Forradalom vízbázison

 

 

  

Pornóipari szakszavakban járatlanok kedvéért a reverse bukkake olyan szitu, amikor nem az van, hogy sok hímnemű gyaláz tele egyetlen nőstényt, hanem fordítva. Nagyjából ehhez tudnám hasonlítani Gulyás Marci szerdai ténykedését az Állami Számvevőszék tövében. Azzal a különbséggel, hogy itt a másik fél, az ÁSZ épülete nem egyezett bele az akcióba. Szóval mítú meg minden. 

Ami fullra biztos, hogy kibebaszottul fura ez az orbáni diktatúra. Olyan nem szokványos. Valósággal diszkomfort érzést kelt a kőkemény diktatúrához szokottakban.

Itt van mindjárt ez a csipet csapat, ezek a vállakkal és önálló akarattal nem rendelkező fiúpuncik. Fényes nappal odaslattyognak az Állami Számvevőszék épületéhez, és lekenik vízfestékkel, azt sehol egy tarkón lövés a készenlétis rendőröktől, sehol egy vesének csapódó tonfa, fasorban nem látható egyetlen kósza gumilövedék se, ami retinát roncsolva békésen megpihen az orrmelléküregben… Semmi. Csak a békés kenegetés, néhány unott fakabát nem annyira éber tekintetétől kísérve. Forradalom egy pohár vízben.

És a vízfestékkel pamacsoló hülyegyerekek kéjes nyögése a fröcskölés közben, amikor narancsszínűt élveznek rá az épület falára.

Mondjuk, ha már itt tartunk, vízfestékkel protest mód lekenni egy házfalat kábé akkora bátorság, mint forró serpenyő oldalára hideg vajjal ráírni, hogy Orbán egy geci – de ez legyen Marciék gondja. És azoké, akik a milliós adományokat küldözgetik ennek a retardált csoportosulásnak. Meg a Közös Trollszág Mozgalomé. Hiszen a lényeg itt a szándék. Egyszóval a szándékból kreált lényeget tárgyiasítják ezek a fogalomzavaros idióták, hogy a végén büszkén jelenthessék ki: Bátrak voltunk! Megmutattuk nekik!

Pedig valójában csak annyit történt, hogy már megint nem tudták értelmezni saját mozgalmuk nevét. Közös ország. Hát könyörgöm, ha egy csoportosulást így hívnak, az lenne a nemzeti minimum, hogy a többség akaratát próbálnák érvényesíteni…

A többség akarata pedig fix, hogy nem a vízfestékes pszeudo Kristallnacht.

Viszont pont ettől kapja meg a reverse színezetét a cucc. Máshol, máskor, más időkben a többség kezdte el alázni a kisebbséget. Ma más időket élünk. Azazhogy… van a dologban egy fordított csavar, mert most a politikai kisebbség jelenti ki magáról, hogy ő a többség, és a többségi kormányzású, ám az általa kisebbségnek kinevezett irányító párt érdekeltségeit gyalázza meg.

Persze tudjuk, az Állami Számvevőszék egy pártok felett álló intézmény. Csakúgy, mint például a bíróságok, az adóhatóság, és még sorolhatnám. De azért két oktogoni közterületi diszkómaratón közt (a rossz időre való tekintettel) még simán belefér elhitetni a közzel, hogy minden a Fidesz kezében van.

Még a szakma is, mert minden kezdő festő-mázoló tanonc tudja, festéket a felületre és az alapszínre megfeleltetve kell választani, hacsak nem akarsz előtte vakarni, alapozni. Mert ha nem így teszel, akkor a narancssárga célból a száradás során halvány-rózsaszín eredmény lesz, és úgy állsz szemben megint a rosszindulatú, illetlen, de azért a valóságtól nem annyira elrugaszkodott buzizással, mint egy napirend előtti VonaGábor: fegyvertelenül, csinos szemöldökkel.

És itt jön még a dupla csavar visszacsavarása, avagy a tölcséres fagyi visszaszuszakolása a gépbe. Mert ha mindez igaz lenne, az állami szervek – titkosszolgálati módszerekkel – már akkor tudnának Gulyásék akcióiról, amikor azokat két rozéfröccs jelenlétében (avagy segítségével) kiötlik. És simán meg tudnák akadályozni az ilyen, és hasonló performance-okat.

S nem feltétlenül azért, mert itt diktatúra van.

Mert amennyiben itt valóban diktatúra lenne, annak a diktatúrának vastagon érdekében állna, hogy egy picsányi mozgalom az ilyen partizánakciókkal ne szopja már fel saját magát akár egy parlamenti küszöbértékig. De legalább, ha már elkerülni nem tudják, simán lekommandózhatnák az egész bagázst három másodpercen belül.

Ehelyett mi látunk? A vidáman kattintgató fotósok gyűrűjében Marciék narancsmeszelnek. Majd, miután kijönnek a készenlétisek – nyugisan, nem sietve, sapkaigazítva – s elkezdik őket igazoltatni, a hivatalos procedúra közben az egyik társuk még mindig vidáman vízfestékezik.

Szóval én nem tudom, mi van itt, de diktatúra biztosan nem.

Inkább kezd ez az egész amolyan pop art művésztábor színezetet ölteni. Gulyásék az ÁSZ-t meszelik, Sárosdiék hol disznóvágást imitálnak, hol színház ürügyén duplafaszt vernek, mi meg csak pislogunk, mint tükörponty a Népszabadságba tekerve. Hogy akkor ez itt most micsoda? Hogy a zárcsökkentés plebsétől eljutottunk az akvarelles kisbolsik, és az elnöklövető filozófusok világába? Vagy a házfestős, megbélyegzős jelképrendszerek, és jelkép értékű gesztusok komoly tettekre váltandó történelmi hagyományát nézve hamarosan merényletekre is felkészülhetünk?

Gulyás Marci egyelőre csak kicsit agresszív és vízben oldódó. De nagyon nem kéne megvárni, amíg olajbázisú félőrült futóbolonddá növi ki magát.