Mi köze van a Brexitnek Karácsony kampányához?

 

 

  

Brexit campaingn, astroturfing, ez lesz a két kulcsszó a következőkben, a választási eredménytelenség ügyében.

Az úgynevezett jobboldali médiaelit, részben a bukott polgármesterek és egyes politológusok is hatalmas habot vertek az elmúlt napokban. Egyes oldalakon bemutatták, hogy a Fidesz úgy is nyer, ha veszít, más oldalak kicsit tényszerűbbek voltak, végül egy konferencián hamut szórtak a fejükre, úgy, hogy közben győzelemről zengedeztek. Ezalatt felelősek lettek a közvélemény-kutatók, a Borkai és még sok mindenki. Ez természetes, el kell végezni a gyászmunkát a választási eredmények után, ugyanakkor az a helyzet, hogy az eredmény politika-technikai szempontból semmi meglepőt nem mutat. Továbbmegyek: már a választás előtt fogadtam egy ismert politológussal, hogy számos helyen nagyobb pofon készül (ekkor még nem volt a győri pornó-ügy). A fogadást megnyertem, és állítom: a már unalomig ismételgetett Borkai-ügy nélkül is vesztett volna a Fidesz nagyon sok helyen (mondjuk nem ennyi helyen, de sok helyen), Budapesten is, és be is bizonyítom, miért, továbbá azt is elmagyarázom, hogyan csinálták.

Kedves olvtársaim megnyugtatására, az elemzés végén szó lesz a Borkai ügyről is, – úgyis mindenki a pornóra kíváncsi – mert az is időzített volt, és meg is szívtuk.

Kis bevezető a kellemetlen igazsághoz, avagy az ingadozó középparaszt

A magyarázat borzasztó egyszerű: a Fidesz egész egyszerűen kezdettől fogva nem is használta a legújabb kampánytechnikákat, aminek az lett a következménye, ami.

Valamikor a netes – számítógépes korszak hajnalán, vagy annak virágba borulása körül a kampány valahogy úgy nézett ki, hogy belőttünk kartácságyúkkal az erdőbe, aztán körülnéztünk, hogy eltaláltuk-e a medvét. Néha eltaláltuk, de ahhoz sok-sok kartács és ágyú is kellett, természetesen az nyert, akinek szerencséje volt, vagy picit jobban ráérzett. Persze bejött a szociálpszichológia – végül is nem láttunk bele a polgárok fejébe –, aztán pedig valaki arra is rájött, hogy fel kell írni a támogatók neveit egy lapra, mert előfordulhat, hogy elfelejtjük. Ezeket aztán beírtuk egy számítógépes táblázatba és csináltunk rendszert belőle

Eddig nagyjából minden párt így állt, s a helyzet az, hogy kialakult táborok esetén „az ingadozó középparaszt” dönt a kérdésekről, ha bináris helyzet áll elő. És itt követte el a 2019 októberi választáson a Fidesz a fő hibát. Ugyanis a rendszert nem bináris vagy duális helyzetre alkalmazta, hanem a korábbi centrális erőtér stratégiát vetette be. És a régi rendszert használta, teszem hozzá.

A 2010-ben tesztelt centrális erőtér bevált: az ellenzéknek töredezetten annyi esélye volt, mint a piros sapkás vízipólósoknak a narancs sapkás krokodilok ellen. Az eddigiekben a Fidesz kampány-stratégiája pusztán annyi kellett hogy legyen, hogy a nehezen megszerzett szavazóbázisát egyben tartsa, kezelje és építgesse. (Persze politizálni – jól politizálni –, tematizálni kellett, de egy 40 % feletti párt nyilván erősebb egy versenyben mint egy 15 és egy másik 17% os párt külön-külön.) Ez egészen 2019. májusáig jól is ment. Akkor azonban becsúszott kábé egy hónap alatt egy Momentum, úgy, hogy momentumost élő ember vidéken nem is látott, és természetesen jól elmérték őket a közvélemény-kutatók. Körülbelül annyival, amennyivel most bukott a Fidesz a nagyobb városokban és Budapesten, vagyis 5-10%-kal.  

