A történelemhamisító nyugat és a saját történelmét sem ismerő kelet

 

 

  

Amikor beléptünk az Unióba még azt hittük, lesz kávézónk Bécsben. Ezt azóta cáfolta a sors. Azt persze nem gondoltuk volna, hogy az uniónak köszönhetően négereket látunk a Csalagút végén. Arról pedig nem is álmodtunk volna, hogy Mürkül asszony országának Lidl-je kiretusálja a szantorini templomok tetejéről a keresztet, s kormányának tagja arról értekezik, hogy nincs is német kultúra.

Mára akár bele is törődhetnénk, ahogy abba is, hogy az angszoc filmkészítők stúdióiban Arthur király udvarában négerek és kínaiak lovagoskodnak a kerekasztal körül. Szóval ezek az új szelek fújnak.

Minden ízében baloldali – neomarxista szelek.

Ennek pedig alapja van. Az alap a történelmi igazságtétel, amely a nyugaton megtörtént. Ugyanis minden elmebajnak megvan a maga racionális és kikövezett alapja. (A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.)

Ahhoz ugyanis, hogy mára azzal foglalkoznak, lila vagy zöldhajú androgünök szaladgáljanak-e a gendervécére, szükséges volt lezárni a második világháború ősbűnét. S látjuk, lezárták. Németországban máig ítélkeznek a bíróságok, lassan száz év feletti papákat csuknak karcerba, minden skrupulus nélkül, ha találnak éppen egyet.

Persze kellett várni egy kicsit, a generációk miatt. Az első kör főnácit gyorsan fölakasztották, de utána is tele volt a kompromittált generációkkal az állam és a gazdaság. Túl sokaknak nem állt érdekében a változás. És 1968, mikorra eléggé megöregedtek a vén nackók, ugyanúgy volt generációs, mint ideológiai átalakulás.

Ez volt a második történelmi ingamozgás visszafelé, s ez volt a mostani ballib világirányvonal alapja is.

Annak bölcsője ugyanis Frankfurtban ringott, Marcuse-zal, Adornoval, Habermas-szal. (Mindennek kell egy ringó bölcső, a következő európai viszont már biztos nem ott fog ringani, mert nem maradnak ott németek, de erről mellékesen.)

Ezek az új szelek fújnak immár a történettudomány és a véleménykultúra területén is. (Historikerstreit, amit elvesztett a jobboldal.) Ennek eredménye az, hogy a történettudományban a történelmi események miértjét és hogyanját nem lehet vizsgálni. (Legalábbis bizonyos dolgoknak nem.) Annak pedig az, hogy a felgyorsított technikának köszönhetően a véleménykultúrában immár a fáccse és a gúgli tiltja le, amiről ők azt gondolják, hogy fasiszta. (Félre ne értsük egymást, például a holokauszttagadók furcsa, bolond emberek, de ettől még inkább a közröhej eszközével kéne velük szemben fellépni, nem a büntetőjoggal.)

További érdekes jelenségek kerültek elő, a „gyűlöletbeszéd” és a kordivat által diktált egyéb „véleménybűncselekmény”-ek terén. Hiszen ezeket immár online is el lehet követni, aminek mára az lett a következménye, hogy míg a muszlimok robbantgatnak, késelgetnek meg beleautózgatnak a tömegbe, az őket online fórumokon – joggal – szidók gyorsabban bíróság elé kerülnek, mint a terroristák.

Súlyosbításul mostanra az is megtörténhetett Charlottesville kapcsán, hogy a nácizmus kitalálása (l. nácizmus, a szó egyébként ráadásul német, szóltunk) előtt évtizedekkel meghalt amerikai tábornok Robert E. Lee is náci jelképpé vált.

Más szóval a történelem, mint tudomány (legalábbis a Nolte-féle vonal) végleg elvesztette a csatát. Elvesztette a valódi liberalizmus is, itt már nincs valódi vélemény-nyilvánítási szabadság, itt álliberalizmus van, ezek ugyanis valójában neomarxisták. Most az európai történelemtudomány és filozófia egyöntetűen Habermas utódaival és Foucaulttal van kitömve, s ezek a fiúk – félig vagy éppen egészen bevallva – „kritikai” vagy „neo” marxisták.  (Nota bene: TGM értekezett arról, milyen szörnyűségesen alacsony, mucsai színvonalon vannak a magyar elitek szellemileg – hát a nyugatiak is, speciel politikai szóhasználatban a liberális eszmerendszert átértelmezték neomarxizmusnak…)

S az új angszoc neomarxisták, úgy mint a régi oskola hívei, bevezették a cenzúrát. Óceánia mindig is Eurázsiával állt harcban. Ez a mozgalom egyébként mostanra belemászik a legújabb mesékbe, legendákba is, például ezért kell buzi szereplő a Csillagok háborújának legújabb részeibe is, s a filmekben a rómaiakra támadó germán barbárok között négerek rohannak.

