Én nem akarok JÓEMBER© lenni


Egy héttel az orosz-ukrán háború kitörése után kijelenthetjük, hogy Ukrajna lerohanása nem egészen úgy sült el, ahogyan azt Moszkvában eltervezték, gazdasági és főleg kommunikációs fronton pedig teljes arcvesztés lett Oroszország osztályrésze. Normális ember a történtek után nem szimpatizálhat nyilvánosan az oroszokkal és főleg Putyinnal, erre a háborúra ugyanis egész egyszerűen nincs mentség. Még ha talán sikerülne is megbuktatni a kijevi rezsimet és kiharcolni Ukrajna föderalizációját – esetleg a béketárgyalások eredményeképpen valamilyen kompromisszum révén kárpótolni az ukrajnai kisebbségeket az őket ért jogfosztásért –, Oroszország renoméjának már ettől függetlenül is nagyjából vége van. Szomorú ezt látni, azt pedig végképp, hogy a náci ideológia (tkp. az ukrán állampolitika) ezzel párhuzamosan hogyan dicsőül meg és lesz egészen vállalható világszerte. Kék-sárgába borul a világ, a helyi karigerik mindenhol kitűzik az ukrán zászlókat, elönt mindenkit a forradalmi szimpátia, Kijev újra tündököl a saját áldozatiságának nagyszerűségében, a CIA pedig csendben elélvez. És ha engem mindez undorral tölt el, akkor máris Putyin oldalán találom magam? Hogy is van ez?

Sokan poénkodtak mostanság bizonyos „gyorsan öregedő” mondatokon. E műfajból a kedvencem a „Márki-Zay Péter pont jó helyen van Vásárhelyen, és annyira esélytelen, hogy nem tárgyaljuk itt” volt (Tóta W. Árpád pompás helyzetfelismerése 2021. szeptember 24-én, a miniszterelnök-jelölti előválasztás alatt). Ugyanígy kolosszálisan benézte az is – bal- és jobboldalon egyaránt –, aki éppen két évvel korábban, az első európai koronavírus-megbetegedések idején azon röhögcsélt, hogy miféle világjárvány, ez csak egy kis nátha, a sajtó már megint pánikot kelt és felfújja az egészet. Vagy aki az utóbbi hetekben nagy összegben mert volna fogadni arra, hogy Oroszország egészen biztosan nem fogja megtámadni Ukrajnát.

Nem mintha az amerikai hírszerzés túl sok okot adott volna arra, hogy komolyan vegyük az orosz harckészültségre vonatkozó értesüléseiket – hiszen végig az volt az ember érzése, hogy taktikáznak és valamiféle csapdába akarják csalni Putyint –, mégis kiderült végül, hogy nem a levegőbe beszéltek. A túlzott magabiztosság visszaütött, az első látásra bombabiztosnak tűnő megfejtések pedig seperc alatt vesztették érvényüket. Utólag persze könnyű okosnak lenni és azt mondani, hogy lehettünk volna éppen csak egy kicsivel óvatosabbak.

Mindegy. Új helyzet állt elő – kitört a háború –, erre kell mondani valamit. És a kormány – jó szokása szerint – ebből is a legjobbat hozta ki. A vágyvezérelt ellendrukkerek természetesen azt várták, hogy Putyin utolsó csatlósaiként majd jól megvétózunk mindent az Európai Tanácsban, aztán végül megint nem az történt, amit a wishful thinking alapján vártak volna (ugyanígy csodálkoztak rá két éve, hogy Orbán Viktor „diktátor” létére mégsem vírustagadó/oltásellenes). Támogatjuk az egységes uniós álláspontot, megszavazzuk a szankciókat és a fegyverszállításokat, elismerjük Ukrajna szuverenitását és területi integritását, közben pedig kétszer és vastagon aláhúzzuk, hogy ebben a háborúban nekünk semmi keresnivalónk, és alapvetően a békés rendezést tartanánk üdvösnek. És ellátjuk, illetve befogadjuk a menekülteket.