A hivatalos fideszes kommunikációs gépezet hatalmas erőkkel próbálkozott azt bebizonyítani, hogy számszerűen a legtöbb kormánypárti jelölt több szavazatot kapott, mint a 2014-es választásokkor. Bármilyen furcsa is, de ez tényszerűen igaz. Alakszai Zoltán, a miskolci jelölt számszerűen körülbelül 1000-rel több szavazatot kapott mint elődje, Kriza Ákos. Sőt, Vári Attila, a pécsi jelölt 3500-al volt erősebb szavazatszámban, mint Páva Zsolt ’14-ben. Amiben csalt a Fidesz kommunikáció, az a részvétel volt, hiszen 2014-ben kevesebben mentek el szavazni, értelemszerűen tehát nem volt elég a tényszerűen több szavazó, arányaiban bizony vesztett a kormánypárt.

Ugyanakkor meglepő helyeken, meglepő eredmények születtek, s különösen meglepő, hogy miközben minden héten orbitális közvélemény-kutatási győzelmeket aratott a Fidesz, hát ez a szavazáson finoman fogalmazva sem mutatkozott meg. Itt fülünkbe cseng Kovács Laci bácsi bölcs mondása, hogy nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni.

De mi volt a sok tényező mellett a fő hiba?

Hogy pontosan tegyük fel a kérdést: miért mentek el többen és miért szavaztak többen ellenünk?

Ami logikus, és unalomig ismert, azt nem fogom elismételni. Nem volt értelmezhető főüzenet, nem volt tematika, nem volt ígéret és nem voltak a jelöltek fölépítve. Az egész egy céltalan lejáratókampány volt, valódi töltet nélkül. Sőt, külön kiemelendő, hogy Karácsony Gergely „csetlés-botlása” a megyei sajtóban is különleges helyet kapott, így aztán a miskolciak és pécsiek is tudhatták, milyen gyenge figura ez a fickó. Kár, hogy ők nem rá szavaztak.(Ezen még az se segített, hogy a Facebookon Budapestre optimalizált hirdetésekként jelentek meg, hiszen tartalmilag ugyanarról szóltak, mint a Nemzet cikkei, de a kép épp Karácsonyt reklámozta.) De ez messze vezetne, nem ez a fő téma, mert a baj nagyobb.

Az eddigi közvélemény-kutatásokra, egyéb, bevált módszerekre (lista, telefon, SMS) építő kampány utoljára 2018-ban hozta struktúrájában a megfelelő eredményt. Csakhogy beköszöntött a történelem, és az ellenzék – főképp a Momentum – 2019 májusában bevetette azt a körülbelül 3 éves eszközt, amit az angolok a vote leave kampányban használtak. A közvélemény-kutatók ott is csődöt mondtak. Pont az utolsó két hétben.

Mindig a végén van a vége

A jelenség kívülről a következő: Ahogy a vote leave, vagy Trump kampányában is megfigyelhettük: a közvélemény-kutatásokban (mármint az objektívebbnek nevezettekben) végig vezet az úgynevezett „favorit” (l. Clintonné, vagy az EU maradás-párti oldal), majd az utolsó héten, akár pár nappal a választás előtt egyszer csak hirtelen átveszi a vezetést az esélytelenebb, és a favorit pofára esik.

Most is ez történt. Tarlós, a fideszes polgármesterek elképesztő vezetéseket értek el a közvélemény-kutatásokban, belső mérésekben, majd a választások napján azt kellett észrevenniük, hogy a szavazók tiszteletteljesen a távozásra kérik őket fel.

Ez nem véletlen, ugyanis az ellenzéki netes média, és social campaign erősebb volt (és ráadásul jelentősen többet is költöttek rá), mint a fideszé, és használta a legmodernebb technikát, amit a jelek szerint a Fidesz lebecsült. Hogy egy egyszerű példát hozzak: Karácsony Gergelynek körülbelül 128 ezer lájkolója volt a Facebookon, majd a végén ez felment 190 ezer környékére.

Tarlós Istvánnak NEM volt Facebook oldala.

Míg a Fidesz netes „kommandója” valahol az Obama girl környékén van lemaradva (2008-as kampány), addig a Momentum és a DK, továbbá Karácsony Gergely bevetette a Trump, brexit kampányokban (2016) megismert fegyvert, a mikrotargetált mozgósítást és az astroturfing campaignt.

