Milyen volt a megfigyeléses diktatúra?

 

 

  

Az elmúlt hetekben rengeteg publicisztika, politikusi nyilatkozat, újságírói eszmélés jelent meg arról, hogy a diktatúra elhatalmasodik a magyar nemzeten, országunk polgárai elnyomás alatt állnak. Ez az elnyomás pedig egyre jobban megmutatkozik a szabad nyilvánosság visszaszorításában, az állam mindent tud, mindent akar, és természetesen egyetlen akarnok kezében összpontosul a hatalom. Aki ezeket gondolja, azoknak írok, bár ők sejtéseim szerint nem olvassák.

Talán megkímélném a kedves Olvtársakat a Carl Schmitt féle diktatúraelmélet problematikájától, s Pasukanisszal, Visinszkijjel vagy Tumanovval se fogom Önöket untatni. Inkább legyünk izgalmasak, kezdjünk néhány érdekes jelenség megvitatásába. Sőt, ígérem, ha lehet, csak érinteni fogom a sztalinista Rákosi rendszert. Természetesen az egykori – valódi – kádári diktatúra megfigyelési gyakorlatáról lesz szó.

Ez annyira komoly, kiépített gyakorlat volt, hogy egyes kutatók megfigyelési, vagy kémkedő államnak írták le a kommunista államokat a terror korszakok (nálunk a Rákosi rendszer) után.

Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy a jó öreg Kádárelvtárs rendszere, a szovjet megszállás alatt diktatúra volt, sőt senki se vitatja, hogy a III/III, illetve az egyéb szervezetek a rendőrséggel karöltve, a III/II – vagyis a kémelhárítás munkáját is igénybe véve valódi politikai megfigyelést, elnyomást gyakorolt.

A III/III-III/II és a III/I, az ÁVH kebeléből nőtt ki, igen jelentős részben (jó, szinte teljes egészében) átvette annak állományát, szóval mondhatjuk, a kádári titkosszolgálat a rákosista pártos elnyomószervezet édesgyermeke. (Vagyis inkább egészében az volt, abból fejlődött ki.) Ennek a politikai elnyomó titkosszolgálatnak aztán nagyon kemény, mondhatnók kőkemény lehetőségei voltak. Vegyük is számba mit is tettek ezek a derék titkosszolgák, s főképp milyen metódusok szerint jártak el!

Nyilvánvalóan a titkosszolgálatok elsődleges célja a következő jelszóban testesült meg: „mindenkiről mindent tudni”. Vagyis a cél az volt, hogy a politikai rendszer fenntartása érdekében megfigyeljen, s minden érdekesebb ember gondolatait, kapcsolatait eszméit megfigyelje.

1. Ennek megfelelően a titkosszolgálat azzal foglalatoskodott, hogy bepoloskázza az érdekesebb emberek, potenciális ellenzéki véleményvezérek lakását, találkozóhelyeit, s azokat archiválja. Sőt, besúgókat alkalmazott, akik jelentéseket írtak, különböző találkozókról, gyűlésekről.
2. Természetesen a telefonokat is lehallgatták, tehát minden beszélgetésről feljegyzés készült, abból összefoglaló jelentés.
3. A fontosabb, érdekesebb emberek, akik valamilyen szempontból lényegesnek, megfigyelésre érdemesnek bizonyultak, természetesen leveleztek is, ezeket a (sőt, a külföldről jövő postát mindenkinél) leveleket felbontották, arról szintén jelentés készült.
4. Ha valaki írt valamilyen nyilvánosságnak szánt anyagot, akkor azt néha a lakásba behatolva lemásolták és erről is jelentés készült. Sőt, akiket megfigyeltek, annak akár az olvasólistáját is kikérték a könyvtárból, vagy könyvesboltból, tehát arról is jelentés készült, ki mit olvasott!
5. Nem történt ez másképp abban az esetben sem, ha az akár vélt, akár valós ellenzéki aktivista – vagy csak olyan csoportok közelébe sodródott polgár – valahova elutazott. Sokszor a határidőnaplókat is lemásolták. Erről is jelentés készült. Rendkívül szorosan ellenőrizték, vagyis aki belföldre, külföldre ment, azt követték, arról is jelentés készült.
6. Született környezettanulmány is róluk, ilyenkor a titkosszolgálatok emberei, a besúgók, az ügynökök, vagy a fedett tisztek segítségével az életkörülményekről készült akta, így például a családi állapotról, a családtagok kapcsolatairól, az anyagi lehetőségekről, egyszóval mindenről, ami az emberi – társadalmi-anyagi/üzleti kapcsolataiba belefért. Ebbe beleértendő volt az emberek szexuális kapcsolatainak, liezonjainak a felderítése is.

Mondhatnánk azt is, hogy a szoros megfigyelés alá vett embert az állam titkosszolgálata nagyon komolyan ellenőrizte, sőt, szinte alig menekülhetett el az, aki ilyen intézkedéssor alá került..

Feltehetjük a kérdést, hogyan érte el ezt a titkosszolgálat?

1. Nem meglepő módon rettenetes emberi és anyagi erőforrások bevetésével.

Akár így, akár úgy beszervezett ügynökök, társadalmi kapcsolatok, technikai erőforrások bevetésével. A környezettanulmányok például legalább tíz ember hónapokon keresztül tartó megfeszített munkájába kerültek. A poloskázás, lehallgatás elemzése, felvétele, az azokról készített jelentések megírása rengeteg munkaórába került. Ha valakit követtek, az szintén jelentős emberi erőforrást igényelt, legalább két, de inkább három ember napokon keresztül dolgozott rajta. A levelek felbontására külön szakosztály állt rendelkezésre, de külön csoportok dolgoztak az egyéb írásos anyagok elemzésén is. A kommunista titkosszolgálat tehát, azt tudott azokról, akikről és amit akart.

Ez egyáltalán nem túlzás – persze a kommunista titkosszolgálat, mint minden magyar állami szerv egy kicsit slendrián is volt -, akit tehát arra méltónak talált a szerv, azt megfigyelte. Így aztán szinte minden információ megvolt – papíron, sőt mágnesszalagon azokról, akikre ráállt a kádári elnyomó diktatúra gépezete.

S vajon, kikre specializálódott a kommunista titkosszolgálat?

2. Alapvetően anyagi megfontolások alapján azokkal foglalkozott, akik valamilyen veszélyt, problémát jelentettek a rendszerre nézve, ám lényegében mindenki célkeresztbe kerülhetett, ha rosszkor volt rossz helyen. Körülbelül egy millió ember lehetett érintett, és 100-500 ezer ember kerülhetett így-vagy úgy célkeresztbe.

Adódik a kérdés, hogy történik ez most, az állítólagos diktatúra felé haladó Magyarországon?

1. Google, android rendszer, Facebook,
2. Google, android rendszer, Facebook,
3. Google, gmail, Facebook messenger,
4. Google, gmail, android rendszer, google követő cookie-k, Facebook követő cookiek,
5. Google, google naptár, assistant, google map, Facebook bejelentkezéskövető,
6. Facebook, Google belső szervere,
7. Google, Facebook belső szervere, automatikus, több tízezer emberre egy-két operátor,
8. Mindenkiről mindent, szó szerint, de legalább 2 2-5 milliárd emberről biztosan az egész földön.