Gyuriferi Diszkalkuliában

 

 

  

Miután Gyuriferi a Törpe Minoritások országából a Szemkilövetők földjére látogatott, s ott szembetalálkozott saját magával, úgy döntött, hogy új, ismeretlen vizekre evez. A politika vizeire. Kiugrott pártkatonákból, öngyűlölő filantrópokból és kiöregedett rádiós műsorvezetőkből legénységet toborzott hát magának, és hajójával az Altusszal nekivágott az ismeretlennek.

Hamarosan sok kicsi földet vettek észre maguk előtt. Felvásárolták mindet, aztán mentek tovább. Megkerülve a Kerub szigeteket, amelyek mindegyikén fiktív számlákat hagytak, hogy később azok nyomán visszataláljanak, egy kies partszakaszhoz értek.

Ám Gyuriferi manőverezése a zátonyok között olyan balul sikerült, hogy a vízi alkalmatosság léket kapott, és ereszteni kezdett.

Ki tudja, talán azért, mert szerette a hobbitokat, vagy, mert hosszú, szőrtelen farka volt, de az tény, hogy elsőként hagyta el a süllyedő hajót. Sajna-bajna rajta kívül mindenki a habok martaléka lett. Még kedves barátja és kormányosa, Johannes Cuschlag is, aki a kapitány egyetlen szellemi tulajdonát őrizte. Gyuriferi ugyanis  A Barakon-felvidék szőlészete és borászata című igényes írását Johannes hátára tetováltatta, hogy az soha, semmikor el ne veszhessen.

(Aljas rágalom tehát, amit az ellensajtó terjeszt, miszerint az írást elnyelte a föld. Hiszen a víz nyelte el.)

Amikor Gyuriferi a partra úszott, megdöbbenéssel tapasztalta, hogy hatalmas küldöttség várja. Épp csak kiköpte az úszás közben a szájába befolyt vizet, apró rákokat és hasonlókat, amikor a küldöttség vezetője – egy éltes ősz apó – szólásra emelkedett:

– Üdvözlünk téged népünk megmentője, ki ezen a május végi csodás szombaton isteni jóslatra hozzánk eljövél!
– Fasza! – mondta Gyuriferi. – Attól eltekintve, hogy április eleje van, és vasárnap.
– Nem gond. – válaszolta a követ mosolyogva – Ez itt Diszkalkulia. Itt az efféle dolgok teljesen természetesek. Itt senki nem tud számolni.

Ennek hallatára Gyuriferi ábrázata felderült. S a vízből kimászva boldogan hagyta, hogy szép ruhába öltöztessék, majd piedesztálra emeljék.

Mivel Diszkalkuliában pont másnap volt királyválasztás, így bőven maradt ideje egy mindent átfogó választási program megírására. Számos diszkalkul tanácsadó segített neki abban, hogy miként ossza be az év 10,4 hónapja minden egyes napjának mind a 27 óráját. Sőt, uzsonnaidőben, valamikor délután fél öt környékén, még arra is jutott öt perc, hogy megalapítsa az Egy meg Egy az Három pártot.

Másnap reggel alig kellett várni, máris összegyűlt a palotatéren a háromfős tömeg. Azért csak ennyien, mert, bár mindenkit érdekelt Gyuriferi beszéde, de a délelőtt 10-es kezdést valamiért délután 1 órának gondolták.

Gyuriferi pedig elmondta azóta híressé vált beszédét, melyet így kezdett: Ich bin Diszkalkuler!

A beszédben részletesen felsorolta, hogyan csoportosítja át a halászati minisztérium 8 millió fabatkáját, ebből az összegből támogatva mintegy 11 millió fabatkával a szigetmentesítő civil szervezeteket. Ezeknek a szervezeteknek az volt a céljuk, hogy Diszkalkuliától 8 ezer mérföld hosszú járdát építsenek a nyílt óceánon a legközelebbi szárazföldig, ahova elgyalogolva hajót bérelhetnek, hogy azon Diszkalkuliába hajózzanak, és onnan visszamenjenek a szárazföldre. Gyuriferi Megígérte még azt is, hogy már az első nap második vagy harmadik órájában elkezd dolgozni. Megemeli az aluszékony polgárok várnyomását, csökkenti az egy főre jutó korpák számát és vízen járó tanfolyamot indít. A tömeg tombolt és őrjöngött. S a nap végeztével királlyá is koronázták.

Uralkodása első napján összefogta és kivégeztette az ellenzéki Miből? Pártot, így többé senki nem tette fel azt az idióta kérdést, hogy „Jó, jó, de… miből?”.

Ezt követte a diszlexiások és diszgráfiások összefogása, majd agyonlövése. A kivégzéseket egyedül a disszonánsak kerülték el, nekik azonban egy piros lapon fekete számos szorzótáblát kellett a baloldalt a ruhájukra varratni, és onnantól kezdve soha többé nem jogosultak számológép használatára. Akiknél pedig szorobánt vagy közgazdasági szakkönyvet találtak, azokat családjukkal együtt élve elégették.

Diszkalkulia pedig – gyümölcsfáinak ágain – soha nem látott virágzásnak indult. Sokat mesélhetnék még Gyuriferi későbbi diszkalkuliai kalandjairól, de sajnos az ezeket tartalmazó, illegálisan vezetett kettős könyvelést a főtéren nyilvánosan máglyára vetették.

Gyuriferi pedig 5 éves ciklusát kitöltve pontosan 6 év 4 hónapot töltött királyként. Uralkodása végeztével pedig szembesülnie kellett azzal a számára egészen addig teljesen ismeretlen törvénnyel, melyet évszázadokkal ezelőtt a diszkalkul bölcsek hoztak. A törvény értelmében a 10 évnél régebb óta regnáló uralkodók azonnal leváltatnak, s börtönbe vettetnek, mégpedig ugyanennyi időre. Hiszen a bölcsek úgy ítélték meg, hogy mivel a szigeten senki nem tud számolni, így nyilván a király sem.

Márpedig akkor a vagyont is hűtlenül kezeli, tehát kijár neki a börtön.

Gyuriferi hiába tiltakozott, hogy ő még csak 6 év 4 hónapja van a trónon. Arrafelé ez senkit sem érdekelt. S mivel a 10 év a diszkalkulok számára felfoghatatlanul hosszú időnek számított, kicsire nem adunk alapon a fogságot azon nyomban életfogytiglanra változtatták.

Itt halt meg aztán Gyuriferi, a híres utazó, aki bejárta Tolnát és Baranyát, valamint a csatolt tartományokat, s akinek híre eljutott egészen az alvégektől a felföldekig.

S mivel igen ritka egy szar, fostalicska uralkodó volt, kijárt neki egy fényes mellszobor a Szigetvilági Unió parlamentjének aulájában.