Ez a két eszköz algoritmikus rendszereket használ, és a big data-t elemzi – automatikusan. Ráadásul jóval kevésbé költséges, mint az olyan régebbi eszközök, mint a plakát, vagy az irányított kommunikáció a nyomtatott lapokban, továbbá alkalmas arra, hogy tartalékokat szabadítson fel, és számos helyzetben hatékonyabb. (Ez nem jelenti azt, hogy a korábbi eszközöket ki kéne dobni.)

A korrupció, az általános rosszlét és a fojtogató levegő

Ugye, kedves olvtársak, mindenki azt érezte, hogy ezek itt a NER-ben lopnak? Hogy itten semmi különös nem történik, a kormány hatalmaskodik, miközben egyre rosszabbul érezzük magunkat? Sőt, azt is éreztük, hogy fojtogat a levegő, mindig sorba kell állni, az oktatás romokban, az egészségügy meg, nos hagyjuk. Sőt azt is éreztük, hogy az amúgy is borzasztó közigazgatás még rosszabb helyzetbe került, valahogy minden elszúródott.

Kedves olvtársak van egy jó hírem, meg egy rossz! A jó hír az, hogy semmi se lett rosszabb az elmúlt háromnegyed évben, minden pontosan ugyanolyan, mint volt. A korrupció ellen szorgosan küzdünk, szintje pont ugyanolyan mint volt, az oktatás nem romlik évről évre, és a dokinál is pont ugyanannyit kell várni, mint tavaly. Emellett kifejezetten jó gazdasági-növekedési adataink voltak. Sőt, a rossz hírem is ugyanez: az elmúlt háromnegyed évben semmi sem változott. Illetve egy dolog mégis változott: a dolgokról alkotott percepció. Most rosszabbnak éreztük a helyzetet, s ez szorosan összefügg azzal, hogy kampány volt.

Miért? 

A válasz egészen egyszerű: az ellenzéknek természetesen az az érdeke, hogy ezt érezzük. És nem az a kérdés, hogy mi a tény, hanem az, hogy érzünk.

A politikai választás, ugyanúgy, mint a párválasztás érzelmeken alapul. Lehet, hogy objektíve Jakab egy jóravaló, helyes fiú, aki elvégezte már az egyetemet, s azonnal munkába is állt, s lassan lakást is szeretne de Micinek Jakab egyszerűen „olyan sótlan”. Mici Jakab helyett inkább Ödönt választja, mert Ödön, bár nem fejezte be még az egyetemet, otthon lakik, de gitározik, s elmegy vele bulikba, s olyan jókat lehet vele nevetni, mert vicces.

Itt is ez történt: azt próbálta a Fidesz sugallni (egyébként rosszul), hogy jobban teljesít az ország, jó kezekben vagyunk, alkalmas vezetőink vannak, épül-szépül országunk. Aláfestésként jött a kormány a propagandájával: államtitkáraink, minisztereink minden helyen siettek elmondani, hogy ez és az az „Uniós” (valakik Brüsszelben messze) „projekt” (ismeretlen szó), „tizenötmilliárd forintból” (fel nem fogható összeg) készült, amelynek az az eredménye, hogy a Simagöröngyösiek innentől további „pályázati forrásokhoz” (nem értjük, valamit papírozni kell) és munkalehetőségekhez juthatnak (kell találni egy ismerőst az újonnan érkezett öltönyös ürgéhez, akit nem ismerünk, hogy dolgozhassunk a szalagnál).

A kampány évében viszont ezt a hibát a neten kihasználta az ellenzék. A Fideszes (az egyszerűség kedvéért nevezem így, ez nem így igaz) média az úgynevezett összehangolt üzenet stratégiát alkalmazza. Ez sajnos azt eredményezi, hogy az embernek az a benyomása támad: bármelyik, úgynevezett jobboldali csatornát is olvassa, nézi, egy kamerával, egy diktafonnal és egy cikkel találkozik, csak épp másik logót lát. Ennek Kuncze Gábor a papagájkommandó nevet adta, azonban mára sajnos kiélesedett a helyzet. A két kampány így kimerítette a jobboldali média hitelességi tartalékait, aminek köszönhetően a jobboldali sajtóban megírtak lényegében leperegtek az amúgy (joggal) „lejáratandó” egyes ellenzéki politikusokról. (A Wittinghof ügy egy-két napon belül lecsengett, a Lackner ügy nem ejtett igazi sebet.)

Mindezen boldogan élcelődött az amúgy is jelentősen olvasottabb baloldali liberális netes sajtó (amelyik pontosan annyira független, mint a jobboldali), így aztán a hitelességi tartalék tovább gyengült.

