Vallásos majmok

 

Fantasztikus hírről számolt be az Independent. Nyugat-Afrikában kutató tudósok – feltehetően britek – bemutattak egy felvételt, amin csimpánzok kővel dobálnak egy fát. Illetve más köveket pedig halomba hordanak. A tudósok régóta megfigyelték már, hogy a csimpánzok és más majmok is használnak eszközöket, ha fel akarnak törni mondjuk egy diót, vagy a rivális majomhorda nagyhangú képviselőinek koponyáját.

[rule style=”rule-dotted” ]

Azt azonban még sosem figyelték meg, hogy majmok kövekkel meghajigáltak volna fákat. Más köveket pedig halomba hordtak volna. A tudósok csoportja természetesen azonnal előállt a lehetséges megfejtéssel, miszerint egyfajta rituálét örökítettek meg az őserdőben rögzített felvételek. Azaz valami meghatározó helyen valami meghatározott dolgot csináltak a majmok, ami nem az étkezéssel, nem a párzással, és nem is a háborúskodással kapcsolatos.

A majmok tehát rituáléskodtak, hovatovább vallásoskodtak.

Ezután a tudósok levonták a következtetést is, hogy a majmok a maguk előemberi mivoltában valami előistenhittel is rendelkeznek.

Nagy baj is ez, mert mióta Darwin az egész világ összes vallását megcáfolta ezzel a törzsfejlődéssel, lehetett hülyézni a vallásosokat, hogy itt van a valóság előttetek, he! Így működik a természet, he! Nem Ádám-Éva, he! Erre meg kiderül, hogy a rohadék természet is vallásos. Mert azt nem gondolhatjuk komolyan, hogy a majmok rituáléiban megjelent elemeknek egy korábbi formája nem volt már jelen a majmok egy korábbi formájában. És hogy nem juthatunk az istenhitnek egyre primitívebb formáihoz ahogy haladunk vissza az időben, és lefelé a törzsfejlődés létráján.

Tehát a brit tudósoknak és a felvilágosult liberálisoknak, ateista baloldaliaknak, csak első olvasatra vicces gondolat köveket halomba hordó majmokról azt állítani, ebben ugyanaz az istenhit mozog, mint az emberben. Tehát, hogy a valláskodás majomszokás volna. Azt is onnan örököltük, mint a fikaevést.

Hadeviszont már itt törzsfejlődésünkben, vérünkben, génjeinkben őrizzük a vallásosságra való hajlamot, akkor az bizony genetikailag benne van egy ateista kommunistában, mint mondjuk Heller Ágnesben, vagy Fekete Pákóban. Innentől bizony felesleges vallásfilozófiai vitákat lefolytatni, bizonyítani, hogy Isten nincs, vagy hülye rasszista, vagy hogy leszbikus néger nő. Merthogy a vallásosság többé nem bölcseleti, hanem genetikai kérdés, a hittudomány átkerül a Bölcsészkarról a Természettudományira. Az okos tudósoknak meg át kell majd képezniük magukat, hogy innentől az egész törzsfejlődésen végig burjánzó vallási mételyt kikutassák.

Mert ott van például a csóri zöldszemes ostorost, az hogy szeretne keresztet vetni az ostorával, de nem megy neki. Viszont az imádkozó sáska, na az már nyomokban kereszténységet tartalmaz. Aztán ott vannak a halak a némasági fogadalmukkal. Mennyien vannak, és mégis mind be tudják tartani! A kutya például vallásos Hold-hívő, hiába is próbálnánk belénevelni a Miatyánkot. Ellenben ott vannak a békák, akik a szűznemzésben is otthonosan mozognak. Naugye! És még sorolhatnánk ezt a sok vallásos nyomot ott a természetben, a katica hétszentség-pöttyein keresztül a pók keresztjéig bezárólag.

Ellenben a film hosszasabb szemlélése után, mármint hogy fákat dobálni kővel, más köveket meg halomba rakni, az éppoly unaloműző foglalatosság, mint mondjuk majmokat nézni, és azon gondolkodni, hogy miért dobálnak fákkal köveket, és miért hordanak halomba másokat. És szerintünk itt tulajdonképpen be is zárult a kör.