A titkosszolgálatok kudarcáról és az új belügyi törvénycsomagról I.

 

Az európai titkosszolgálatok leszerepeltek. A hangzatosan ismételgetett terrorellenes tevékenység keretein belül halvány lila gőzük sem volt arról, mi fog történni Párizsban, Brüsszelben, pedig minden jogkörük meg is volt. Sajnos hazánkban Magyarhonban sincs másképp, habár nálunk szerencsére – eddig legalábbis – nincs valós terrorveszély.

[rule style=”rule-dotted” ]

Az európai és ezzel párhuzamosan a magyar politika most szeretné erősíteni a titkosszolgák hatásköreit, és szabadságjogokat függesztene fel. Illetve őszintén? Eddig nem is tudtuk, hogy mit szeretne, mert hol titkosítottak az alkotmánymódosítás tervezetét (utólag is gratulálunk, a titkos alaptörvény olyan találmány, amivel még Észak-Koreánál is jobban teljesítünk), hol meg népszavaztatna – ezt mondjuk hála jó égnek legitim célból teszi.

A hatáskör-szabadságjogfelfüggesztés tekintetében érdemes belegondolni, hogy példának okáért a Biszku et. fémjelezte daliás időkben ugyan szabadságjogok nem voltak, hatáskör mindenre volt, oszt mégis kellett valami rendszerváltást csinálni a végén.

Amúgy szervezetileg a jogkörök bővítéséből, meg a szabadságjogok felfüggesztéséből egyedül csak a titkosszolgálatok lobbija (!!!) profitálhat – se a terepen dolgozók, de még a politikusok se nyerhetnek -, mi, állampolgárok pedig legfeljebb szentségelhetünk.

Ugyanis, ha valóban mohamedán-terrort akarnánk elhárítani, akkor el kellene kezdeni arab tolmácsokat felvenni az Alkotmányvédelmi Hivatal állományába.

Mert mi is a titkosszolgálatok feladata? Összegészében egy állam polgárainak megvédése, az ország érdekeiknek az elősegítése különleges módszerekkel. Itt a módszereken van a hangsúly, ugyanis egy normálisan működő államban, jól garantált jogszabályok keretein belül, mindenhol alkalmazzák ezeket az eszközöket. Az igazi kérdés azonban az, mire?

Először is, főszabályként háromféle klasszikus okból alkalmazunk titkosszolgákat. Az első ok a bűnüldözés. Ez egyértelműen „tiszta” mindenki által elismert ok, a bűnözők bolondok lennének elárulni, mit tettek, hogyan teszik és mennyiért. A második ok a saját államunk alkotmányos védelme – ez sajnos elég necces, ugyanis ha az alkotmányba azt írjuk, hogy Kim Ir Szen elvtárs átlát hegyen-völgyön, belelát az emberek gondolataiba, akkor azt fogja védeni a szolgálat – jogszerűen. Mindenesetre szükség van erre is, nehogy véletlenül Gipsz ezredes a Jakabista gárdával behatoljon a parlamentbe és lelövöldözze a képviselőket az Elszabadult Arany Napsugár nevében. A harmadik ok pedig arra irányul, hogy megtudjuk, egy külországban mire is készülnek titokban a gaz pirézek – akik közül tudvalevőleg Piréz kartárs is származik.

Azonban már régen nagyot fordult a világ. A derék polgárok biztonságát relatíve kevésszer fenyegetik úgy a külföldi államok, hogy ne tudnánk róla a médiából. Amikor pedig baj van, akkor az esetek többségében el tudjuk olvasni valamelyik nemzetközi portál honlapján, vagy a tévé élő egyenesben közvetíti. Ezért készítenek például a titkosszolgálatok titkos sajtószemlét – (jesszusmária, így leírva még hülyébben hangzik: titkos sajtószemlét), amelyet aztán kellő tisztelettel bizonyos ellenzéki képviselők kikarikíroznak.

Rossz hír a reménybeli puccsszervezőknek, de őket is le kell törniük. A civilizált Európában – évtizedekre visszanézve – nem véletlenül nem volt egy tisztességes államcsíny sem.

Ezzel ellentétben terroristák bizony előfordultak az elmúlt 30-40 évben, lásd például Carlos és a kommunista állambiztonság megkapó násztáncát a 80-as években – sőt, valós fenyegetés egyelőre egyedül tőlük származik. Igen sokszor mondogatják, hogy 2001. szeptember 11-e óta megváltozott a világ, de ez sajnos nem igaz. A világ ugyanis már az 1972-es müncheni olimpia óta megváltozott, csak ezt akkor még így nem írták le, nálunk meg nem jelent meg, mert a terroristák akkor épp a barátaink voltak.

Nyugodtan kijelenthetjük, az európai szolgálatok a terrorizmus megelőzésében eddig elég komoly kihívásokkal küszködtek.

De tegyük fel a kérdést, mi történik nálunk? Magyarországon négy „hagyományos” és kettő új titkosszolgálat van. A hagyományosak az AH, az NBSZ, az IH, a KNBSZ. Az újak az NVSZ és a TEK. Az AH hivatalosan a belbiztonsággal és a kémelhárítással foglalkozik, az IH-ban vannak a mi kémeink, a KNBSZ pedig a katonai titkosszolgálat. Az NBSZ szolgáltatja a titkosszolgálati tevékenységet, tehát egy nagy poloska és telefonlehallgató-raktár. Az NVSZ lényegében a rendőrség rendőre, a TEK pedig terrort hárít el.

