Pályaválasztási tanácsadó

Vannak unalmasabb dolgok is a Földön, mint a rendszeresen végzett, monoton munka – ezek egytől-egyig az egyetemeken találhatóak meg, hogy ezzel is leszoktassák az ifjúságot a lustaságról, a munkakerülésről. Átnéztük, miféle értelmetlen képzéseket kínálnak némely magyar képzőhelyek, hátha valamely olvasónk – miután hivatásos aktivistaként és wannabe forradalmárként csalódnia kellett – később Londonban szeretne mosogatni humánértelmetlenségiként.

[rule style=”rule-dotted” ]

Először a Pázmány andragógiájánál akadtunk el, de gyorsan kiderült, hogy a máshol (pl. az ELTE-n) is tanított szak. Ugyan unalmas, de értelme állítólag van: a felnőttképzésnek nagy szerepe lehetne abban, hogy munkára szoktassa a faluvégen lakó polgártársakat. Igaz, többnyire városiak és állami alkalmazottak végzik el a magasabb bérkategóriába sorolás kedvéért, és az sem tiszta, hogy minek elsajátítani az oktatás módszertanát, ha nincs a fejedben olyan tudás, amit le is tudnál oktatni, de semmi nem lehet tökéletes, amit ember alkotott.

Így tovább léptünk, egészen a szabad bölcsészetig, ám abban olyan, hagyományos köldöknéző dolgok taníttatnak zanzásítva, mint filozófia, esztétika, művészettörténet, ami egy képzési szinttel lejjebb még egyszerre volt kreativitás-gyilkos őrület, időrabló lexikális tudás és elnyomó gépezet. Így BA-ra le- vagy felbutítva sem nem biztos, hogy van értelmük, de akármilyen köldöknéző dolgok is, kevésre mindig szükség volt belőlük, a középiskolai tananyagot meg mindig érdemes megismételni egyetemnek hazudva. Diákigazolvánnyal még a sör is olcsóbb, és ha anno tanultál, akkor túlzott megterhelést nem jelenthet egy szabadbölcsész BA.

Azt mondjuk nem tudjuk, mi értelme BA-s szabad bölcsészet specializációjaként filmelméletet és filmtörténetet tanulni, de megértjük, hogy akit nem vettek fel rendező szakra meg színésznek, annak ez a surranópálya. Ha később rendeznie is sikerül, akkor reklámfilm-készítésből megélő tisztes szakember lesz belőle, ha nem, akkor olcsóért fogja írogatni a helpdeskes meló után a filmkritikákat a filmlapokba, ami szintén nem baj, nekik köszönhetően nem ültünk be a moziba az új Ikszmenre.

Az ELTE Tátikáról köztudott, hogy a demokratikus ellenzék utolsó mentsvára, legalábbis eszmeileg, valamint hogy itt él tovább búvópatakként a marxizmus. Úgyhogy különösebb bemutatás tárgyává nem tennénk a tátikás szociológiát. Ám az MA-szakok közt találtunk egy olyat, hogy: „Közösségi és civil tanulmányok mesterképzési szak”. Ez az izé két szék között a földre esik: „Bár praktikus, gyakorlati megközelítéseket alkalmaz”, nem kíván „menedzsment” szak lenni.

„A képzés célja olyan szakemberek képzése, akik a civil társadalom és benne a nonprofit szektor jelenlegi nemzeti, európai és globális jelentőségének és szerepének ismeretében képesek a civil szervezeti életben, a hazai és nemzetközi hálózatok működtetésében, a menedzsmentben és a támogatásszervezésben eredményesen tevékenykedni.”

Magyarán olyan, mint a kommunikáció szak 15 évvel ezelőtt: kicsi pszichológia, kicsi nyelvészet, kicsi tévé-rádió-újság, meg kicsi filozófia meg kicsi szociológia, egyik sem ér semmit, közösen viszont „interdiszciplináris”, ami arra jó, hogy értelmesnek látszol tőle, félálomban képes leszel lenyűgözni a fodrászod mellett dolgozó manikűrös lányt. Vagy lehet belőled a következő Jámborandrás a Kettősmércén.

A dobogós hely minden bizonnyal a CEU Gender Studies-é. Nyilván kötelező volt rápillantanunk, a kurzuskínálattal simán viszi is a hülyeségaranyat. Közép-Európában például sok értelme lehet a Colonialism and Postcolonialism tárgynak, hacsaknem az orosz terjeszkedést kívánjuk vizsgálni a huszadik század második felében. Erre a tárgyra viszont beülnénk: Comparative Masculinities: Categories and Practices. Hátha tanulunk valami újat, hogy a kertben újítgatott motorunk, és a hátul képzett szilvaízhez hasonló borszakértelmünk mellett mitől lehetnénk még vonzóbban a csajok számára.  Már ha erről szól és nem mi értettünk félre valamit.

Ellenben érthetetlen és kissé kirekesztő módon a Comparative Feminities-t nem indítanak, pedig ott szívesen kutatnánk, van is némi szakmai gyakorlatunk, de törekedjünk a teljességre. Például se leszbikus, se vietnami csajunk nem volt még, pedig rajta van a bakancslistán.

Azon kifejezetten meglepődtünk, hogy a diskurzus kifejezést újragondolták a feministák: Feminist rethinkings of the concept of ‘discourse’. Ajánljuk még újra gondolásra a „narratíva”, a „struktúra” és a „feminizmus” szavakat. Aztán az újragondolást is érdemes volna újragondolni, nehogy fasisztának tartsanak minket a haladó barátaink.

Erről először azt hittük, új Eurovíziós dalcímet olvasunk, azok szoktak ilyen értelmetlenek lenni: Gender, Sexuality, and the Non/Human. A dolog kb. arról szól, hogy kotont használni a koton kihasználása: „This course explores how human relationships with the non/human are interlaced with various forms of difference and of power relations – such as sex/gender, sexuality, race, and disability, as well as capitalism and political ecology.” Már látjuk magunk előtt a laptopjaink jogairól és emancipációs igényeiről szóló kurzust, majd hogy a hallottaktól felhevülve a hallgatók demonstrációt szerveznek a laptopok érdekeiért. De a plüssállatok örökbefogadási jogairól is lehetne rengeteget vitatkozni egy kézműves rozéfröccs mellett.

A Making of the Modern Body például a nyugati és a koloniális testek közti különbséget vizsgálja. Ez mondjuk érdekes lehet, bár mi inkább a nyugati-koloniális helyett a férfi-nő megkülönböztetést preferálnánk. Egyébként a feketékre nézve nem sértő, hogy lekoloniásozzák őket?

Valahogy úgy éreztük, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem szakjait már nem tekintjük át. A kertvégi zöldséget megtermesztjük nagyanyánk útmutatásai alapján.