Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Valami elképesztőre bukkantam a modern ember tudásán kutakodva. Szóval a zinterneten volt egy cikk, amit először nem is akartam elhinni. A New York Times arról akar meggyőzni minket, hogy a pedofília nem bűncselekmény, hanem rendellenesség. Ezt a tomboló Obama korszakban, a bölcs néger elnök uralma alatt, 2014-ben követte el egy szerző.
Valamikor a magyar büntetőjogban eleink úgy gondolták, hogy a nemi erőszak tényállását csak férfi követheti el és csak nőn. Meg volt egy természet elleni fajtalanság nevű bűncselekmény, amely arról szólt, hogy a 18 évesnél idősebb buzi, ha megkettyinti a 18 évesnél fiatalabbat, akkor böribe megy. Aztán jól átírták ezt a két szabályt, egész pontosan az utóbbit az Alkotmánybíróság semmisítette meg 2002-ben a haladás és az egyenjogúság jegyében.
Az említett cikk azonban még tovább megy: arról akar minket meggyőzni, hogy a pedofília betegség, tehát alapvetően, aki ilyet elkövet, annak kezelésre van szüksége, nem pedig büntetésre.
Tehát kiemelem: ha az ember kisgyerekeket kúrdos, akkor az a szegény nyilván a lelki defektusai, szülői elnyomás estébé miatt teszi. Tehát ez afféle bocsánatos bűn, inkább nevelni kell, mint büntetni. Namost erről azért megkérdezném az áldozattá vált gyerekek szüleit, hogy is vélekednek. Tartok tőle nem azzal kelnek-fekszenek, hogy szegény pedofilt elnyomták a szülei, ezért pedig inkább sajnálják szegényt.
Szóval a lelki defektusok.
Egyetértünk. A sorozatgyilkosok is lelki defektusok miatt öltek meg sok embert, tehát őket is kezelni kell. Ólommal, kötéllel, injekcióval. Nem olvasok több New York Timest.
Valóban egyfajta betegség/rendellenesség a pedofília, akárcsak a homoszexualitás meg a többi. És valóban kezelendő adott esetben. Tehát eddig egyetértenék a NYT felvetésével.
Ugyanakkor a másik emberel szembeni erőszak mindenképpen bűncselekmény, függetlenül attól, hogy mi váltja ki az elkövetőből. Akár nőt erőszakol meg férfi, akár férfit erőszakol meg nő, akár gyereket felnőtt, az mindenképpen bűncselekmény. (Márpedig a kiskorúval való szex az mindenképpen erőszak, mivel a kiskorú ebben a tekintetben nem döntésképes, na meg persze befolyásolható.)
Emiatt én azt mondanám, hogy:
1. A pedofília önmagában nem bűn.
Valóban nem tehet róla, hogy pedofil. Mint ahogy a hetero-/homoszexuális sem tehet a nemi irányultságáról. Ergo csak emiatt még nem szabadna büntetni.
2. A gyerekekkel való szexuális kapcsolat viszont minden esetben bűn.
Mert ha a pedofil gyerekkel közösül, az minden esetben erőszak, hiszen a gyerek nem döntésképes. Ergo függetlenül attól, hogy neki milyen a szexuális irányultsága, ez bűn, mivel erőszakot követ el. (Én is a nőkre gerjedek, mégsem erőszakolom meg őket. És nem is hivatkozhatnék egy ilyen esetben arra, hogy ‘bocsmá, nem tehetek róla, mert hetero vagyok’.)
.
Jelenleg ha egy pedofil kimondja, hogy ő pedofil, akkor megbélyegzik, akár meg is verik, meglincselik, stb. Ergo eszében nem lesz ezt bárkinek is elmondani. Innentől kezdve potenciális veszélyt jelent a gyerekekre nézve.
Viszont ha létre létrehoznánk egy intézményt, amelyhez nyugodtan fordulhat segítségért, az részben már megoldást jelenthetne a problémára. Ott kaphatna gyógyszeres kezelést, vagy más hasonló megoldást (akár kémiai kasztrálás, stb. is szóba jöhet, ha akarja).
