Európát, a vén Európát, a gyönyörűt, hagyományosan a női princípiummal kapcsoljuk össze. Európé, a szépséges hercegnő olyan kívánatos  volt, hogy maga Zeusz is beleszeretett, és bika képében szöktette meg őt. Európé, hogy megvédhesse magát, három ajándékot kapott Zeusztól: Taloszt, a bronzembert, Lailapszoszt, a cukiblökit és egy gerelyt.

[badge bgcolor=”#81d742″ value=”Miért Rigó”]

 

A védelmező bronzember, a zsákmányát mindig megtaláló kutya és a mindig célba találó gerely szimbolikáját hosszan lehetne elemezni. A védelmező bronzember feltételezhetően védelmez, a kutya a hűség és az állhatatosság szimbóluma, a gerely pedig az uralkodás, a hatalom jelképe. A jelentéstartalmak boncolgatása helyett legyen elég annyi, hogy a zsidó-keresztény kultúrkör etikája mellett ezek a szimbólumok Európa örökségei, ezek azok a készségek, amelyek egy adott térség kultúrájának, gazdaságának egységét képesek fenntartani. Persze Európa történelmének ismeretében ez erősen teoretikus elképzelés.

[label type=”label-primary”] Europé jelenkori megtestesítője – ez valahogy így alakult – Angela Merkel.
[/label]

Az ő tevékenységét vajmi kevéssé könnyen jellemezhetnénk az állhatatossággal, hűséggel és kitartással, az erővel és az uralkodási képesség nemességével.  Merkel ehhez képest azt a női archetípust vonultatja fel, amely folyton cserélgeti a véleményét, miközben azt állítja, hogy nem. Állandó kapkodásban van, de van annyira gőgös és önhitt, hogy a hibáit soha el ne ismerje. Az ilyen nő ismérve, hogy hibáit, a saját határozatlanságából eredő őskáoszt egy erősebb fél oldalához dörgölve, stikában próbálja orvosolni.

Merkel annak az Európának a szimbóluma, amelyik mindent próbál összeegyeztetni, összeérezni és egyszerre megoldani. Az ilyesmit mi férfiúi aggyal akkor becsüljük egy nőben, ha van hozzá tehetsége, de akkor nyomban el is vesszük feleségül. Ha viszont nincs hozzá tehetsége, akkor megbolondulunk, és mi is beleőrülünk az őrültségébe. Végül sok alkohollal tompítjuk el ezt a hamvába halt, fájdalmas, érthetetlen és ambivalens szerelmet.

Európára, a Toronyház fallikus templomából, úgy tekintünk, mintha egy zavaros női agyban rekedtünk volna.

A férfiúi tapasztalatokból kiindulva a szakítás is előbb-utóbb elengedhetetlen lesz, a fentebb leírt ügymenet formájában. Ez a fájdalmas búcsú nagy veszekedések közepette fog lezajlani, és az önigazolás végett a merkeli áttitűd képviselőitől számíthatunk még sok hisztériára, tányértörésre, és ruhadarabok kihajigálására az ablakon. Persze mindezt szimbolikus értelemben.

Nekünk pedig merev arccal tűrnünk kell ezt, hogy aztán a merkelizmus örökre elhagyjon bennünket.

A következő Európé aspiráns felé máris vannak elvárásaink. Úgy vezesse Európát, hogy feleségül is elvennénk, ne örökbefogadni akarjon gyereket, hanem szülni, és ha problémája akad, ne egy bajszos törökre támaszkodjon, hanem a gerelyére, a bronzemberére, meg a csodablökijére.

És biztos, ami biztos, ne legyen német…