Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Ezt a kis írást nem fogja felkapni a net, a fészbúk „áldásos” hatásának köszönhetően. Azért nem, mert politikailag nem korrekt. Saját tapasztalatokról szól, arról, hogy mi történhet egy olyan városban, ami egykor egy világbirodalom fővárosa volt, Párizs lesz tehát a téma. Nyíltan rasszista lesz a ballibsik szerint, ugyanakkor sajnos ki kell ábrándítanom őket, csak a tényekről szól majd.
Be kell vallanom: nem szeretem a propagandát, még a pártunk és kormányunkét se, tehát úgy döntöttem: elmegyek Párizsba, megtekintendő, mi a helyzet. S a helyzet elborzasztó. Amit a Fidesz itt nyom – időnként bicebócán, időnként bután, néha kifejezetten irritálón – sajnos mélységesen mélyen igaz. Megnéztem. Lefényképeztem. A nagy francia birodalom székhelye, Párizs mellett van a Saint Denis székesegyház – ahol 40 feletti királyt, uralkodót temettek el, köztük Martell Károlyt, a poitiers-i győzőt, meg sok Lajost, Henriket, satöbbit – gyakorlatilag mementó lett az iszlám tengerben. Körülötte konkrétan egy kis hideg időjárásban látható közel-keleti, mondjuk marokkói piac van.
A muzulmán tenger előretörése nyilvánvaló.
Jártak kedves olvasóim Egyiptomban? Ha igen, talán emlékeznek arra, hogyha épp ki akartak menni valahova, egy kis sétát tenni, szinte megmozdulni se tudtak az árusoktól. Minden sarkon valamilyen vacakot akarnak önre tukmálni sajátos arab nyelvükön, s jól is van ez így. Hiszen otthon vannak.
Csakhogy a Saint Denis székesegyház nem Egyiptomban van.
Mégis ez történik. Ám menjenek el egy kört a számos párizsi metró egyikén erre-arra és azt veszik észre, hogy a négerek vannak többségben. Ez alól két kivétel van: reggel 8-9 között, amikor munkába mennek és 4-és 6 között, amikor munkából jönnek az emberek. Akkor a fehérek.
Az éttermekben a pincérek többsége, a szállodákban a takarítónő, a biztonsági őrök, átvizsgálóemberek négerek. Természetesen nem beszélnek valami jól angolul – ez még nem volna baj, hisz a franciák földjén járunk –, de franciául sem. Egymás között valami makabuku nyelven kommunikálnak telefonon. Ez jelzi, hogy a régebbi bevándorlók óta bejött újabb csapat tagjai.
Nomármost, kövezzetek meg: én ezt nem szeretném.
Nagyon jó a színes Európa, valahol minden francos fotón ezt látom, hogy mennyire kellene lelkesednem mondjuk a berlini néger csaposért, meg a frankfurti török éttermesért, de nekem ez nem kell.
Lehet, hogy fasiszta vagyok? Aligha! A dolog lényege szerint nekem egész egyszerűen az a problémám, hogy nincs erre szükségem ebben a mennyiségben. Semmi bajom sincs azzal, ha egy-két netán három család ifjú titánja aranyos csoki gyerek. De nem áll szándékomban ujjongani azért, ha a metrón, villamoson, buszon fele vagy több mint fele lakosság néger, arab, török.
Egyszerűen azért nem, mert ez itt Európa, és nem Afrika, vagy Ázsia.
Ennek megfelelően, – és annak ellenére, hogy nincsen az egyes emberek ellen előítéletes véleményem – négy alapvető problémám van:
- Minek importáljak máskultúrkörökből ide problémákat? Van nekünk elég, már így is.
- Talán nem elég olcsó a munkaerőnk a nyugatiakhoz képest? De, épp elég olcsó, nem kell, hogy még jobban levigyék a még olcsóbbak.
- Talán nincs elég problémánk a nyugdíjjal, egészségügyi ellátással? De van épp elég, nem kell még több olyan valaki, aki ezt a rendszert terheli.
- Kell nekünk még probléma az oktatással? Még mi magunk se beszéljük elég szépen anyanyelvünket, képzeljük el azt, aki most kezdi, milyen problémát okoz az iskolarendszernek.