Ennyi itt a dolgunk, és semmi több. Nem fogjuk bombázni az oroszokat (ezen a ponton eszembe jut az említett Tóta W., aki 2011-ben azt tartotta volna hasznosnak, hogy bombázzuk Líbiát a Gripenjeinkkel, nem különösebben zavartatva magát amiatt, hogy a mi gépeinknek ilyen képességük nincs is), nem küldünk kézifegyvereket a hős ukrán népnek, nem engedünk át fegyverszállítmányokat Magyarországon, akármennyire is szeretnék mindezt egyesek. Legyen érdekelt az ukránok felfegyverzésében az, akinek nincs százötvenezres nemzeti kisebbsége Ukrajna területén. Nekünk történetesen van.

És miközben hivatalosan szimpatizálunk Kijevvel, illetve az egységes európai fellépés részesei vagyunk és maradunk, közben nem feledkezünk el arról sem, hogyan viszonyult az ukrán állam Kárpátaljához nagyjából 2004 – de különösen 2014 – óta. Nem hunyunk szemet a jogfosztás, az üldöztetés, a magyarellenes terror legkülönfélébb formái felett, és nemzetközi fórumokon hangot is adunk az ezekkel kapcsolatos aggályainknak. Pontosan tudjuk, hogy a magyarság viszonylatában az ukrán zászló egy elnyomó hatalom jelképe, és nem lengetünk szolidaritásból ilyesmit, meg nem csinálunk demonstratíve kék-sárga fényfestést (azt meghagyjuk a fogalmatlan, nemzetben gondolkodni képtelen fantasztáknak), akkor sem, ha ebben a konfliktusban hivatalosan az ukránokkal vagyunk.

Akár a jóemberkedés győz, akár nem, azt már biztosan kijelenthetjük: egy új világrend kezdete ez, olyané, amelyben Oroszországot el lehet szigetelni (a kínaiak meg közben köszönik szépen az ölükbe pottyanó lehetőséget). Talán olyan világ jön el Európában, ahol nem is olyan fontos, hogy fenntartsuk az eddig elért eredményeinket, és ha nem lesz jóárasított földgáz, hát majd megpróbálunk befűteni jóemberkedéssel (spoiler alert: nem fog sikerülni), meg áthívjuk a szomszédból a „négert”, hátha jól megmelenget. Nagyszerű perspektívák, mondhatom. Lehetett volna utánunk csinálni, normális üzleteket kötni az oroszokkal, fenntartani egy rezsicsökkentést, hosszú távú gázszállítási szerződést kötni, atomerőmű-bővítést előkészíteni – szárnyalt is a gazdaságunk. Mi ebben voltunk érdekeltek, a Nyugattal viszont mást mondatott a korszellem (meg az amerikai külügy).

Csodálatos lesz úgy nézni a szélkerékre és a biciklire, mint a fejlődés netovábbjára – feltéve, hogy nincs az embernek tízmilliója valami használható villanyautóra (függetlenobjektívéknek természetesen lesz), de sebaj, majd benzin és megfizethető autók híján biciklizgetünk az autópályán. Vagy esetleg menjünk gyalog.

Saras ebben az egészben a Nyugat is. Sőt: legfőképpen ők sarasak, hiszen az, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics megfújta a harci kürtöt, már csak a végkifejlete egy több évtizedes diplomáciai lejtmenetnek. Európa nem volt érdekelt a megfelelő kétoldalú kapcsolatok fenntartásában, a kedvező és hosszú távú államközi üzletek kialakításában, az évtizedes távlatokban gondolkodni képes politikusokat pedig felváltották az olyan mikiegerek, mint Donáth Anna, aki a védjegyének számító lesajnáló, letörölhetetlen trollvigyorral az arcán közölte velünk, hogy „az olcsó energia korszakának vége”. (Random kínzó kérdés, mielőtt beüt a sztoriban az elkerülhetetlen happy end: ki fogja letörölni a trollvigyort az europszichopaták képéről? Az élet? A nép? Vagy Doktor Miniszterelnök úr? Esetleg a denveri musztángok bajnokcsapata?)

