Mi járhat most Karácsonyék fejében?



A soron következő választásokig szűk másfél év van hátra. Ennyi ideje lenne az Orbán-rezsim bukását a majákat megszégyenítő magabiztossággal megjósoló baloldalnak, hogy programot írjanak, szavazókat szerezzenek, úgy általában és alapvetően politikai párt(ok)ként viselkedjenek. Mégis, az ellenzékről szóló híradások többségét nem ez uralja, nem a most regnáló kormánypártok alternatívájaként beszélnek róluk, hanem a saját, egymás közötti viszonyrendszerük permanens forradalmáról.

A bennünk mélyen megbúvó politológusi közmegegyezés az LMP-ét sokáig az újrázásra stabilan esélyes pártként kezelte. A rendszerváltozás óta fel-és eltűnt pártok közül messze kiemelkedett a viszonylag jó erőkből (nem levitézlett SZDSZ-esekből) álló politikusi gárdájával és az első blikkre koherensnek, megvalósíthatónak látszó programjával. Ez, és az LMP iránt érzett megmagyarázhatatlan (Szabó Tímea) vonzalmunk miatt mégiscsak megér még egy posztot a hét meglepetése (szarkazmus), a magát ökopártnak becéző trutyiformáció szétesése.


Az LMP Jávor-Karácsony fémjelezte belső ellenzékének kiválása a Schifferre kiadott balos excommunicatio óta eldöntött kérdés. A Kosh nagykövetként mutatkozó, de Alfred Besterként politizáló Bajnai csak egy-egy lakossági fórum vagy tüntetés alkalmából képes a pártok és egyéni érdekek felett lebegni. Számára, és a mögé befaroló Millának, az inkább többségi, mint arányos választási rendszer miatt vissza kellett nyúlniuk a baloldal régi hagyományaihoz és beleverni a jégcsákányt Trockij Schiffer András fejébe. A nincs alternatíva Fideszre utaló gúnyszövege hirtelen rögvalósággá lett és az LMP leszalámizása nyugodtan tekinthető a Milla vs. MSZP rangadó előtti bemelegítésnek. Persze, csak ha nem vagyunk annyira naivak, hogy minden külső behatástól mentesnek véljük a válást.
 

Az összefogni (kiválni) kívánó elempéseknek előtt két lehetőség nyílt Schiffer kiátkozása után. Az egyik, hogy egy nagyobb, sikeresebb projekthez igazolnak, mint az összes idegenlégiós az Arsenalból, ezzel magukra haragítva a szurkolókat és a nagyobb, sikeresebb projekt számára értéktelenné válnak, ugyanis nem hoznak, hanem visznek szavazókat. A második lehetőség az önálló pártba menekülés, amely a szabad gyökeit nyugodtan odakötheti a legtöbbet kínálónak. A szurkolók megmaradnak, hiszen csak még hitelesebben képviselik azt a valamit, amit eddig is képviseltek, kompromisszumok nélkül, valamint a kérő számára is értékesebb a hozomány, azaz a politika Bossman-szabálya, a kiválás ellenére elegánsan megtartott mandátum, ha az nincs megterhelve potenciális szavazatveszteséggel. Karácsony Gergelyék most ilyesmi álmokat kergethetnek. 


Ám az LMP-ből kiváló, kormányt dönteni akaró tótumfaktumok eddigi eredményessége hiába idézi fel a John Brown-féle abolicionista mozgalmat, melynek legnagyobb hadisikere 3 kansasi néger (pc kisbalták repülhetnek) felkoncolása volt, értékük Bajnaiék számára megkérdőjelezhetetlen. A volt kormányfő formációja, az Együtt 2014 messze nem hozza a neki megelőlegezett számokat, a túlbecsült Facebook részvények mélyrepülésére hasonlító közvéleménykutatási adatokra reagálni kellett, mielőtt az MSZP végleg átveszi a kezdeményezést. Ennyi csupán a Karácsony-Jávor-trükk háttere. Ha máshogy nem megy, igazolnak egy, az elmúlt 20 évet hitelesebben meghaladó pártot, illetve esetünkben annak csak egy részét. Ráadásul az Összefogásnak végre nem kell összefognia senkivel (DK, MSZP), a hátralévő szűk másfél évre (egy kétes hírű nagy öreget idézve) ugyan az ex-LMP-sek hátán bogáncsként bejutva, de immár van parlamenti képviseletük.





Facebook hozzászólások

  Piréz Róbert

Piréz Róbert
"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük