Adjuk vissza Karácsony Gergely fülét!

 

 

  

Nem tehetek róla, de amikor megláttam ma, hogy szegény Karácsony Gergely a becsülete és a pártjai után a fülétől is megszabadult, egyből a Preacher ikonikus karaktere, Herr Starr ugrott be.

Herr Starról tudni kell, hogy semmi mást nem szeretne, csak visszakapni a szépségét, ezért bonyolódik bele egyre mélyebben az apokalipszisért dolgozó titkos hatalom, a Grál-szekta ügyeibe. De Herr Starr tragikomikus karakter, a fejlemények közepette egymás után veszíti el testrészeit, egyre kevesebb marad a szépségéből, a végén már a pöcse helyett is egy vízkövesedésre hajlamos csaptelep kókadozik, és mert nincs elég baja, a fülét egy jólelkű ír vámpír fitymájából varrták neki, ami amellett, hogy hülyén néz ki, még rohad is. 

Valahogy Gergely is úgy lehet ezzel az egésszel, mint Herr Starr az apokalipszissel. A sok-sok megcélzott pozíció és jelöltség csak mint a szükséges kellemetlenség vezet a céljához, ami – környezetéből származó információk szerint – meglehetősen profán. Állítólag semmi mást nem szeretne, mint rendezni végre a lakáshitelét, és valahol csöndesen, polgári jelentéktelenségben éldegélni utána. Esetleg néhanapján, amikor nagyon megszorul egy csőtörés miatt, vagy külföldön nyaralna, akkor írna pár ünnepi beszédet Gyurcsány Ferencnek. (Ugyanis ő az egyetlen, aki még igénybe vesz ilyen szolgáltatást a haladó baloldalon, a többiek vannak annyira önteltek, hogy ehhez IS értenek.) Nem akar ő szerepelni, ez sokszor látszik is a fancsali képén, amikor elfeledkezik magáról és a körülötte döngicsélő kamerákról.

Persze a fül nélküli Gergely egy önmagán túlmutató jelenség.

Nemcsak róla árul el sokat, hanem az őt delegáló pártok szervezettségéről, szervezeti hátteréről, „profizmusáról”. Az évek óta tartó összefogás-diskurzus, vagyis az teljesen más elképzelésekkel nyomuló, mellette a legkülönfélébb személyiségzavarokat és egzotikus elmebetegségek felmutató, ám roppant ambiciózus figurák egybeterelése sokkal több energiát vett és vesz igénybe, mint azt bárki gondolná. Ha öt percig nem figyel oda a Bitó-szalonból kijelölt pásztor, ezek rögtön szerteszét szaladnak. Ha meg éppen egymásba botlanak a nagy útkeresések közepette, akkor rögtön összevesznek – ahogy azt láthatjuk a rengeteg, kevéssé fontosnak nyilvánított, ezért kevesebb figyelmet kapó városban. Nem csoda, hogy nem maradt elég beváltható pontjuk egy épkézláb grafikusra és egy aprómunkához értő kampánymenedzserre.

És az egész zűrzavarnak az élén ott áll szegény, szerencsétlen Karácsony Gergely, aki csak a pénzügyi önállóságát szeretné visszakapni. Ahogy Herr Starr a szépségét. Csak neki nem a Balgát kell megtalálnia hozzá, hanem Budapesten a demokratikus összefogást, és közben egyre többet veszít el magából. Most éppen a fülét.

Legyen helye részvétnek a szívünkben!