A brüsszeli elit hidegháborús állapotba lavírozta saját magát, eközben pedig hallgatólagosan – vagy nagyon is tevőlegesen – hozzájárultak ahhoz, hogy puccsot hajtsanak végre Ukrajna törvényes vezetése ellen, majd bábkormányt ültessenek a helyükre, akik mindenben kiszolgálták az amerikai érdekeket. A szabadság és a demokrácia nevében elhozták a harmadik világbeli életérzést és a nemzeti kisebbségek elleni polgárháborút, és miközben szétlopatták a haveri oligarchákkal Ukrajnát, még a háború kitörése előtt pár nappal is olyan röhejes, de a világsajtót bejárni azért bőven alkalmas nyilatkozatokat tettek, hogy szívesen rendeznének téli olimpiát 2030-ban. Ennyire lehetett ezt a banánköztársaságot komolyan venni.

És akkor álljak lélekben ezek mellé, fessem a szívem kék-sárgára, meg osszak olyan véleményeket, miszerint ma mindenkinek ukránnak kell lennie. Köszönöm, inkább kihagyom. Talán tetszettek volna a kárpátaljai magyarokkal nem állatok módjára bánni.

Fotó: PS-montázs


  Elhatárolódó Hód

17 hozzászólás

  1. nagy tamás

    köszönöm minden szomszédos országnak , hogy befogadják hazámból a háború elől menekülőket és ezért ezt találtam ki , mert most ez a legfontosabb : Zelenszkij elnöki rendelettel megtiltotta a kettős állampolgárok számára, hogy állami hivatalt viseljenek Ukrajnában . Kik is listáztak, Elnök úr? Igen, listázni nácizmus. És ha már nácizmus, teljesen vállalhatatlanul mit is deklarálták az 1935-ös nürnbergi törvények? Az állampolgársági törvény kimondta, hogy csak német lehet birodalmi állampolgár, a zsidók pedig nem vállalhattak többé közhivatalt.

  2. Jó írás!
    Egyelőre csapataink nem állnak harcban. A Kormány a helyén. Gabonakivitel megakadályozva. Kenyér még lesz.
    Putyin pedig minden mindegy alapon hamarosan elzárja a gázcsapot, ha már a nyugat a sznkciókkal agyonsújtja.

  3. Gábor Judit Mária

    Egyetértek az írással , de én , mint egy olvasó , aki innen-onnan tájékozódik , véleményem szerint minden egyes nappal elhúzódó háború csak az ukrán vezetésen múlik . Ha nem enged a 21-ből (már miért is engedne , hiszen a világ vele van ) akkor mi várható ? Tudom , hogy kinek az érdeke az elhúzódó háború , de melyik érdekelt félnek jut eszébe , hogy ez a világnép kárára van . Különben jó cikket írtál !

  4. Álszent, képmutató nyugat! Sajnálom az oroszokat! Ukrajna csak egy jó ürügy. Ők még nyomorultabbak. Valójában senkit nem érdekelnek, csak az, hogy üssenek még egyet az oroszokon.

  5. Kiss Robert

    A háború Putyin és a sorosvilághatalom közt folyik, mindkettőnek pontosan láthatók a veszélyei az egész emberiségre nézve…

  6. “nem szimpatizálhat nyilvánosan az oroszokkal és főleg Putyinnal, erre a háborúra ugyanis egész egyszerűen nincs mentség.”
    Rendben van. Nincs mentség.
    Azért megérdeklődöm szép csendesen,hogy Koszovó miatt Szerbia szétbombázására van-e mentség?
    Irak,Líbia,Szíria szétbombázására van-e mentség? Avagy NEKIK SZABAD?

  7. DörrögZuldán

    Nesztor Sufrics – aki magyarul szólt be az ukránoknak a bábparlamentjükben – képviselő lecsukva, fizikailag megdorgálva (állítólag), részben magyar származású, nem is áll ki érte senki.

    Ukrán “barátaink” újabb agymenése: “Egy csütörtök este kihirdetett elnöki rendelettel Ukrajna megtiltja a kettős állampolgárok bármilyen hivatalviselését az országban. Volodimir Zelenszkij rendelete alapján az ukrán nemzetbiztonság listázni fogja a kárpátaljai magyar állampolgárokat is, akik a jövőben sem állami hivatalt, sem önkormányzati tisztséget nem tölthetnének be, pártok tagjai és fontos állami vállalatok vezetői sem lehetnének.”