Szóval, látván a külföldi helyzetet: aki ezt az óriási kulturális csapdát, évszázadokra kiható genetikai és szociális gordiuszi csomót ide akarja importálni, az bátran szavazzon a futóbolond koalícióra. Meg lesz az eredménye.
A nagy baj, hogy a migráció és kötelező kvóta helyeslőinek halvány fogalma nincs a Nyugat-Európában tapasztalható átalakulásról. Katasztrófa-turista járatokat kellene indítani a migránsok által kedvelt nagyvárosokba, de előtte a résztvevőknek nem ártana egy mondjuk 20 éve forgatott filmet levetíteni ugyanarról a helyről: ILYEN VOLT, ILYEN LETT.
Hazatérve mindenki tudná, hogy kire kell szavazni.
Michel Houellebecq Behódolás című könyvét amelyik 2015-ben jelent meg, azon frissiben olvastam.
A szerző ugyan a történetet 2022-re vizionálta, de a valósãg már korábban megjelent Párizsban és átvette az uralmat.
Utoljára 2013 őszén voltam Párizsban és a korábbiakkal szemben már akkor is sok fekete bőrű embert láttál úton útfélen, de 2015-től megindult az invázió.
Nem véletlen, hogy a szerző, tudomásom szerint ódzkodik az interjúktól.
A falra festett ördög már korábban megjelent.
A mostani pubi, aki Napóleonnak képzeli magát nem kell, hogy oly sokáig várjon a Waterloo-jára, mint az eredeti.
Csak itt mások állnak majd vele szemben.
pl. … A francia labdarúgó válogatottat látva, először azt hittem, hogy Kamerun játszik 🙂
Mintha én írtam volna4 (bár nem jártam még Párizsban)
A franciák lecsúszása a lejtőn nem most kezdődött. 1972-ben,azon a napon,amikor az összes párizsi egyszerre elindult nyaralni (őrület,hogy mi volt a városban) délutánra már egy valódi francia sem volt sehol. Bárokban,boltokban,piacon csak színesek voltak. Főként arabok,Algériából.A született francia üdült,ezek az első generációsok dolgoztak. Most fizetik meg az árát a lustaságuknak. Az pedig jellemző erre a népre,hogy a királyaik nyughelyét sem tudják megvédeni a bevándorló hordáktól,pedig a történelem megkímélte a katedrálist. sajnos a mi királyaink nyughelyét nem,pedig mi megbecsülnénk őket holtukban is.
Kedves Pandora!
A történelem csak a katedrálist kímélte meg, a királyaik, királynéik, hercegeik, föpapjaik stb. sírjait maguk a franciák, pontosabban a jakobinusok fosztották ki 1793-ban, mert kellet a fém – a hullákat védö belsö vastag ólomszarkofág – ágyú- meg puskagolyóra Robespierréknek a koalíciós háborúkban Ausztria, Poroszország meg Anglia ellen. Mellékesen, de nagyon is akarva, mintúgy kiherélték az egykor a magyarhoz hasonlóan szintén szakrális királyságban élt francia nép identitását. Hasonlít egyes mai praktikákra, nemde? Ezért nekünk szerencsénk, hogy IDEGENEK pusztították el Székesfehérvárt és a koronázási bazilikát, mert így és éppen ezért maradt, maradhatott meg a magyar nemzet szívében-lelkében kegyhelynek. Csodák által még egy pár tetem és ereklye is megmaradt, nem lett az összes sír kifosztva, nem úgy a Francban, ök oszt majdhogynem atipikus, nem is francia, inkáb olyan németes alapossággal mind exhumálták majd meggyalázták öket azáltal, hogy egy tömegsírba, egyszerü magyarsággal MESZESGÖDÖRBE hányták az összes királyi, trónörökösi, föpapi szent tetemet. Ezért aztán nincs is visszaút – de még megállás sem – a totális szekularicáció lejtöjén egészen a mai állapotukig. Magyarországnak még van – hála a Szent Koronának kísérö eszközeivel együtt, a Szent Jobbnak meg Szent László hermájának, s végül, de nem utolsó sorban a székesfehérvári romkertnek. Ez utóbbit hívják álparadoxonnak (= nem paradox, csak az elsö szempillanatban tünik annnak, hanem tkp. nagyon is logikus, másképp nem is lehet…).