Bezzegrománia

 

 

  

Az elmúlt időszakban, de főleg a kampányok alatt számos hír jelent meg arról, hogy hát Románia megelőz bennünket. Itt az ideje hát felkötni a gatyát, mert már leköröz a román lokomotív, miközben szegény kis gazdaságunk összeomlik, tartósan nem képes felvenni a versenyt. Aztán persze beindultak a riogatások, a román orvos többet keres, sőt, a román kubikos is, vándoroljunk el Bukarestbe és máris kolbászból lesz a kerítés. Csak van itt egy fene nagy bökkenő. 17-%-nyi román ugyanis lelépett ebből a balkáni kánaánból.

A fene nagy bökkenő tehát ottan löki meg a libsi gondolatok kerekét, hogy a románok nem látják azt a nagy fejlődést. Sőt, ők – s nem csak az erdélyi magyarság – úgy látják, hogy nekik kell angolosan távozniuk, többek közt a mi kis magyar honunkba. Meg persze számos más terület fele csálingáznak el, Spanyolország, Olaszország, Franciaország mind a kivándorlási térképek kitüntetett helyei.

Valamikor 89-90 táján, egy évvel a Kárpátok Géniusza, a nagy Ceausescu Miklós bukása után érte el Románia a populációs csúcsot, 23,4 millió felett laktak akkor ott. Csakhogy az általa beígért tejjel-mézzel folyó Kánaán mégse következett be ott, tekintettel arra a tényre, hogy jelenleg, 27 évvel később 19,4 millióan élnek ott.

Ez olyan, mintha háború lett volna.

16, sőt, egyes számítások szerint 17%-nyi népesség egyszerűen eltűnt Romániából. Gyakorlatilag ez olyan népességveszteség, amelyet a második világháború alatt vereséget szenvedett náci konglomerátum uralma alatt élő lakosság volt kénytelen elszenvedni, beleértve a politikai üldözötteket, katonákat, polgári áldozatokat, vagyis mindenkit.

A közismerten nagy veszteségeket elkönyvelő Szovjetunióban arányaiban kisebb lakosság tűnt el, ott 13,7%-ra jött ki a számítások szerint a vérszivattyú áldozatainak száma.    

Ha belegondolunk abba, hogy a második világháborús veszteség körülbelül 6 év alatt alakult ki, igen sok hadsereg, tank és bombázás rendkívül aktív közreműködésének köszönhetően, elborzadunk a sok értelmetlen haláltól. Nem véletlen, hogy világháború a történelmi szakszó, amely az események láncolatát jelenti, szinte minden kontinens népét érintette a konfliktus, minden család megszenvedte azt valahogy.

A románoknak azonban ez az arány 27 év kormányzása alatt jött össze.

Szerencsére itt nem vérfolyóba torkollott a dolog, a dolgok úgy festenek, hogy a romániai lakosság igen jelentős része egész egyszerűen olajra lépett hazájából. Itt számos okot, kérdést feltehetünk, elemezhetünk, de tegyék ezt meg helyettünk a román társadalomtudósok, politikusok, ha eddig ekkora sikerük volt, hát ne fogják magukat vissza.

Magam inkább a helyzet leírásával foglalkoznék: épp az EP választások eredménye után csukatták le Liviu Dragneát, Románia addigi első erős emberét, de emlékezzünk, nem ő volt az első. Volt már ott dutyiban több jelentős személy, többek között a volt miniszterelnök Adrian Nastase, vagy épp most Basescu, volt elnök feje fölött gyülekeznek a viharfelhők. Sőt, épp egy olyan törvény ellen volt épp legutóbb tiltakozás, ahol a korrupciós bűncselekmények miatt elítélteket lehetett kiengedni. Sikeres volt egyébként a jogszabály, mert rögtön számos gyilkos, gonosztevő, szélhámos és egyéb bajkeverő is kiszabadulhatott volna, így aztán módosítani kellett.

A jelek szerint ugyanakkor olyan nagy sikerrel mégsem járt, tekintettel a fent felsoroltakra.

Innen nézve egyre több vészjósló jel látszik keletről. Úgy tűnik, a román politikai elit nagy kedvvel űzött hobbijai közül – a mindent behálózó korrupció mellett- egymás bekaszlizása lépett elő igen rangos helyre.

Többen – csöndben, fű alatt- felvetették azt is, hogy az állam ott épp széthullás előtt áll, egyesek pedig már a “failed state” (bukott állam) kifejezést kezdik használni.

Érveim súlya persze ne rettentsen el senkit. Egyes ballib szerzőinknek nagy szeretettel javaslom az oda (vagy vissza) költözést, különösen ajánlom azt például TGM-nek, aki sok filippikájában egyfajta kulturális fensőbbrendűségről ír, arról, hogy mennyivel műveltebb, nyitottabb volt ott a társadalom. Ott egyébként, ahol élt, Kolozsvárott, lehet, hogy így volt, de ez tartok tőle, nem a románoknak, hanem az igen jelentős magyar és székely kisebbségnek volt köszönhető.