Könyörögve kérem, Miniszterelnök Úr, tartóztassák le az újságírókat!

 

 

  

Vészhelyzetben eldől, mire van valóban szükségünk, és mik azok a dolgok, amik hanyagolhatóak (pl. lakásszínházak, ellenzéki tüntetések, ellenzék stb.). A hanyagolható, avagy teljesen fölösleges tartozékokhoz tartozik a mainstream, avagy függetlenobjektív média. Utóbbira nemhogy nincs szükségünk a túléléshez, de a tevékenysége egyenesen káros. 

És nem csak arról van szó, hogy a kormány beszélő fejeinek kell fölvilágosítania őket arról, hogy a szappanos kézmosás is fertőtlenítésnek minősül (biztos ehhez is igényelnének külön szakembereket), hanem arról, hogy tökéletesen ismeretlen számukra az, hogy egy közösségnek mik az elsődleges szempontjaik – különösen akkor, amikor nem normálüzemről van szó. 

Normálüzem esetében ugyanis az ember mint kellemetlen szellentést a családi asztalnál, elviseli a függetlenobjektív média létezését, ha feltétlenül idegeskedni akar rajta, ránéz. Amikor azonban vészhelyzetben azt adják, mi lényegük, többről lesz szó, mint idegesítő mivoltról. 

Mi derült ki az utóbbi napokban, ha függetlenobjektívéket olvassuk?

Az, hogy nem az egészségügyi vagy rendvédelmi dolgozók helyzete a legrosszabb, esetleg azon átlagembereké, akiknek most munka mellett meg kell oldaniuk a nagyi ellátását meg a gyerekek nyugton tartását! Nem.

A legjobban az újságírók szerint az újságírók szenvednek. 

Ugyan másnak is meg kell oldania a hirtelen ránehezedő logisztikai feladatokat, de az újságíró nem tudja, hogyan fogja megoldani a gyerek mellett egyszerre a cikkírást és a netpincer.hu weboldal bepötyögését a kompjúterbe. Pedig aztán az ő munkavégzése mindössze annyiban változott, hogy az irodai babzsákfotel helyett az otthoni babzsákfotelből írogatja, hogy O1G. Ezt a megterhelő szellemi munkát súlyosbítja a kölyök jelenléte és az ételrendelés problémája (a kedvenc etnokajáldája sajnos csak a belvárosban elérhető, a Rózsadombra nem szállítanak 🙁 )

Ezt az elviselhetetlen állapotot tetézi az is, hogy Kovács Zoltán megsértette az érzéseiket. És az érzelmek sérelme súlyosabb, mint a szövetközi tüdőgyulladás. 

Talán egyetlen pillanatra kivehetnék a fejüket a saját seggükből.

És esetleg a mostani pillanatok épp alkalmasak lennének erre. Talán érdemes volna nem hisztérikusan faggatni a tisztifőorvost, hogy közölje az ország népével, a világ közvéleményével és természetesen elsősorban a Mélyen Tisztelt Újságírókkal a regisztrált fertőzöttek nevét, lakcímét, telefonszámát. 

Külön vicces ez azoktól, akik akkor is sértve érzik emberi és személyiségi jogaikat, ha a kormány valamely szóvivője csúnyán beszél velük – olyankor azonnal riasztanák a TASZ-t és a Helsinki Bizottságot. Nem így akkor, amikor lehetőség nyílik némi szenzációhajhászásra és az ennek farvizén érkező ÉN-kontentes egotripnek. Azért cserébe semmi sem drága az újságírónak. Abba például egyik ÉN-gyáros sem gondol bele, hogy ha például területi információt kapna, akkor áldásos pánikkeltő közvetítői tevékenységének köszönhetően milyen tömegek indulnának el nevezett területről és ismételnék meg azt, ami Olaszországban történt; vagy ha részletes korosztályos adatokat osztanának meg, akkor – szintén az ő művészi tehetségüknek köszönhetően – az egy szem 12 éves miatt megrohamoznák a kórházakat a sztenderd tavaszi náthások. 

Ilyenkor a normális szenzitív adatok sem léteznek az újságíró szemében (végül is nem a sajátjairól van szó!), a különleges helyzetből fakadóak pedig még annyira sem. Mert az újságíró annyira kurva fontos, hogy neki semmi sem szent, csak saját maga, a negyedik hatalmi ág érdekeinek a képviselete és védelme. Nem tájékoztat, hanem a saját, kicsinyes percérdekeit nézve keresztülgázol a közösség egészén. 

A legfrissebb esetben az Index japán könyvtárakban jártas munkatársa firkált egy finom kattintásvadász pánikkeltő szösszenetet (https://index.hu/belfold/2020/03/18/kulugy_koronavirus_belso_level_munka_magyar_levente_balhe_kulugyminiszterium/), ami pont azt mutatja be, hogy a kormány válsághelyzetben nem engedi el a gyeplőt, hanem szigorúan veszi a feladatát. És ez csak egy példa a sok közül. A függetlenobjektív médiának semmi, de tényleg semmi nem számít, csak a feltűnés- és pánikkeltés

 A média önképével ellentétben egyáltalán nem képviseli az embereket, csak a saját érdekeit – ami nem esik egybe a közösség érdekeivel.

Máskor se nagyon, de most aztán végképp nem. 

Ezt teszi amúgy minden nap, csak olyankor kisebb károkat okoz. Vészhelyzetben ez hatványozódik. A függetlenobjektív média tevékenysége közveszélyt okoz.

Tisztelt Miniszterelnök Úr, tisztelt Belügyminiszter Úr! Kérem, tartóztassák le az újságírókat! 

Ui. Segítsünk másokon! Írd ki Te is, hogy #ArrestJournalists!