a biztosítékot a „zárt okozati összefüggéseket képező láncolat” elemeit vizsgáló igazságszolgáltatásban, amíg egyszer csak elő nem került a valódi gyilkos. (Aztán Edénk 18 évet kapott, azt már vélhetően jogosan.)

Szóval, csak szólok, óvatosan ezekkel, hátrább az agarakkal, mert nem hiszem, hogy egy rettegő társadalom lenne a jogalkotói cél. Uff, én beszéltem!