Persze, cinikusan szólva, nyilvánvalóan nem égették volna meg a meleg főszereplőket a középkorban. A Borgiák című, egyébként kiváló sorozat Micheletto nevű buzi gyilkosa (nem a melegeket gyilkolta, hanem ő volt az) lehet, hogy túlélte volna a firenzei Savonarola-féle diktatúrát, vagy egyéb nyalánkságokat, de tartunk tőle, hogy annyira ez nem volt egyszerű.

Szóval egyre érdekesebb dolgokat látunk, hallunk, olvasunk.

A fenti rövid kis összefoglalás arról szólt, hogy a filmekben, mainstreamben, sajtóban, politikai nyilatkozatokban is utat tört magának a neomarxista progresszió. S a neomarxista progresszió bizony halad is előre. Halad, minden egyes pillanatban – először meglepődünk, majd beleszokunk.

Azon alapul ugyanis, hogy

1. a nácikat felakasztották, (történelmi igazságtétel)
2. azt a generációt, amely kompromittálódott, félreállították. (Eddig jó.)
3. Jött Habermas satöbbi. (Ez nem.)

Szóval valami félrement, de létezett egy nagyon is fontos dolog amit megcsináltak mindenütt: lecsukták, felakasztották, satöbbi a háborús bűnöseiket, illetve azokat, akik ilyen dolgokban vettek részt.

S itt térünk vissza a TGM által „blőd”-nek nevezett totalitarizmuselmélethez.

Ugyanis a jobboldali (konzi, jobber) eszmerendszer szerint a nácik pont ugyanolyan rosszak, mint a komcsik. Itt pedig a történelmi igazságtétel még nem történt meg a komcsik után.

Van itt ez a kis bökkenő. Mit csináltunk itt mi a kis Magyarhonunkban jobberek? Hát mi bizony ebben a vonalban nem haladtunk. Talán történelmi tanulmányaikból emlékezni vélnek még kedves olvtársaink arra az időre, amikor 1945 után a teljes addigi elitet – függetlenül gyakorlatilag mindentől – sikerült fizikailag széttaposni, kiiktatni – mondjuk úgy 1962-ig bezárólag.

Az akkori „apostoli” Antall kormány (jelenlegi apostola Jeszenszky Géza) különböző megoldásokat járt körbe arról, hogy hát istenem, hogy is kellene eljárni a kommunista elittel: s a megoldás az lett, hogy esetleg majd megírják a lapok.

Borzasztó fenyegető tényfeltáró munka, tollhegyre tűzik a komcsik fejét…

S a sajtó nem írta meg. Sőt: Aczél elvtárssal készült inkább interjú, ezalatt a kommunista pártelit legidősebb része szép lassan eltávozott az örök mauzóleumba, s az örök vörös csillag fényeskedik nékik. A másik fel meg el van kellemes nyugdíjakkal, budai villákban.

Talán az egyetlen, akit még megrángattak valamelyest, az a Biszku Béla volt, akiről a per alatt kiderült a baloldalon, mennyire rendes ember volt meg erkölcsös, de semmiképpen sem volt akasztató belügyminiszter. Aztán a magyar igazságszolgáltatás hihetetlen felkészültségének és proceduralitásának köszönhetően eljutottunk odáig, hogy már épp elítélték volna, csakhát időközben meghótt, mert bőven 90 felett vót.

Szóval miközben az új neomarxista véleménydiktátorok simán haladnak előre, mi mit csináltunk? Kabarét.

Mindezt figyelembe véve fel kell hívni a figyelmet egy kis, üdítő kivételre: rájöttünk újra, hogy bezony mellettünk békésen megbújnak a tökös régivágású diktatúra-nyaloncok. Békés Marci egy olyan projektbe kezdett, hogy szépen leírja a derék komcsikról, hogy mekkora disznóságokat csináltak az „igazság”szolgáltatás nevében. Hadd hozzam a párhuzamot: a németek náci vérbíróit becsukatták, volt olyan, akit akasztottak is. (A hóhért akasztották, ugye.)

S láss csodát kerülnek elő még élő vérügyészek, vérbírók, szóval igazi élő politikai halálbüntetők. Ezzel párhuzamosan, mint arról már Békés is nyilatkozott, a nagy NERügyi rendszerben még mindig nem történik semmi.

Le vagyunk maradva, olvtársak, le vagyunk maradva. Ha ilyen tempóval haladunk a történelmi igazságtétellel, akkor majd lesz pár film, ami meleg, néger és ázsiai szereplőkkel ábrázolja az ötvenhatos kegyetlenkedéseket Pesten, s a végén majd látványosan robban egyet a CGI, s digitálisan felerősítve reccsennek a nyakszirtek. A háttérben pedig felhangzik a müezzin.

Akiket pedig kivégeztettek, felakasztattak, azok pedig fekszenek tovább, ahol vannak, végülis fecseg a felszín, hallgat a mély.