  8. Odó Gondolk

    A zongorázó farok, aki az egész világot csóválná.
    Persze, mindjárt ugorjunk is, mert te azt mondod.

  9. Nagyon jó írás, és minden mondatával egyetértek. Több ilyen írás kellene ami a tényekre hagyatkozik, nem a kitalációra.

  10. Tökéletes írás, bárki tollából származik.

  11. Ukrajna egész Európa által ajnározott elnöke, amint éppen az EU felé tart…

    https://www.youtube.com/watch?v=oua0Puihrkc

    (A végén – talán stílszerű? – a Hava Nagilá-t pötyögi 21. ujjával a “mester”!

    • Gyenge bohóckodás. Nem ők zongoráztak, hanem felvételről ment. Ezt tudva meg nem is vicces.

  12. Téved.
    A nyugati ipar már szarban van az orosz ásványkincsek és ércek híján. A németeknek nem csak a gáz, de még előbb az orosz szén fog hiányozni az erőművekben.

    A banki szankciók máris visszaütöttek, a Rothschild bankok nem tudnak beavatkozni a SWAP-on keresztül rubel, jüan,>dollár euró átváltási arányába, azaz arra felé nem teríthetik a dollár romlását. Ami ugye elég szívás a világgazdaság jó fele kiesett a felügyeletük alól és ez – a SWAP-nál korrektebb elszámolás esetén – bővülni fog.

    A banki kifizetéseken – élősködő – kártyakibocsájtók cégei (MasterCard, American Express, ) máris elvesztették 200 millió ügyfél tranzakciói utáni jutalékaikat és csalárd módon elszámolt költségeiket, a szingapuri U-Pay javára.

    Egyes független befektetési alapok megtagadták, az orosz kötvényekkel való kereskedés feladását és igazuk van, monopol pozícióba kerülhetnek.

    A globális – SWAP, IMF és stb által szétterített – dollár inflációban vélhetőleg szerepet játszott, hogy az ukrajnai intervenció előtt az orosz állam ötödére csökkentette dollár tartalékait, így dollár bőség (és a szankciók miatt rubel hiány) van a pénz piacokon.
    Amely ország védeni akarja a valutája árfolyamát, a dollár hatásaitól, csökkenti vagy felhagy a SWAP használatával.

    A nyugaton lefoglalt orosz vagyonok, ingatlan, jacht tulajdonosainak vállalkozásai sportklubjai, társulatai is vannak. Természetes védekezés, hogy kiadásaik, állami kitettségük csökkentésére ezek tevékenységét, kulturális kiadásaikat csökkentik.
    A nyugatiak szívni fognak mint a londoni Chelsea FC hiszen arénájuk felújításra szorul, tulajdonosuk Roman Abramovics viszont az eladási árat az ukrajnai helyreállításra kívánja fordítani.

    Érdekes, hogy Önben is, hogy megragadt a bolsevik propaganda jelzős eszköztára, miért nem használja Titó minősítésének mintájára a láncos előjelzőt?
    És téved, Orbán politizálásában NEM Putyint, hanem MERKEL halogató, a háttérben ki és megegyezésig időhúzó, közel sem nyilvános politikáját kopírozza.

  13. csakafidesz

    “azt már biztosan kijelenthetjük: egy új világrend kezdete ez, olyané, amelyben Oroszországot el lehet szigetelni”
    —————————————————————————————————————————————–
    Lófaz.. Az oroszokat ezután sem lehet elszigetelni és nem is fogják elszigetelni. No jó, egy-két évig, utána majd helyre állnak a dolgok. Oroszország túl nagy és túlságosan jelentős ahhoz, hogy elszigeteljék.

  14. Legelőször az acélgyártás áll le.
    Azért, mert a koksz is ukrajnából jött.
    Aztán, ha nem lesz gáz, akkor szép lassan a többi iparág is leáll. Ugyanis nem csak a fűtéshez kell a gáz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.