Memóriazavar

 

 

  

Megint nem történik semmi az egészségügyben, kezdett rá a régi slágerére az ellenzék és az idézőjeles szaksajtó. Ennek kézzelfogható bizonyítékai mindenkinek nyilvánvalóak, hiszen nem történt semmi, ami történt azt is halogatták, mondják az okos megmondóasszonyok. Milyen kár, hogy a megmondóasszonyiság egy csöppnyi memóriazavarral is társul, amit most, ha már ezeket a sorokat internetre vetjük, orvoslunk egy kiskátéval.

Ha megkérdezné valaki a népeket, hogy ki ismeri, hallott valaha vagy találkozott-e bárhol is a medical online nevű „szaklappal” valószínűleg a heves értetlenkedés, meredt magunk elé nézés és értetlenkedő, riadt, már-már a totális tudatlanságot kimutató ábrázat volna tetten érhető. De segítünk, ez az alexa.com nevű, egyébként mértékadó olvasottságmérő portál szerint az 1753. legolvasottabb honlap.

Ugyanakkor azért ennyire nem egyszerű a helyzet: a PPH Media által üzemeltetett felület egyik újságírója, a nagy tudású és óriási szaktekintélynek örvendő hölgy, aki a CEU által 2005-ben létrehozott CELAB (Center for Ethics and Law in Biomedicine) rendezvényeinek szinte állandó résztvevője, úgy határozott a minap, hogy lajstromba veszi az egészségügyi kormányzás elmúlt éveinek eredményeit.  Ezt Ő nemes egyszerűséggel csak „A halogatás éve(i)”-nek nevezte el. Ebben a CEU dologban Népszava szakújságírójával is sikerült egy platformra helyezkedni, aki a Vásárhelyi Mária, Heller Ágnes (satöbbi) neveivel is fémjelzett, úgynevezett Oktatói Hálózat ülésein szeretett megjelenni, meg persze a CEU „szakrendezvényein”.

Soros bagázs – mondanák erre egyesek, s milyen igazuk lenne.

Úgy látszik a balliberális gondolkodók, magukat újságírónak és szaktekintélynek tartók (hiszen az egészségügy is olyan, mint a foci és gazdaságtan – mindenki ért hozzá és mindenki tud kritizálni) nem tudnak sem lepattanni, sem pedig leesni arról a lóról, amit saját maguk képzeltek maguk alá és amit az egészségügy magánosításának neveznek.

Mert bizony ez történt, a velünk élő SZDSZ csak nem akar kimúlni.

Ők azok, akik nem harminc ezüstért adnák át honfitársaik életét és egészségügyi ellátását az akárhonnan és bárhonnan is érkező privát szolgáltatók kezébe, de már nem is 300 forintért. Saját perverz képzelgéseiket próbálják rávetíteni a kormányzatra, és azon belül is az egészségügyi kormányzatra a magán és az állami egészségügy szétválasztása kapcsán.

Merthogy nagyon fáj, borzasztóan fáj, hogy a jelenlegi kormányzati- és egészségügyi vezetés nem óhajtja két fillérért eladni az egészségügyet. Nagyon jó lenne (nekik) pedig, alig két perc alatt hűlt helyét látnánk a fél egészségügyi infrastruktúrának. Láttunk mi már ilyet: csak gondoljunk számos más területre, amikor a nagy privatizációk történtek: amikor az MSZP-SZDSZ kormány uralkodott. Mindig minden veszteséges lett, el kellett adni – feltétlenül áron alul – aztán a pénz belebucskázott a sötét verembe, amelyet akkoriban a komcsik költségvetésének gúnyoltak. Azóta se látta azt senki.

Szóval a remek szerzőt valószínűleg nosztalgikus érzések fogták el akkor, amikor a minisztériumi és kormányzati elképzeléseket „szamizdatban terjedőnek” nevezi, és a sorok leírása közben feltehetően megjelent előtte Demszky Gábor és Horváth Ágnes szelleme. Előbbi a saját maga által nagyra tartott földalatti, a cenzúrát kijátszani próbáló röpiratok terjesztése, utóbbi pedig még a balliberális oldal által is fokhagymával és a karóval távoltartott és apokaliptikus rémálmokat okozó egészségügyi miniszteri ténykedése miatt.

Az egészségügyi „szaksajtó”, ahogy a nevezett résztvevők jellemezni szokták, egy hangyaboly. Erre azért egy kedves barátom el szokta ereszteni a szokásos mondását: „mit hangyaboly, viperafészek”!

Ugyanakkor egy dolgot ne felejtsünk el: vannak, akik az igazságot keresik, vannak, akik pedig felforgatni akarnak. Nos, az eddigiek szerint, a drága „szakemberek” ez utóbbit akarják: a céljaik is világosak, adjuk inkább el az egészet, úgy majd „a hatékony piac” megoldja a problémákat. Persze azt már nem teszik hozzá, hogy akkor majd kétszer is fizethetünk ugyanazért.

Szóval kezdjünk is bele, mik azok az állítások, amelyek általában el szoktak hangzani, egyben mi az igazság ezek közül. A kritika tárgya általában az, hogy Kásler Miklós – aki professzor és miniszter – nem hozott döntő változást. Na, ez kérem az a pont, ahol a kutya el van ásva. Ugyanis az ilyen bírálatok a legkönnyebbek. Bizonyos, hogy tudunk találni bárhol, bármikor minden építményben, rendszerben, létesítményben, vagy intézményben egy olyan pontot, ahol, nos, hát nem működik minden.

