Sérelemipar

 

 

  

A modern libsizmus egy kudarc. A kommunizmus irigyelt példája nyomán vált olyan felszabadító ideológiává, amelyik mindenkinek az elnyomatás élményét kínálja. A modern libsizmus egy gonosz, beteg vallás, ami nem megváltást ígér híveinek, hanem evilági nyomorúságot. Távolabbi, utópisztikus jövőről szóló tanítása a jelen hamis gyötrelméből következik, egyetlen ajándéka pedig az örök sértettség állapota.

Egy liberális sosem lehet boldog és elégedett. Egy liberális sosem mondhatja semmire, hogy ez jó, vagy ha nem is tökéletes, de megfelel, elmegy. A modern libsizmus egy alattomos fertőzés, ami abból a felismerésből táplálkozik, hogy a sátán már nem bűnnel csábít, hanem szenvedéssel. Innen nézve a modern libsizmus egy anakronizmus, hiszen a modern, nyugati típusú világunk a kényelemre és a jólétre rendezkedett be.

A modern libsizmus egy életforma, a hívei pedig ipari mennyiségben fogyasztják az előre legyártott sérelmeket. A modern libsizmus fogyasztói az átlagemberek, akik szeretnének kivételesek lenni. Különlegesek, tehetségesek, egyedülállóak egyszeriek és megismételhetetlenek, de legtöbbször mégis unalmasak és középszerűek. Azok menekülnek a modern libsizmushoz, akik semmi értéket nem hoznak létre, de mégis szeretnék jelentősnek érezni a létezésüket, ennek eszköze pedig az áldozati státusz felmutatása. Megsértették őket, megsértették az érzéseiket. Áldozat pedig, köszönhetően a modern libsizmusnak, bárki lehet, és ami a legfontosabb, bárminek lehetnek az áldozatai.

Az elnyomás ott van mindenhol, a szénalapú létformánk mintájára létrejött az elnyomásalapú élet.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy egyik olvasónk elküldte nekünk az Átlátszó.hu egyik kishölgy újságírójának nőnapi bejegyzését, amiben szó szerint így ír az őt ért rettenetes férfiinzultusról:

Március 8-án a polgármester, a benzinkutas, a főnök virágot nyom a kezembe. Mert hogy ő egy “férfi”, én meg egy “nő” vagyok.

Szerintem ez az év legmegalázóbb napja. Férfinak, nőnek egyaránt. Az ismerősöktől, családtagoktól kapott csokinak és virágnak természetesen örülök. A többiektől kapott virágot viszont visszautasítanám, ha tehetném. Mégis nekem kell bunkónak éreznek magam, ha nem fogadom el a férfiak “ajándékát”. Szerintem ez végtelenül megalázó.

Zsuzsika a modern libsizmus híve, ezért ő áldozata lett a kedvességnek. Zsuzsika számára az élet elviselhetetlen, más napokon, ha nem virágot erőszakolnak a kezébe, akkor kinyitják előtte az ajtót, esetleg megkérdezik, hogy milyen típusú csapvizet kér. Zsuzsika ebben az iszonyatban él, és ki sem tud belőle törni, mivel csupa hitetlen elnyomó veszi körbe, akik nem érik fel ésszel, hogy egy kedves szóval, egy kedves gesztussal is meg lehet nyomorítani egy modern libsit.

Hogy a klasszikust citáljam: az ilyenek miért fogják meg a kötelet és keresnek egy vastagabb gerendát? Bár lehet, elég lenne neki csak annyit kívánni, éljen egy olyan világban, amilyenre vágyakozik. Egy világban, ahol nincs kedvesség, előzékenység, udvariasság és legfőképpen nincsenek férfiak.