Történelmileg úgy alakult, hogy eposzi méretű válsággal nézünk szembe

 

 

  

Eposzi léptékű válsággal nézünk szembe, mondta Barack Husszein Obama (még) amerikai egyesült elnök, természetesen a népvándorlásra vonatkoztatva kijelentését, egyúttal jelezte a „gazdagabb országok” felé, hogy még többet vár el tőlük, még több migránst kell befogadniuk.

No, ekkor kell feltennünk azt a kérdést, hogy ez az ember vajon hol, mikor, melyik évezredben él. Azt pedig leszögezhetjük, hogy bár az alkalmassága is meglehetősen kérdőjeles volt, ezután attól tartunk, a kérdőjeleket elfelejthetjük. Szóval nem is annyira a sorok közé olvasva: neki semmi szerepe nem volt a dologban, de nézzünk szembe vele, segítsünk, satöbbi.

Valamikor egy bizonyos Kádár elvtárs bírta azt mondani egy parlamenti felszólalásában, hogy „Magyarországon történelmileg úgy alakult, hogy egypártrendszer van, s az is marad”. A gyönyörű mondatban az ő szerepe az egypártrendszer kialakulásában illetőleg fenntartásában mintegy zárójelbe helyeződött, a második tagmondatban pedig szegényem tévedett, igen nagyot.

Obama elnök a jelek szerint kádári magaslatokra tör.

Először is Husszein elnök sajnálatosan elfelejti, hogy a jelenleg migrációtól sújtott vidékek igen sok áldozatot vállaltak már eddig is, sokkal többet, mint ameddig a migránstakaró ér. Kedvenc migránssimogató partnere, Angéla se ment már el az ülésre, nem vették volna jó néven otthon, ha ilyenhez tapsikol, miközben ájuldoznia kellene. Másodszor azt felejti el, hogy azokat az államokat, ahonnan származik a migráció, ő és európai haverjai robbantották szét és bombázták szarrá. Meg ő és európai haverjai nem engedik, hogy – legyen az bárki – érdemben rendet tegyen.

Ezek után különlegesen pikáns arról értekezni, hogy kihívások vannak illetve válsággal nézünk szembe. Mivelhogy a válság kialakulásában – pontosabban fogalmazok: kialakításában neki eposzi léptékű szerepe volt. Tehát nem történelmileg így alakult, hanem elkúrták. Nem is kicsit, nagyon.

Elgondolkozott bárki azon, mi a búbánatos lópimpirit keresnek olyan egzotikus országok honpolgárai nálunk Európában, mint például Afganisztán, Irak, Líbia vagy Szíria? A válasz a lehető legegyszerűbb: megélhetést keresnek. Merthogy az övükét szétbombázták, többek között Afganisztánt, Irakot, Líbiát, s Szíriában pedig azt a diktátort akarták megbuktatni, akit most épp paradox módon segítenek – az ellenfele bombázásával, merthogy azok mégsem felszabadító demokraták, hanem iszlamista rablóbandák.

Annak a kérdésnek a felvetése, hogy Obama Husszein éppen miért nem kényszerítette ki azt, hogy ezen gyönyörű, tüneményes államok gyönyörű és tüneményes polgárai Szaúdba, Abu Dzabiba, Dubaiba, Kuvaitba, stb. menjenek, az eddig sem volt politikailag korrekt. Azonban a vicces helyzetet tovább súlyosbítja, hogy most már a válság az ő tolmácsolásában egyfajta „issue” kezdett lenni, olyan mint a „gender” issue, illetőleg a környezetvédelem „issue”-ja.

Sok pénzt költünk, rengeteget konferenciázunk róla, aztán nem történik semmi.

Ő ugyanis könnyen beszél. Az egyik könnyebbség, hogy ahol az Egyesült Államokat reális migrációs válság érintené, ott vastag határvédelem céljából épített kerítések, falak védik (l. Mexikó), a másik könnyebbség, hogy egyéb helyeken pedig hosszú, ezresekkel jelezhető kilométer távban óceán található.

Így aztán a sokadik kérdésként az lükken a fejünkbe, hogy mit óhajt és mit tud tenni a derék Husszein elnök a problematika orvoslása érdekében. Az első körben az 50 (!) ország nagy felbuzdulásából származó 360 ezer befogadottra tett ígéret nem igazán bíztató. Ezt ugyanis idén csak a németek megugrották legalább hatszoros terjedelemben. Obama Husszein elnök ezentúl a „gazdag” országokat kért arra, hogy még fogadjanak be továbbiakat a „szegények” közül. Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy GDP alapján, legalábbis Luxemburghoz képest még a németek is szegények, mint a templom egere, amúgy meg elég nehéz lesz ezt a dolgot megoldani a lakosság akaratának ellenére, meg Luxemburg relatíve kis területűnek tűnik ennyi ember befogadásához, szóval legalábbis furcsa a javaslat.

Ekkor tennénk tehát fel a kérdést amúgy, hogy miért Európa? Felkérjük tehát Barack Husszein Obama elnök urat, hogy amint az USA kirobbantotta a menekültválságot, úgy takarítsa is el, tehát javasoljuk, hogy akkor az „eposzi léptékű” menekültválság megoldását keresse a saját országában/lelkiismeretében, a nagy beszédeket pedig szíveskedjen azokra hagyni, akiknek ezzel a problémával valóban napi szinten kell birkózni.

Emellett javasoljuk: mivel már hál’ Istennek nem sokáig elnökösködik, ezért itt az ideje megkérdezni mindkét releváns jelöltet (Trump-Hillary), hogy ők mit gondolnak a kérdésről. Habár történelmileg úgy alakult, hogy eposzi mértékű seggfejek közül kerül ki a következő elnök is.