Dicstelen kezdet, dicstelen vég – végre tényleg kinyírta magát az MSZP

 

 

  

BotkaLackó interjút adott a 168 óra című kiválóságnak. Az egész megszólalás a Ponyvaregény ikonikus Marcellus Wallace idézetét juttatta eszembe: „(…) tökönlövötten döglődő, mindjárt kifingó csatorna töltelék (…)” A különbség az ikonikus idézet és a valóság között az, hogy ők itt öntökön lőtték magukat.

Először is, Botkalackó nem érzi, hogy neki össze kéne fognia. Aztán azt érzi, hogy a DK-val igen, de Gyurcsánnyal nem. Majd lesajnálja az egyéb ellenzéki pártokat (az összeset). Mondjuk erre van oka, de nem szerencsés. Majd szivárognak a komcsik, hogy de, a Gyurcsánnyal mégis összefognának. Hát, elvtársak, úgy látom, nektek a gonosz, rettenetes zOrbán, ha akarna se tudna annyit ártani, mint ti magatoknak.

Gondoltuk, nem lehet fokozni. De. Lehet.

Mert ugye eddig csak a külső tényezőknek támadott neki (a DK, amely egy MSZP klón, csak Gyurcsánnyal, is külső tényezőnek minősül), most már túlment a dolgon. Nem hittük volna, ám Botkalackó nekirongyolt a Molnár Zsozsónak, aki ugye a nemzetbizonytalansági bizottság elnöke a parlamentben (ami jelent némi információs előnyt, valljuk be), továbbá elnökségi tag. Nem akárhogyan, „Molnár Zsolt ötleteivel kapcsolatban állítja, két dolgot nem tűr el pártjában: az árulást és a Fidesszel való kollaborációt. Azt ígéri, mindkét cselekedet ellen – mint fogalmaz – tűzzel-vassal fog harcolni.”

Tehát Molnár Zsozsó áruló és kollaboráns. Úgy látjuk a nemzetközi helyzet fokozódik. Mondjuk elég csúnya világ lenne, ha a Fidi rászorulna a kollaborációra Molnár Zsozsóval szóval fura a helyzet, valljuk be. Árulóként meg elképzelem a szegény Zsozsót, amint egy szőnyegről árul barátságkarkötőt…

Szóval a jelek szerint hamarosan sikerül egy újabb pártszakadást összehozni az elvtársaknak, ez azért nem kis eredmény azok után, hogy 5 éve éppen a Gyurcsány szakadt.

A helyzet komolyan hasonlít az MDF-re, amelyik végleg a belpolitikából 2010-ben, az emlékezetes Rigolya féle asszók és Balaton átúszások után fingott ki végleg. Húsz év alatt szakadt belőle MIÉP, MDNP, 2004-ben az utolsó jobbos mohikánok is leléptek, majd a dicstelen Political Capital nyújtott olyan remek tanácsokat nekik 2007-8 körültől (ami azért kellőképpen megkérdőjelezi a think tank legendás bölcsességét), hogy összeomlottak, majd szétdurrantak, majd elásták magukat.

Volt egy gyönyörű emlékezetű időszak, amikor az Almássy féle mentési akció ellen a gyurcsányi titkosszolgálat – LaborcSanyi, SzilvásyGyuri rulez – lépett fel, speciel Rigolya mellett, na ez volt a végső pont. Emlékeznek arra a legendás tévétörténeti pillanatra, amikor az akkor még jobbos Hírtévé szerkesztő riportere Herényi Károly után szaladt? Nem? Akkor felidézem a beszélgetést:

• Riporter: – Frakcióvezető Úr!, Frakcióvezető Úr!
• (Herényi hátranéz.)
• Riporter: Frakcióvezető Úr! Elnézést, képviselő úr….

Nos ekkor már Károlyunk érezhette, hogy az MDF, mint olyan, nem fog a sikerek hófödte hegygerinceire felhágni. A képét mutatta a kamera, nos ezután a pontosítás után talán még fancsalibb lett, mint volt.

Azt hiszem, a BotkaLackó is hamarosan ilyen pillanatokat élhet át.

S, ha már eddig ilyen remek idézeteket hoztam fel, álljon itt még egy, csak a kedves olvasóknak, megnyugtatásul, ugyanabból a filmből, a jelenet végéről:

• Fabienne: Kié ez a motorbicikli?
• Butch Coolidge: Ez egy chopper, édes.
• Fabienne: Kié ez a chopper?
• Butch Coolidge: Zed-é.
• Fabienne: Ki az a Zed?
• Butch Coolidge: Zed egy halott, édes… egy hulla.”