Állandó impulzusok érték a baloldali választókat különböző civil szervezetektől is. Az úgynevezett aHang például, folyamatos baloldali topikokkal bombázta már két éve a közvéleményt, amelyeket hol egy-egy ellenzéki képviselő kapott fel, hol egy másik álcivil (vagy épp valódi) szervezet. A hitelesség növeléséhez a mindig jelen levő réseket használták fel: egy valódi probléma felkapása két álvalódi problémát is feldobott.

Az astroturfing vagy grassroot campaign továbbra is tart, a legolvasottabb liberális, netes médiában, ahol – hiszen mi sem egyszerűbb – ezeknek az álcivil kezdeményezéseknek a sajtóanyagait írják meg, szórakoztató módon.

Ez összetettebb, mint a jobboldali sajtó, ahol: államtitkár, miniszter elmondja a jót, majd írunk róla egy cikket és egy publit. Ellenvélemény nincs (még ál-ellenvélemény sem), így aztán minden kiválóan megy. Csak épp a hitelességi olló nő, így az olvasottság is csökken. Frontális például a családvédelmi kampány: csakhogy mindig egy személy mondja el, nem nagyon látunk valódi anyákat a valódi életből, így ott is ki lehet emelni az ellenoldal által gerjesztendő (ál és igazi) problémákat más, hitelesnek tűnő arcokkal.

További jelentős olvasottság-csökkentő tényező a print radikális visszaszorulása.

Ha ma körülnézünk egy kávézóban, kocsmában, közösségi térben, újságolvasó embert alig látunk (sőt az az egy is jó eséllyel sajtós). Látunk viszont telefonba mélyedő embereket, akik üres perceikben – mi mást? – szociális médiát, továbbá híreket és cikkeket böngésznek. Csakhogy a hírek (a Google és a Facebook algoritmusának köszönhetően) nem arra húznak, amerre a jobboldal szeretné. A Google algoritmusa a kulcsszavas keresések esetén (vagyis amikor valamit hallottunk, de nem tudjuk hol olvasták) 75-80%ban baloldalinak vagy liberálisnak nevezett portálokat dob fel. Mit használunk hírkeresésre? A Google-t. A Facebook (és társcsatornái) pedig több százezres lájkolóközösségű balliberális médiumokat segít elő, akik fizetett hirdetésekkel már rég felnyomták az olvasótáborukat.

Ez aztán a liberális-baloldali üzenetet mélyítette a fent vázolt astroturfinggal együtt. És ez folyamatosan megy, folyamatos internetes kampány, ami lassan kizárólagossá válik. Ezzel szemben áll a jobboldali tévék nem túl erős nézettsége, és a TV2, amely szintén nem áll túl jól, esetleg az M1, amelyik immár alig nézett. Csakhogy mire az a híradó elindul, az olvasók már rég tájékozódtak a világról, legfeljebb egy-két dologra kapják fel a fejüket.  

Röviden ez lett az üzenet a fejekben: miközben ott fent valami furcsa dolgok történnek, nekünk semmi érdemi beleszólásunk nincs az ügyekbe, amiket nem is értünk, pökhendiek, de járulni kell urainkhoz, akik lopnak, miközben minden elromlik. De tényleg, hát semmi lehetőségünk beleszólni ennek az arrogáns kormánynak a döntéseibe!

Take back control!

Vegyük vissza az irányítást! (Take back control) volt a Vote leave kampány jelszava a ködös Albionban. Hogy-hogy nem Karácsony Gergely jelszava a vegyük vissza Budapestet! volt. Vagyis vegyük vissza az irányítást, az önkormányzatot, Budapestet, ami a miénk volt, de elvették. Elvette a Fidesz, meg a diktatúra. (Milyen furcsa, hogy ebben a diktatúrában lehet szavazni, sőt, eredménye is van.) Jelezzük: a Brexit take back control kampánya és jelszava végül Boris Johnsont, a fő arcot emelte miniszterelnöki székbe Angliában.

A helyzet Magyarországon valamikor 2018 végén, 2019 elején változott meg radikálisan. Ez a Momentum előretörésének időszaka, amelyet – hogy, hogy nem – szintén nem észlelt a közvélemény-kutatások jelentős része. Az úgynevezett „független kutatók” sem, a Momentumot ugyanúgy „benézték”, de miért?

