Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Miért nem fogad be Szaúd-Arábia migránsokat, pedig annyira gazdag? Elképzelhető, azért, mert még a saját belső problémáit sem tudja kezelni. Az országon belüli olajügyek, a megdöbbentő energiaéhség és a népességnövekedés miatt csúnya véget érhet hamarosan az egyik leggazdagabb öböl-menti monarchia. Megdöbbentő fordulatként már az uralkodó lecserélése is felmerült.
Bubu Woodcutter
Sokan csodálkoztak azon – a naivabbja -, hogy a nagyon gazdag öbölbeli olajmonarchiák, köztük a legnagyobb szarkeverő Szaúd-Arábia, a szíriai menekültválságra csak annyit reagált a vállvonogatás mellett: minden századik Németországba érkezett menekült után építenének oda egy új mecsetet. Mintha más dolguk nem is lenne ezzel az egész problémahalmazzal.
De közben kezd derengeni, miért nem erőltették meg magukat jobban, miért nem mutatták meg, hogy nem csak a vallási ellentétek szításával, illetve szélsőséges mozgalmak és terrorista szervezetek támogatásával képesek az arab világ vezető hatalmának szerepét eljátszani: mert gigantikus méretű szarban vannak. A Middle East Eye nemrég lehozta, hetekig keringett egy 4 oldalas levél politikai körökben arról, hogy King Salmant el kell távolítani a pozíciójából, mert az országot komoly bajba sodorta.
A háttérben olyan rossz döntések sorozata áll, melyek 2015-re az Arab-félsziget legbiztosabb monarchiájából egy, a térségre oly jellemző ingatag államot kreált.
A legnagyobb gond természetesen a fő exportcikkel, az olajjal van: az ország stratégiája az orosz-amerikai cicaharc kiújulása óta kimerült abban, hogy egyre hatalmasabb mennyiséget termel ki, mely az árakat – logikusan – egyre alacsonyabbra szorítja. Ellehetetleníteni ezzel a konkurenciát (drágább kitermelés = versenyképtelenség) és egyúttal komoly gesztust is tettek az amerikaiaknak, merthogy meghúzogatták a szibériai barnamedve bajszát. Az oroszok igencsak megérezték az olaj világpiaci árának meredek esését.
A terv remek volt, de… erről később…
Igenám, de az utódnemzés terén igencsak produktív szaúdiak energiaigénye annyira megnőtt a populációnövekedés miatt, hogy mára lehetetlenné vált egyszerre kielégíteni a felfokozott export mellett a hazai fogyasztás igényét is. A problémát csak tetőzi, hogy az ország alól nagyon gyorsan fogynak a folyékony halmazállapotú dinoszauruszok. A kitermelést, amennyiben a jelenlegi ütemhez ragaszkodnak, 2028-ra jelentősen csökkenteni kényszerülnek.
Zöldügyekben járatos olvasóink nyugodtan a fejükhöz kaphatnak, vajon miért nem használják ki a legjobb megújuló energiaforrást: a Napot. Ha már egyszer annyi süt belőle abban a sivatagban. Szerették volna, és el is indítottak egy programot, de itt bejöttek az említett levélben tárgyalt rossz döntések. A 109 milliárd dollárt felemésztő „Nap-programot” valamiért elhalasztották. Közben pedig a stratégia, amivel ki akarták szorítani a konkurens olajhatalmakat a piacról, nagyon nem jött össze, mások is a kitermelés növelésére kényszerültek, mivel el akarták kerülni az államcsődöt és ezzel még mélyebbre szorították az olaj árát. Az eredmény?
Új korszak kezdődött Szaúd-Arábia modern-kori gazdaságtörténelmében: a kölcsönkérés korszaka.
Ilyen (külső) helyzetben kellene normális mederbe terelni a teljes gazdaságukat. A foglalkoztatottság az országban elképesztően alacsony, alig több mint a lakosság tizede dolgozik. A klímaváltozás szintén komoly probléma, a csontszáraz, sivatagi ökoszisztéma nem reagál jól a globális felmelegedésre és az ezzel együtt járó egyéb meglepetésekre.
A félelmek teljesen megalapozottak: a régióban, a szomszéd országokban az olajproblémák, a szárazság, az ebből következő élelmiszerhiány és a munkanélküliség (esetünkben a dologtalanság) eddig kivétel nélkül polgárháborúkat és anarchiát eredményeztek. Hogy Szaúd-Arábia esetében hogyan alakul a forgatókönyv, az néhány éven belül kiderül, addig viszont ne számítsunk rá, hogy a szaúdiak különösebben sok migránst befogadnak, mert nincsen szükségük még párszázezer, esetleg millió potenciális felkelőre, akik le akarják cserélni majd az uralkodót (és agyonverni a szomszédot), mert éhesek.
Jó hír számunkra: egyre kevesebb szabad forrásuk lesz az európai mecsetépítési és terrorista-támogató programjaikra.
na ,mindegy.
A kölcsönkérés korszaka elkezdődött.
Az pedig azért necces,mert előbb utóbb találkoznak a kölcsönadók között,olyan emberekkel,akiket nem szeretnek.
Pedig marha nagy kincs van a kezükben. Az eddig ki nem termelt olaj,a másik a napsugárzás. (Lásd a Mi majdnem zöld pártjaink)
na ,mindegy.
A kölcsönkérés korszaka elkezdődött.
Az pedig azért necces,mert előbb utóbb találkoznak a kölcsönadók között,olyan emberekkel,akiket nem szeretnek.
Pedig marha nagy kincs van a kezükben. Az eddig ki nem termelt olaj,a másik a napsugárzás. (Lásd a Mi majdnem zöld pártjaink)
Allah adta az olajat, Allah el is veszi. Aztán lehet megint gyűjtögetni a teveszart az ebédfőzéshez.
Az lesz a migráció csúcspontja, amikor a szaudi vahhabita migránsok kezdik majd az emberi jogaikat követelni Németországban.
Allah adta az olajat, Allah el is veszi. Aztán lehet megint gyűjtögetni a teveszart az ebédfőzéshez.
Az lesz a migráció csúcspontja, amikor a szaudi vahhabita migránsok kezdik majd az emberi jogaikat követelni Németországban.
Egy orosz befolyás alá kerülő Szíria-Irak-Irán (esetleg + Jemen) tömb sem növelné a legnagyobb izraeli befolyás alatt álló muszlim centrum stabilitását…
Nagyon tetszett, csak azt a globális felmelegedést tudnám feledni 🙂 mert ez azért nem teljesen úgy van, ahogy egy bizonyos Al Gore és pár más ideológus, akár tudósnak álcázva, kigondolta. Ugyanez vonatkozik a szolár technikára is, amely a mai formájában még a sivatagban sem tekinthetö megbizható, egyenletes áramforrásnak (ezt most hadd ne kelljen bövebben kifejteni, de tény, hogy azért az technikailag nem olyan szimpla ügy pár panelt valahova odarakni, ami az elektromos kánaán eljövetelét biztositja).
Tehát Ön is azon a véleményen van, hogy a globális felmelegedés virtuális érzet, és a valóságban nem is emelkedik sem a hőmérséklet, sem a vízszint. Arra külön felhívnám a figyelmét, hogy az olaj és palagázlobby által írt solar-technológiai lehúzós tanulmányok talán nem véletlenül érvelnek a technika nem kifizetődő volta mellett.