Unalmas felsorolás következik az eredményismertetés jegyében:

• A „semmit se tett a kormány” című dal első akkordja azért hibás, mert az állítólagosan semmit se tevő miniszter javaslatára a kormány négy év alatt négy lépcsőben emeli a béreket, ez 2022-re 72 százalékos fizetésnövekményt jelent. 2019 júliusától 8 százalékkal, 2020 januárjában 14 százalékkal, majd az év novemberében ismét 20 százalékkal emelkedik a bérük, 2022 januárjától pedig újabb 30 százalékkal. Ezt lehet semminek nevezni, de nekünk inkább úgy tűnik, hogy az egészségügyi szakdolgozóknak igenis jelent valamit.
• Arról is döntöttek, igen Kásler Miklós javaslatára, hogy 37 milliárd forinttal emelik az Egészségügyi Alap kasszáját. A pluszforrások biztosításával 6,5 milliárd forinttal emelik az összevont szakellátásra, több mint 23,5 milliárd forinttal a gyógyszertámogatásra, 6 milliárd forinttal egyéb gyógyászati segédeszköz jogcímre és mintegy 900 millió forinttal a kötszertámogatásra fordított összeget. Rossz, gondolom, hogy több pénz megy gyógyszerekre, bizonyosan rögtön romba dőlünk.
• A nemzet össznépi tragédiája kezdetű állandó siratódal refrénje a „népegészéségügyi programok fájó hiánya” kezdetű sor. Nos, jelentem; a bizonyára szégyellős kormány széles körű szakmai és társadalmi egyeztetést követően elfogadta az öt fő betegségcsoportra (onkológiai, keringési, mozgásszervi, gyermekgyógyászati és mentális zavarok) kidolgozott nemzeti egészségprogramot. Az egyes alprogramok magukban foglalják a szűréseket, a diagnosztikát, a terápiás lehetőségeket, a kutatás-fejlesztést, a rehabilitációt és a szükséges finanszírozást. Ezt pedig már másfél hónapja elfogadta, szóval el is indult a dolog, hamarosan vélhetőleg újabb eredmények következnek.
• A „leharcolt egészségügy” kezdetű ének újabb verzéjében a „borzalmasan lepukkadtak a gépek” kezdetű sorokat halljuk. Nyilván rossz, hogy ennek ellenére lezárult 19 nagyteljesítményű diagnosztikai és terápiás gép közbeszerzési eljárása, a tender értéke négymilliárd forint.
• Aztán van ez az Egészséges Budapest nevű program, ahol 750 milliárd forintot ad a kormány az egészségügyre. Ebben bennefoglaltatik a Három budapesti centrumkórház fejlesztése, a dél-budai új centrumkórház építése. A projekt során – többek között – a kórtermeket és az orvostechnológiát fejlesztik, valamint 2500 számítógéppel és 1500 nyomtatóval, multifunkcionális eszközzel és tablettel is bővülnek az intézmények. És persze még sok minden más.
• A gyermekekre is költ a kormány, azt mondják a szakemberek, hogy 14 milliárd forint összköltségű projekttel a gyermektraumatológiai és gyermeksürgősségi ellátás országos ellátórendszerét építik ki Magyarországon.
• A mentősfronton az év elején további 10 százalékos béremelésben részesültek a mentőszolgálati dolgozók. 2019-re újabb 8 százalékos emelésre számíthatnak. A mentőorvosok átlagos keresete 2010-ben 314 ezer forint volt, most 640 ezer forint, az ápolók bére 8 évvel ezelőtt 173 ezer forint volt, mostanra 340 ezer forintra nőtt, míg a mentőtisztek keresete 242 ezer forinthoz képest ma már 460 ezer forint.
• A kormány döntésének köszönhetően 1,25 milliárd forinttal több pénzből gazdálkodhatnak a betegszállítást végző szolgáltatók, a fogászati szakrendelések számára biztosított finanszírozási keret pedig 1 milliárd forinttal növekedett.
• És végül, de nem utolsósorban: a boszorkányok ráolvasnak, a kuruzslók varázsolnak, az egészségügyi kormányzat viszont inkább triázsol: Január 1-től megváltozott a sürgősségi ellátás rendje, gyorsabb és biztonságosabb lett. A változásnak köszönhetően a lehető legrövidebb idő alatt rögzítik a beteget a sürgősségi ellátás informatikai hálózatában. A Magyar Sürgősségi Triázs Rendszer bevezetésével a teljes magyar sürgősségi ellátórendszerben a biztonságos és költséghatékony betegellátás és egy egységes szemlélettel működő, gördülékeny rendszer jött létre. A többletfeladatokra a sürgősségi ellátást végző 59 fekvőbeteg-szakellátó intézmény éves szinten 677 millió forintos többletfinanszírozásban részesült.

Ezeket mind nem tette Kásler Miklós, a nagy halogatás közepette. Bár a soros – siratóasszonyok és magukat szakembereknek gondoló, megmondó és asszonykórusok lehet, hogy másképp látják, nekünk nagyon úgy tűnik, egész jó teljesítményt nyújtott. Reméljük, frissül is a memóriájuk.