Azért, mert a közösségi médián keresztül elért (részben új) szavazók a korábbi hagyományos, CATI módszerrel nem elérhetők. Nincs vonalas telefonjuk (jelen pillanatban is esik a vonalas telefonok bekötöttsége, hiszen alig használják már), nem válaszolnak a (mobil)telefonos kérdésekre (még akkor sem, ha egyébként támogatók), ráadásul szinte csak az interneten kommunikálnak. Ez a csoport meglepően nagy. Már nem a 30, hanem a 40 év alattiak is könnyen ide sorolhatók.

A vegyük vissza az irányítást kampány kísérteties hasonlóságokat mutat a vegyük vissza Budapestet kampánnyal.

Itt is volt facebookon terjedő targetált álhíroldal: az ezalenyeg.hu és aloldalai. Érdekes megfigyelés, de ahol az Ezalenyeg.hu és aloldalai, pl. Az Ezalanyeg – Szombathely, Ezalenyeg-Pécs, Ezalanyeg Kispest stb. működött, ott veszített a jobboldal.

A Fidesz Facebookon használt kampánya körülbelül 66 millióba került, ugyanakkor egyedül a Fidesz hivatalos Facebook oldalán reklámozott. A szocialista párt, a momentum, a dk, és a jobbik is meglepően kevés finanszírozott reklámot használt. Ezért az a látszat, hogy a Fidesz költött többet. De a valóság egészen más. Az Ezalenyeg.hu helyi targetált és jelöltekre tartgetált kampánya jelentős összegeket kapott: összesen, aloldalakkal együtt mintegy 68-70 milliót. Ezen túl a helyi jelöltek jelentős része szintén többet költött, mint fideszes ellenfele, és a végső helyzet az, hogy Karácsony saját Facebook lapjával együtt (+ 29 millió) – és a többi jelölt egyenkénti hirdetéseivel – az ellenzék jelentősen több pénzért hirdetett, mint a jobboldal.

Példa: Vári Attila 1.7 milliót hirdetett ugyan Pécsett, de az ezalenyeg.hu 4.175 milliót, Péterffy 1.475 milliót, tehát a végöszeg szerint több mint háromszor (!) annyi hirdetés ment online a pécsi baloldali ellenjelölt kampányára.

A negatív üzeneteket tehát nem a fő párthonlapon vitte át az ellenzék, hanem saját álhíroldalán, a jobboldalnak szinte észrevétlenül, miközben pont azokhoz a választókhoz, akikhez ennek el kellett jutnia, nos, eljutott.

A jobboldalon tartósan előkerülő állítás, hogy a reklámköltéseket nem hagyta jóvá a szociális média óriás Facebook. Ez az állítás igaz, ugyanakkor jegyezzük meg: egy üzleti szervezet amellett, hogy deklaráltan szabadelvű, vajon kinek kedvez? A többet fizető ideológiailag azonos nézetűnek, vagy a keveset fizető antipatikusnak?

A szociális média mellett a Google targetált hirdetésekre is jelentősen többet áldozott a baloldal. (Erre összegszerű bizonyítékom nincs, mert a Google nem hoz nyilvánosságra adatot, de Google hirdetésablakban Tarlóst, fideszest alig, Karácsonyt, egyéb baloldalit viszont annál többet láttam. Emellett árulkodó jel volt az előválasztásnál egy utolsó pillanatban kiugró trend, ami megugrott a valódi választásnál is az utolsó két hétben.)  

Mégis vajon hol volt a két súlypont a Karácsony Brexitszerű kampányában?

1. Vegyük vissza Budapestet – az előzőekben vázolt astroturfing utáni megoldás.
2. Környezetvédelem.

A baloldal már színében feladta a vörös-kék színvilágot és zöld lett. Erre a Fidesznek válasza nem volt. A topik sokkal erőteljesebb volt, mint a fidesz kifejezetten gyenge válaszai és védekezése.

Miért? A környezetvédelem, mint topik az 1980-as évek végétől (!) bent van a tananyagban. Eleinte „óvjuk, védjük környezetünk”, aztán különböző más akciók által. Valamikor a 90’es évektől szinte minden elsős kisdiák (!) vagyis a hatévesektől felfelé tizennyolcig megkapja a tananyagban, hogy környezetünket védeni kell. Teljesen mindegy, mi a realitás, a Fidesz a rossz oldalra állt. Elég lett volna a környezetért kommunikációsan együtt aggódni, ehelyett szembement egy olyan topikkal, amit minden kisgyerek fejébe még a magyar oktatás is gondosan belever, több mint harminc éve.

