Olyat mondok, nem hiszed el!

 

 

  

Na, figyelj! Olyat mondok, tényleg nem hiszed el! De fullra komolyan készülj az évszázad, mit az évszázad, az évezred hírére! Szóval nyilván tudod, hogy idén rettenet könnyű volt az angol érettségi. Na jó, ha eddig nem tudtad, akkor most tőlem megtudtad. Szóval idén eszmélet de irgalmatlanul, butamód ergya könnyű volt az angol érettségi. És tudod, miért? Tudod? nem tudod? Na? Szabad a gazda? Hát mert Orbán lánya is idén érettségizett angolból, ’szt azé’.

És ami a vicc, hogy mindez nem vicc. Mármint… az a része, hogy orbánlánya blablabla, az akár az is lehet, nem tudom. Nem szoktam számon tartani, hogy Doktorminiszterelnök Úr melyik családtagja éppen hol tart edukáció terén. Bőven elég annyit tudnom, hogy Gyurcsány Fegyenc rendszeresen bérmálkozik. Viszont már az érettségi napján ezt a hírt kezdték csiripelni a közösségi oldal verebei.

Mert hát azért ehhez – valljuk be – elég nagy verébnek kell lenni.

Azért úgy elképzeltem, hogy Orbándoktor Úr ül az íróasztala mögött, gyorsan megírja a tételsort (amit Róza súgott a fülébe előző este, wudusan), bejön a titkára, Safranek, aki elveszi tőle, és azon nyomban drótpostázza szerte az országban. Egyszerű ez, mint az ágyba hugyozás. Speciel mi annak idején bonyolultabb eszközökkel éltünk. Mivel az egész osztály olyan hülye volt matekból, mint egy lobotómiás Alekosz (és erre bizonyíték, hogy aki Alekoszt beveszi egy példatörténetbe, az már eleve nem lehet okos), ezért úgy határoztunk, hogy impregnálunk egy matekkönyvet, és becsúsztatjuk az első emeleti fiúvécé harmadik fülkéjének víztartályába.

A dolog tökéletesen működött. Rettentő sok nejlonzacsi után jött a szigszalagos réteg. De olyan durván, hogy már a könyv se látszott. Aztán be a tartályba. És csodák csodájára valahogy nem vették észre az írásbeli előtti átvizsgáláskor. Ott uszikált szerencsétlen a tartályban, s arra várt, hogy kimenjünk érte. Ki is mentünk. Hárman. Egymás után. Aztán lógó orral somfordáltunk vissza a terembe. Ugyanis mindhárman eszetlenül bonyolultnak találtuk a kicsomagolást, így aztán szartunk rá nagy ívben. Ott is hagytuk. Ki tudja, talán még a mai napig ott wellnessezik.

Na, de visszatérve az orbánista leányzóra. Hát persze, hogy a hír viharos gyorsasággal kelt szárnyra! Be is utazta Tolnát, Baranyát. Aztán jöttek a reakciók. Naná, babám, hogy megint az Orbán bébi. És megint ez. És megint az. És Mészároslőrinc! meg stadionok! Ahelyett, hogy a kis fa(sz)fejek örültek volna, hogy a Rigó utcában Good Sun-nal jónapotozó hülyegyerekük is átbukdált a Róza jóvoltából (jó, közben utánanéztem, a nagyobbik kisebbik lány valóban most maturál). De nem.

Ha valami nehezebb, akkor ki a hibás? Orbán! Ha valami könnyebb, akkor ki a hibás? Orbán!

És akkor itt a formális logikát, mint olyant ki is baszcsizhatjuk a vakablakon. Mert könyörgöm, milyen ország az, ahol a könnyebb dolgokért is szidni kell valakit?

Már bocsánat, hogy az országot szidtam. Az ország erről abszolút nem tehet. És a normálisabb (értsd nagyobb) fele sem. Csak azok az elkeseredettek, akik azt várták, hogy Vona nyerjen, mert akkor egész évben karácsony lesz. Vagy Karácsony nyerjen, és akkor egész évben Vona… na jó, ez nem behelyettesíthető, szóval térjünk vissza az Orbán gyerekekre. Mert így, a végére van egy bődületesen jó hírem.

Szóval arról van szó, hogy a legkisebbik, a Flóra 2022-ben fog érettségizni. No, már most! Akinek akkor a gyereke, az uncsitesója, unokája, vagy más pereputtya érettségi közelében lesz, elég egyetlen nevetséges dolgot tennie. Szavazzon a Fideszre áprilisban! És akkor olyan könnyű lesz a májusi érettségi, mint a langy tavaszi fuvallat. Vagy papucs orrán pamutbojt.