Játszani. Szavakkal.

 

 

  

Mikor először olvastam a Balavány György írását a HVG-n, és még mielőtt egyre jobban elborított volna az indulat, arra gondoltam, pár idézetet kiszemlézve közzé tehetnénk Kommentár Nélkül címmel, hogy íme a libnyaf dekadencia magasiskolája. A CEU-n az ilyesmi tananyag lehetne, vagy egy egész szakirány. El is kezdtem kigyűjtögetni a magvasabb Balaványi gondolatokat, amelyekkel hamarosan akár pontos idézet formájában is találkozhatunk valamely kormányváltó tüntetésen, még a fesztiválszezon előtt, estefelé, ha már lehűlt az idő.

Olyanokat ír a Balavány az “És akkor mi van, ha fogy a magyar” című cikkében, hogy „adakozó kedvre derült a kormány”, mert fogy a magyar, holott ez a fogyás szinte állandó, fogytunk a török korban, sőt már a népvándorlás idején is, aztán fogytunk a tizenkilencedik, meg a huszadik században, mert mi „ilyen fogyós népség vagyunk”. „Ki az a magyar, hogy pont ő ne fogyhatna” – teszi fel a kérdést a Balavány, majd hozzáteszi, hogy „miből vagyunk mi véreim, gyémántból, vagy színaranyból, hogy ne fogyhatnánk?”. A Balavány szerint ugyanis, a világ népessége lassan eléri a 7, 5 milliárdot, „szóval van ember elég”. Aztán jön az egyik kulcsmondat, hogy

Ja, hogy kevés közte a magyar? Annyi baj legyen. Drága keresztény testvéreim, a Biblia nem a magyarságnak mondja ám, hogy „szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet” (1Mózes 1,28), hanem Ádámon és Éván keresztül az egész emberiségnek.

Aztán még azt is írja a Balavány, hogyha a munkabíró emberek miatt aggódunk, az is hülyeség, mert csak le kell bontani azt a „szörnyű és szégyenletes kerítést”, majd okosan és módszeresen integrálni azokat, „akik elég bolondok, hogy megálljanak nálunk”. Hát a többit olvassa el mindenki, akinek gusztusa maradt hozzá. Na jó, még azt is ideidézem, hogy a Balavány szerint a kormány most kioszt „az elharácsolt százmilliárdokból valamennyit a fehér bőrű középosztálybeli lakosságnak, amiből tán jut valamennyi a nem fehér bőrűeknek is”, mert ez a rész legalább vicces.

Ahogy az ember ennek a Balaványnak újra és újra elolvassa a sorait, egyre több gondolat fogalmazódik meg a fejében. Például, hogy azért nem baj, hogy fogy a magyar, mert kurvasok a kínai, meg az indiai? Meg hogy alapvetően nem is kell szembenézni az elöregedő, és elfogyó nemzet jövőbeni szociális problémájával? Meg, hogy ha nem baj, hogy fogy a magyar, akkor az azt is jelenti, hogy nem baj, hogy nem születik (elég) gyerek? Meghogy a néggyerekes, büszkeapa Balavány, a NER haszonélvezője tulajdonképpen milyen jó helyzetben is van, a kitűnő balaványi gének elváráson felül öröklődtek tovább, a fogyó magyar (nem baj!) adófizetők meg még neki fizethetnek adókedvezményt, ha éppen olyankorú gyermeke van még.

Egyszóval nem baj, ha fogy a magyar, mert Balaványból már van elég?

Aztán az is megfordult a fejemben, hogy amit olyan laza csuklómozdulattal odarittyent a papírra a Balavány, az mennyire jellemzően libnyaf. Ilyen írások alá rendszeresen odakommentelik a radikálisabb lelkületű olvasók, hogy bezzeg, ha a magyar szót mondjuk a zsidóval helyettesítenék, abból milyen ribillió lenne. És elgondokodtam, hogy a korábbi buzis posztunk mintájára egyszer az életben átírom a balaványi fogalmazást, magyar helyett zsidósra. Hogy fájjon. Akkor az lenne a címe, hogy Miért baj, hogy fogy a zsidó? Ez így már kapásból elég erős felütés. Aztán meg olyanokat írnék, hogy nincsenek a zsidók gyémántból, hogy pont ők ne fogyhatnának. Meg hogy Ádámon és Éván keresztül nemcsak nekik mondta ezt a sokasodjatok dolgot a jóisten (1Mózes 1,28), hanem az egész világnak. Meg, hogy miért nem bontják le a kerítést Izraelben, és integrálják az arabokat, akik sokan vannak és majd dolgoznak. Tragikomikus.

Aztán, ahogy ezeket végiggondoltam, némileg elpárolgott belőlem a düh, és rájöttem, hogy a Balaványtól rámtestált zsigeri gyűlöletet én nem is akarom igazán másra zúdítani, ráadásul érdemtelenül. Nem akarom továbbadni, mert inspeciel nem akarok senkit megsérteni, pláne pusztán azért, mert engem megsértettek. Ez méltatlan. És pláne miért pont a zsidókat pécézném ki, hiszen tulajdonképpen őket is csak arra használnám fel, hogy oly módon bántsam vissza a Balaványt meg az elvtársait, hogy az nekik is fájjon.

Aztán még arra is rájöttem, hogy egy ilyen szerencsétlen parafrázis megszerkesztése esetén bizony hosszan elnézést kellene kérnem a lelkiismeretem megnyugtatása végett, hogy ez csak egy rissz-rossz parafrázis, és amúgy semmiképpen sem értek a tartalmával egyet, ez csak amolyan fricska, a bénábbik fajtából. De mi a tökért írnék le még csak fricskából is olyat, amivel nem értek egyet? Pusztán, hogy leírva lássam? Meg hogy fájjon a HVG-nél az akárkiknek? Ugyan már! A Balavánnyal ellentétben ugyanis én felmérem a felelősségét az általam leírottaknak, még akkor is, ha Magyarországon szólásszabadság van.

Akármi trágyát, amit az agyam kiszart magából, nem írok le.

Éppen ezért még azért is elnézést kérek az esetlegesen érintett olvasóktól, amennyit eddig parafraizáltam.

Persze így utólag be kell vallanom, eltöltött némi derűvel, mikor tovább játszottam a szavakkal. Miért baj, hogy fogy a román? Vagy a szlovák? De aztán elhessegettem ezeket a gondolatokat, a Balavány nélkül ugyanis sosem jutott volna eszembe ilyen szinten játszogatni szavakkal. Nemzetekkel. Emberekkel. És hogy a balaványi kérdésre ezúton érdemben megadjam a választ: csak.