Rejtőzködő másolók

 

 

  

Bár az uborka még legfeljebb csak primőrtermés, de úgy tűnik, a szezonja kissé előrébb tolódott hazánkban. Így bőven van időm csupa olyan dolgon lamentálni, amelyeknek semmiféle társadalom-építő relevanciájuk sincs. Például, hogy hová tűntek valójában a leköszöntek. Azok, akik valójában csak politikai rejtőzködők. S nemcsak rejtőzködők, de egyben kopírozók is. Életpályájukat ugyanis olyan tuti receptek szerint alakítják, amelyek garantálják számukra a halhatatlanságot. Vagy a sok pénzt. Vagy a halhatatlanságot ÉS a sok pénzt.

Itt van mindjárt Gulyás Márton, a neoprimitív liberális freskófestészet hazai apostola. Nem kizárt, hogy éppen egy OKJ-s szobafestő és mázoló szakot végez posztgraduálisan a CEU egyik mesterszakán, hogy falra hányt üzenetei tartósabbak és felület-barátabbak legyenek. Nem mellékesen Gulyás az, aki úgy tűnt el, hogy félig Közös ország, félig Momentum alakú szellemi lenyomatát rajta hagyta az ifjú baloldalon, mintegy stigmatizálva őket arra nézvést, hogy a helyes utat el ne tévesszék. Ezért lesz hamarosan egyen-divat köreikben a FeGyőr kinézet. A gender-semlegesség nyomvonalát követve nők esetében is. Legfeljebb nekik alul.  

Rékasi Zsebibaba is csak kvázi vonult ki a magas politikából. Hiszen azt senki sem hiheti, hogy tizenhat éves korára (nem tizenhat éves pályafutás után) egyszerűen kiégett, megcsömörlött. Az ország Zsigája azt állítja, hogy mostantól művészetének, a slam poetry-nek él. Én azt mondom, lónak a faszát. Ide a rozsdás bökőt, hogy vándorszínésznek állt, miközben versíró pályázatokon indul, és kecskeszakáll-növesztés közben vívást meg lövészetet tanul. Idővonalát tekintve arra is megérett már, hogy olyan párt keressen magának, aki özvegyi fátyol-dobásban – minimum – európai rekordot tud dönteni, ha esetleg a barikádokon harcolva történik vele valami súlyos, mondjuk drog-túladagolás.  

A politikától szintén teljesen és véglegesen visszavonult Vona Gábor, aki azért a teljesen vissza nem vonult embereit ültette a párt élére, elképzelhető, hogy valamiféle szupertitkos vidéki birtokra vonult vissza, ahol 17 éven keresztül azon fog munkálkodni, hogy kibölcsüljön, amikorra hívja őt a haza. Na, akkor aztán fogja magát, s egy csapásra megteremti a magyar-magyar kiegyezést. Persze mi már azzal kiegyeznénk, ha asszonykáját a videoblogolás előtt logopédushoz küldené. Na, de ne kérjünk túl sokat, hogy legalább vajmi keveset kaphassunk.

Az LMP-s Sallai Róbert Benedek is rájött, hogy ideje lépni, mert – őt magát idézve – egy élete van. Amire tehát elmondása szerint vágyik, az saját szavai szerint: család, ló, kutya föld. Ezzel az igen ostobán kódolt üzenettel engem aztán nem ver át. Egyetlen élet? Család? Ló? Kutya? Föld? Na, mibe, hogy egy vadiúj szerepjáték kidolgozását tervezi sunyi magányában? Mondjuk, kezd mindenki kilenc élettel, és ha már csak egy marad, akkor elmegy kapálni. Vagy, ha dupla hatost dob, akkor kap egy lovat, de ha egyest, vagy annál kisebbet, akkor elveszik tőle a kutyát. A cél: a család anyagi fenntartása a „lehet más a konyhapénz” elve lapján. Ha pedig bejön a cucc, lehet a tényleges tőkét politikai tőkére váltani.    

Molnár Gyula sejtéseim szerint a Momentum lemondott elnökségével közösen valamiféle Fundamentum típusú liberális lakáskasszát fog üzemeltetni, kezdetben évi 60 millióval. Esetleg új pénzügyi intézetének portaszolgálatára felveszi Fodor Gábort, aki ott majd fajin bizniszeket köt. Molnár már régebben is többször bizonyította, hogy a magyar dzsentrik közül ő tud a leggavallérabban adni: senkiként a semmiből a senkiknek. 

Bősz Nemanya Anett, miután dagadtra hizlalta a jó ideje teljesen súlytalan Mellár Tamást, valószínűleg drámai tragika szerepben lesz látható, talán éppen a Komáromi lovas színházban, Pintér Tibor alatt. Hiszen 110 milliós szerepalakítása nemhogy katarzis-élményt, de egyenesen száraz orgazmust okozott nekünk.  

A csapatból gyedül Schiffer András lóg ki, aki politikai visszavonulása óta még többet politizál, mint aktív korában, ezzel is bizonyítva, hogy Lehet Más a Seggszáj. Igaz, őt azért szeretjük, imádjuk és ajnározzuk, mert az ellenzéki bagázsból senki olyan szórakoztatóan nem indokolja meg, hogy miért nyert ismét kétharmaddal a Fidesz. Úgyhogy azért az analógiák vonalán haladva, őt simán el tudom képzelni egy olyan Táncsics szerepében, aki önként zárja be magát a Gresham Palota penthouse börtönébe, hogy onnan kiáltsa le dörgedelmeit a bűnös városra. Mert egyesek szerint tán csicska, valójában azonban legalább akkora szellemi machinátor, mint Deejay Tiesto, vagy Cillei Ulrik.  

***

Természetesen a változás jogát fenntartom. Hiszen ki lát bele az emberekbe? Ráadásul az események alakulását bármikor teljesen felrúghatja egy szurikáta halála, egy foci bukta, vagy egy 20 fős, kormánybuktató megademonstráció a Mika Tivadar férfivécéjében.