Amikor ezt a rendszert taglalják hozzáértők, akkor mindig meg szokták kérdezni, hogy mire is volt jó az egykori NBH-ról leválasztani 1995-ben a „Szakszolgálatot” – amely „szolgáltat”. A titkosszolgálat nem papírok tologatásából áll, hanem aktív „operatív” munkából, amelyet mindenféle szempontok szerint irányítanak folyamatosan – ezek szerint viszont van olyan ág, amelyik minden irányítás nélkül tud operatív lenni. Ám erről mellékesen csupán.

De mégis mit is csinált valójában az Alkotmányvédelmi Hivatal? Kénytelenek vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy 1990-óta valójában az egy szem Kágébéla (akiről még be sem bizonyosodott) kivételével nem kaptunk el úgy kémet, hogy el is ítéltük és egyelőre szegény Kágébélára is csak az index hasábjai mondták ki a verdiktet. Ez eredmény, hiszen sem 2010 előtt, sem 2010 után nem volt ismert a felesége személye, a végzettsége és a tevékenysége a hatóságok számára. Nem, dehogy. Mindösszesen 7 éve nyilvánosan ott van a Jobbik listáin felírva a zinterneten, ezért 2010 elmúltával – amikor az egyik említett listán megválasztották – még 4 évet kellett türelmesen malmozni, hogy a fentiekre fény derüljön. Még szerencse, hogy most is nyomoznak, lassan, kitartóan – gondolom még 2017 végére is lesz tartalékban meglepetés a kampányra a folytatásra.

Emellett korábban megkapó pillanatokat teremtett a „szervuszelnökúr” ügy, amikor az UD Zrt. nevű biztonsági céget figyelték meg laborcilag, majd a lehallgatás „kiszivárgott” (ezek ilyenek, ül a kém az irodában és kicsusszan a hanganyag az asztalról az ablakba, majd onnan tovább fújja a szél a postaládákba). Aztán egyszer csak mégse úgy volt semmi se – nagy stratégiai húzása volt az MDF-MSZP-SZDSZ triásznak, azóta szerintem tankönyvben kéne tanítani a „hogyan ne csináljuk” címszó alatt. Herényi Karcsi bácsi sírós arcát Dávid Rigolya néni tragikus tekintetével együtt látni sajtótájékoztatón maga volt a csoda. Ezért a jelenetért aztán mégis megérte a titkosszolgálati akció, ám a céljukat – úgy mint szoci-MDF – nem érték el.

A jelek szerint ismét egy fiaskó felé menetelnek a két, az Átlátszó nevű portál által „fideszközelinek” nevezett illetővel – felteszem a kérdést, hogyhogy pont a zátlátszó tudta meg először?  Ha igaz, a két Fidelitasos Sassal, vagyis Maxin Norberttel és B.Béla Szabolccsal az a fő baj, hogy nem jókor voltak fidelitasosok. Vagyis a kormányra kerülés előtt. A hírek szerint állítólag 2008-ban követtek el az amerikai Egybesült Államok és az IMF javára kémkedési cselekményt. Ez épp nyolc éve volt.

Ellenzékből, kívülről kémkedtek, nekik már akkor sikerült. Szóval, ha a két ürgét előzetesbe rakták 2015 decemberében, és a hírek szerint a „cselekményt” 2008-ban követték el, akkor a két „nyomozati lépés” között ugye, mint írtuk, majdnem 8 év telt el.

Engedjék meg, kedves olvasók, hogy egy szituációs gyakorlat keretében megkérdezzem Önöktől, mit is csináltak 2008, mondjuk márciusában? És van önöknél erről papír? Még ha valami furcsa oknál fogva valóban tényállásszerűen „kémkedett” a két illető, akkor is meglepődnék, ha erről hihető bizonyítékot sikerül előkaparni 8 évvel az elkövetés után.

Még egy megjegyzés a két kémkedővel kapcsolatban: nem államtitkok a nyomozati iratok. Hát ez így pazar bizonyítás lesz.

Amúgy reménybeli kémkedőinknek nincs ma egyszerű dolga. Ennek az a sajátos oka, hogy EU és NATO szövetségeseink hivatalból mindent tudnak rólunk. Az egykori szovjet, mára megoroszodott barátaink pedig egyrészt itt voltak, másrészt az EU-t és a NATO-t figyelik, következésképp ők is. Amúgy segítettünk is nekik felfrissíteni a Gyurcsány kormány alatt az információkat, hiszen egyrészt a Galambos bácsi, sőt, a Laborc Sándi bácsi is az ő emberük volt, másrészt meg lepriózták és pszichológiai elemezték a fél NBH-t a bolgárnak álcázott muszkák.

A magyar politikát ismerők számára nyilvánvaló, hogy itt minden „titkos” politikai döntés valójában már a kezdetekkor látható, lényegében pedig amúgy is rövid időn belül nyilvános lesz. Aranyos persze a központi mismásolás ilyen esetekben, aztán rendszerint vagy egy olvasói fotó, videó, egy kormányzati szivárgás vagy egy internetes forrás villámgyorsan buktatja őket le.

Egyelőre ennyi.

 

(Nemsokára folytatjuk az NBH által sikeresen elhárított szélsőséges elemekről, akiknek 20 százaléka hazai részről beépített ember, 60 százaléka pedig a kisantant részéről építődött be. Ezen kívül a romagyilkosságok kapcsán mutatott derék helytállásukról, a különböző bűnöző elemekkel való barátkozásokról, az ukrán “kihívásokra” adott semmilyen válaszokról, a TEK-ről és arról, hogy a miért nem kell nekik se (nekünk pláne) egy újraélesztett hármas főcsoportfőnökség.)