Másnaposság, kínai kaja, holttestek egy európai nagyváros utcáin – átlagos kedd

 

Cinizmus. Ennyi maradt. Emlékszem mit csináltam 2001 szeptember 11.-én, ahogy arra is, mit csináltam, mikor az Egyesült Államok először lerohanta Irakot. De fogalmam sincs, mit csináltam a párizsi támadások alatt, vagy a harmadik világban sorozatos merényletek és kitörő háborúk idején. A mindennapjaim része lett.

[rule style=”rule-dotted” ]

Nézem, ahogy a televíziónak nyilatkoznak és könnyeznek európai politikusaink. Győzni fogunk, Európa összefog, nem fogunk meghátrálni. Ennyi erővel azt is mondhatnák, hogy Csubakka egy wookie a Kashyyyk bolygóról, de Csubakka az Endor bolygón él. Pontosan ennyi értelme van a Gucciban, remegő hangon előadott fogadkozásoknak.

Nem a demokráciát kell terjeszteni, hanem a hitet és a civilizációt, ahogy azt Afrika gyarmatosításának hajnalán még hitték. Jött két világháború és csak fegyvereket hagytunk a harmadik világban, kultúrát, emberséget, mértéktartást nem.

Ha ma fedezzük fel a polinéz szigetvilágot, Európában az emberevést iktatják törvénybe, nem a disznóhúst ki a menzákról.

A terrorizmus nem győzhet – fogadkoznak, de ezt a háborút már el is veszítettük. Tulajdonképpen soha nem is akartuk megnyerni, mivel az ellenség nem a terrorizmus. A terrorizmus eszköz a muszlim hódításhoz. A terrorizmus kifejezése a dominanciának. Ahogy a szadista férj is ok nélkül (sosincs ok rá) veri véresre a feleségét, úgy robbantanak a muszlim hódítás előőrsei. Nem megölni akarnak, hanem rettegést. Olyan rettegést, amikor már a ki nem mondott gondolataikat próbáljuk kitalálni, nehogy megint elővegye a nadrágszíjat.

Előveszi.

Mi meg még jobban igyekszünk. Szánk után a szemünkre is lakatot teszünk, a kékről hisszük hogy zöld, gonoszról hogy jó, és reménykedünk. Hátha ma nem idegesítjük fel semmivel, ezért nem kell megvernie.

Meg fog.

Sokszor írtuk már: vagy odamegyünk tankkal, aknavetővel, ideggázzal vagy hermetikusan lezárjuk a határainkat. Nem kereskedünk velük, de még gyógyszert se szállítunk nekik. Fegyvert pláne nem. Amikor Teréz anya orvosságot vitt Afrikába, azzal több embert gyilkolt meg, mint előtte és utána bárki a történelemben. Másodpercenként ezrével születnek a semmibe gyerekek, aki csak a primitívséget, a gyűlöletet és a dühöt kapják szüleiktől. Ha a szomszéd törzset kiirtottak, akkor keresnek egy távolabbi célpontot. Azt akarják, ami másnak is van, de dolgozni érte nem, elvenni akarják.

Borod megyényi zöld területtel rendelkező országok érik el a 100 milliós népességet. Nekik már Európa, a világ kell, mi meg a terrorizmus ellen harcolunk. Nem, az ellen sem. Feladtuk, mielőtt elkezdtük volna.

Ennyi volt. Mi meg – Aristoval szólva – kezdhetünk gyülekezni Mohácsnál. Győzni nem fogunk, de legalább egyenes gerinccel távozunk.