Ezzel elérhetnénk, hogy egy részük (ha nem is mind) már nem jelentene veszélyt a gyerekekre. Persze egy részük nyilván nem venné ezt igénybe (nekik a sóbánya járna, ha gyereket szexuálisan zaklat). De legalább a másik részük esetében el lehetne érni, hogy ne ártsanak a gyerekeknek. És végső soron éppen ez a fontos: a gyerekek védelme.
.
Egyébként fura, hogy pedofil nőkről nem ír a NYT cikke, holott a pedofília esetükben is erősen jelen van.
Pl. egy rakás forrás erre:
http://www.femalesexoffenders.org/resources
Négy közülük (hozzávetőleges fordítás):
– ‘A fiatalkorúak intézményeiben a szexuális bántalmazók 95%-a az alkalmazott nők közül kerül ki, miközben ezek aránya az összes alkalmazott között csak 42%.’
– ‘A nők által gyerekekkel szemben elkövetett szexuális támadások károsabbak, mivel általában hosszabb időtartamban zajlanak, és nagyobb mértékű erőszakot alkalmaznak, mint a férfiak.’
– ‘Az USA Oktatási Minisztériumának felmérése szerint a gyerekekkel szembeni szexuális bűncselekmények elkövetőinek 43%-a nő.’
– ‘Egy 1992-es televíziós műsorban azok telefonálhattak, akikkel szemben gyerekkorukban nők követtek el szexuális visszaélést. 90%-uk korábban soha nem mondta el senkinek az esetét.’
/Ergo a fenti adatok csak a jéghegy csúcsát jelentik. Óriási a látencia az olyan esetekben, mikor nő erőszakol meg vagy máshogy bántalmaz gyereket./
Úgy tudom, a melegek tagadják, hogy genetikai illetve orvosi oka lenne a melegségnek. Inkább azt preferálják, hogy ez egy választott, tudatos életmód. Ezért is ellenzik sokan a gyermek örökbefogadási lehetőségüket, mert ebben az esetben éppen a viselkedési minta átadásról van szó, amivel csökkenne a gyermek számára a természetes életmód elsajátításának a lehetősége.
Templomhegyi Nyerőkő!
Te erősen le vagy maradva! Ma már az igazi progresszió nem ott tart, hogy a pedofília betegség, hanem ott, hogy természetes. Attól válik természetellenessé, sőt, azért okoz kárt a pedofilok által “megszeretgetett” gyerekekben, mert az előítéletes társadalom megbélyegzi a jó pedofilokat.
És ezt magyarországi progresszió zászlóshajója, a Népszabadság, már 2010-ben megírta magyarul!
“(…) …kárt tesz a [gyermek] lelkében, ezért üldözni kell a pedofilt. Ehhez képest kétségtelen tény, hogy a gyermeket egészen fiatal korában (iskoláskor előtt) nem zavarja a molesztálás, nem zavarja a szexuális »abúzus« (amennyiben nem jár erőszakkal), mivel azt hiszi, teljesen természetes például az, hogy az apja fajtalankodik vele, és a pubertást közvetlenül megelőző időben jön csak rá arra, hogy ez valahogy mégsem természetes (Balog–Virág, 2000). Ez a következő következtetésre adhat okot: amennyiben csak akkor kezd el szégyenkezni, akkor kezd szorongani, akkor válik magába fordulóvá, egyszerűbben: attól éri lelki sérülés a gyermeket, hogy rájön, hogy a társadalom elítéli, amit vele tesz a felnőtt, és nem a cselekvéstől magától, akkor azt kell mondanunk, hogy maga a társadalom teszi a gyermeket sérültté, azzal, hogy devianciának minősít egy olyan cselekedetet, ami egyébként a gyermekre e megbélyegzés nélkül nem gyakorolna »káros« hatást. (…)”
http://nol.hu/kritika/20100622-pedofilia_magyarorszagon-710181