Tehát egy klasszikus baloldali, de zöld színbe öltöztetett Brexit campaign-el van dolgunk Karácsonynál. Nem ugyanolyan hatékony, nem ugyanolyan profi, de tematikájában és metodológiájában hasonlít. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. 

És végül jöjjön a Borkai ügy

Miben különbözik a Borkai-ügy a Wittinghof – Lackner ügyektől? Ugyanaz a helyzet, mint a korábbiak: az ellenzék narratívát adott a botránynak. Megjelent egy rejtélyes blog, ahol a szerző kokainozással, bizniszeléssel vádolta a győri polgármestert. Mesét adott a dolog alá: ő a kipakoló, a dolgokban benne levő, beelégelő kiszivárogtató. A rejtélyes blog szerzője természetesen kitalált személy. Nem mondott az úgynevezett üzleti ügyekről semmi újat, sőt: a kokainra bizonyíték sem született (sőt, valószínű nem is volt), de hitelesnek tűnő narratívát adott.

A kampányblog folyamatosan csepegtette az információkat – jellemző szám: a blog egy bejegyzését több mint 780 ezren látogatták meg (tehát az egész ország harmada rögtön megtudta mi a helyzet)  – és arról a balliberális, főképp az online média folyamatosan hírt adott (a fele is megtudta).

Az, hogy újdonság nem volt az úgynevezett üzleti ügyekben (minden információ eddig is nyilvános volt, sőt cikksorozatok születtek), illetve az, hogy kokain még csak szóba se jött. Nnem számított. A nagy kipakoló kipakolt, hitelt szavainak a narratíva és a pornófelvételek adtak. És mivel az ellenzéki sajtó online fölénye vitathatatlan, továbbá a blogot mindenki megtalálta, akinek csak minimális tudása van az online világról, az üzenet átment. Az üzenet: győri fideszes polgármester „elkurvázza, kokainozza a közpénzt – a többi fideszes is ugyanilyen”.

Hiszen a kampányblog röviden, érthetően jól megírtan ezt mondta el, noha (a szexuális tartalmú felvételeken kívül) se nóvum, se kokain. Profi munka, meg kell hagyni. Az ellenkommunikáció pedig gyakorlatilag a nullával egyenlő volt.

Az, hogy egyébként a szocialista Lackner pont erről beszél, illetve Wittinghof polgármester is csinált megkérdőjelezhető dolgokat, nem számított. Azért nem, mert a jobboldali sajtóban frontális támadás indult ellenük, továbbá nem kapott igazi elmondott narratívát az eset. (Mondjuk nem a rejtélyes kihasznált, megalázott nő mesélte el, hogy a polgármester ezt tette, azt tette. A szocialista Lackner ügy pedig, noha valóban „kokainnak látszó tárgy” van a felvételen, továbbá valóban közpénzek lenyúlásáról szól, szintén nem a „nagy kipakolótól” származik. Nem is kapták komolyan fel.)

Végkövetkeztetés

Az egydimenziós kampány és kommunikáció minden eddiginél erőteljesebb hatást gyakorolt a jobboldali táborra: magasabb számok, jelentősebb részvétel mellett sokkal több szavazó ment el. Mégsem volt elég, ott, ahol kellett. Azért, mert az ellenzék politikailag egységesen lépett fel, több dimenziós kampányt alkalmazott, régebb óta készítette elő és az online térben egyértelmű, sőt jelentős fölényben volt. Metodikájában használta a vote leave, illetve Trump kampányában megismert eszközöket, amelynek egyértelmű markere is volt: az utolsó pillanatban egyszer csak vezetni kezd, majd megsemmisítő vereséget mér az ellenfelére, úgy, hogy közben ellenfelének – normális esetben, amúgy – valószínűleg több támogatója lett volna.

Ezt a metodikát fel lehet ismerni, lehet ellene küzdeni, be lehet vetni, de a jelenlegi eszközök alkalmazása 2022-re nem lesz elég. A balliberális oldalnak ismét 10 év előnye van a kulcsfontosságú médiaterületen, az online térben.