Terrorveszélyben terror

 

 

  

A tegnapi nap éjszakájának híre, hogy egy tunéziai-francia (vagy mi) 31 éves pógár egy kamionnal befáradt a nizzai tűzijátékot néző tömegbe és megölt 84 embert. Az összes hír kiemelte, hogy az embereket „tekebábuként” ütötte el egymás után, továbbá nem világos, hogy lőttek-e ráadásul a kamionból, ezzel is fokozva a hatást, vagy nem. Mindenesetre jó sokan meghaltak, ez tény.

Namost a dolog úgy áll, hogy Franciaország már 2015 szeptembere óta folyamatosan tartja fenn a „terrorveszélyhelyzet” nevű állapotot. Tehát az általános lingvisztikai szabályok szerint a terrorra, mint veszélyre épp „nagyon”, sőt, mit nagyon, valójában „fokozottan” voltak felkészülve, főleg az EB alatt. Ezek szerint a fokozottság nem jött össze az utána következő mintegy egy héten belül. Most viszont jól meghosszabbítják még három hónappal, bármit is jelentsen ez.

Ezek szerint tehát ez az állapot mégsem túl sokat segített abban, hogy ne nyírjanak ki még 84 embert (békés nyaralók, nők, gyerekek, arra sétálók, bámészkodók, ott tartózkodók stb..). Nem történt semmi és nem is fog. A helyzet az, hogy a tények nem segítenek senkinek sem abban, hogy megbízzunk az állami erőszakszervekben. A francia, belga, (stb..) titkosszolgálatok elképesztő balfaszkodásáról a párizsi és brüsszeli terror kapcsán már írtunk.

Mi is történt azóta? Tulajdonképpen semmi.

Mindenki jogait korlátozták, kényelmetlen volt a repülőtereken mindenki számára bárhova menni, azt hallgattak le, figyeltek meg, akit épp kedvük tartotta és így tovább. Hatalmas razziák voltak, gondolom mindenkit jól bepoloskáztak, akit kedvük tartotta. Ennek a nagy razziázásnak a folyománya az lett, hogy megint elhalálozott 84 ember (vagy tán még több is fog, vannak súlyos sérültek még).

Volt egy foci EB, ahol azért lekapcsoltak ezt-azt, azonban hihetetlen biztonsági intézkedéseket kellett folyamatosan fenntartani és foganatosítani. Azonban tegnap mégis levadásztak pár ártatlan járókelőt (még bomba se kellett hozzá) és nem sikerült semmit se tenni a megelőzés érdekében. Bár, ha jól meggondoljuk, a nizzai elkövető nem is volt annyira szélsőséges, ő legalább bombát nem robbantott, ez már maga a kompromisszum-kész terrorizmus.

Szinte látom magam előtt majd a következő napok híreit: az elkövető iszlám radikális tanokkal került kapcsolatba, ilyen-olyan mullahot ismert, ki fog derülni, hogy egyébként piti bűnözői létéből az imámokkal óhajtott kitörni, továbbá Mohammed paradicsomát a fent említett, meglehetősen egyedi módon kívánta elérni (l. lelövik egy terrorcselekmény közben). Szóval a radikális tanok bűvkörébe került bekattant elmebeteg – ahogyan az ismert tudományos definíció leírja.

Mit tett a francia titkosszógálat? Mint kiderült, az illető „nem volt a látókörében”. Ez legalább egy fokkal jobb, mint az előző bámulatos bénázás, amikor a derék Salah Abdeslam haveri köre robbantgatott és géppuskázgatott a derék francia és belga emberekre, na ők látókörben voltak, tenni persze ott se sikerült túl sokat a megelőzés érdekében.

Tehát a „terrorveszély-helyzet” a világon semmire se jó. Ki lehet hirdetni, sokakat le lehet hallgatni, de megvédeni nem fog. Legfeljebb az elborult liberálisok esetleg még azt elérhetik, hogy majd a nagyon csúnyán káromkodó, rettentően kártékony, uszító jellegű fészbúkozókat és twitterezőket bevitethetik a fogdákra, mint veszélyes elemeket.

Szokjunk hozzá?

Az az elkeserítő valóság, hogy itt az ideje befejezni a reménykedést, az a hamis biztonságérzet, ami talán valamennyire megvolt az európai (nagy szó!) polgárokban, minden alapot tökéletesen és teljes mértékben nélkülöz.

Nincs a titkosszolgálatoknak ugyanis ereje. A mögöttük álló ideológiai (mindenki egyenlő, nincs szubjektív bűnözői hajlam, bizonyos vallások fanatikusai ugyanolyan veszélytelenek, mint a többiek, stb) megfontolások lehetetlenné teszik, hogy fellépjenek. A legjobb példa a Salah Abdeslammal kapcsolatos, ahol annyira riasztóan nem tudtak a kedves fiatalember családjával szemben megfigyeléseket végezni, hogy több mint száz napon keresztül az úr békésen pizzázgatott famíliájának szerető ölelésében. Aztán mentek mindenféle szénciki magyarázkodások, hogy „de azért nem tudtuk őket kontrollálni, mert este kilenc után voltak otthon”.

Abdeslam helyzete azonban titkosszolgálati szempontból egész remek volt, hiszen ő legalább még fegyvert, robbanóanyagot kellett, hogy beszerezzen. Azonban a nizzai merénylő esete azt mutatja meg, hogy még bomba se kell, ugyanis akárhol előkerülhet egy őrült egy teherautóval, autóval (stb.) és beledurranhat a tömegbe „tekézni”.

Turizmus csak páncélingben?

Ennek aztán az lehet a folyománya, hogy a nemzetközi turizmus valójában kalandtúra és túlélőshow fanok gyülekezetéből fog állni. Azonban lassan a jelek arra fognak rávilágítani, hogy így a dolgokat nem lehet tovább csinálni.

Ugyanis, ha azt szeretnénk, hogy a részeg brit turisták továbbra is jelentős összegekkel dobják meg a kocsmáinkat, továbbá a német kirándulókat is arra invitálnánk, hogy nekünk legyenek kedvesek sok-sok eurót fizetni kitűnő vendégszeretetünkért, akkor célszerűnek mutatkozik az ilyen „terror” jellegű dolgokat felszámolni. Mert különben nem mernek elindulni. A kevlár mellény meg elég nehéz viselet, bár javasolhatnánk női és férfi dizájnt, netán majd modernizált vékony tavaszi, őszi viseletet, esetleg nyárias szexi divatosat is. Bár azt mondjuk, tegyük hozzá, hogy elütés és bomba ellen az se véd meg. Ilyenkor majd a polgárok páncélkocsiban közlekedhetnének majd. Például elláthatnánk páncélvédelemmel az egyszerű, hétköznapi autókat, „P” jelzésűek lehetnének.

Nincs más lehetőség

Eljött tehát annak az ideje, hogy rámutassunk: az iszlám radikalizmus sajnos olyan veszélyt hordoz magában, hogy nincs (nem lehet) alternatíva a meg nem figyelése, és eltávolítása. Vagyis, egyszerűbben fogalmazva muszáj lesz azt betiltani, és a radikális imámokat kizsuppolni. Az európai titkosszolgálatok munkáját, működését új alapokra kell helyezni. Saját, jól felfogott érdekünkben. Ellenkező esetben marad a páncélvédelem, vagy a Mad Max filmek.  Bravó.