Miért is rossz a 2 százalék öregfiúk?

„Az EU-ban tisztában vannak vele ugyanis, hogy ez a 2,1 százalékos államháztartási hiánymutató nem más, mint a pontatlan tervezés következménye.”  (Gál J. Zoltán, Gyurcsány Ferenc volt jobbkeze)  Tökmindegy, melyik hárombetűs módszer szerint nézzük: Magyarországon tavaly 2 százalék volt az államháztartás hiánya. Mint a fenti idézet is mutatja, a balliberális zseniknek – Gál diploma nélkül lett kormányszóvivő, de később ez nem zavarta abban, hogy diplomásokat oktasson – nehezére esik megemészteni, hogy megint nem nekik sikerült. Erről van ugyanis szó, a szavakban főeuropéerek, akik fél szemüket mindig Moszkván Brüsszelen tartják, valójában 2004-től sorozatosan megszegték a maastricht-i kötelezettséget. Pedig nagyon szerették volna betartani, Veress János például 2009-ben azt állította, hogy 2008-ban már 3 százalék alatt volt a hiány, csak aztán jött az uniós statisztikai hivatal, és közölte, hogy nem, mert valójában 3,7 százalék volt. 

Maga Gál J. Zoltán is arról beszélt még 2008-ban, hogy a szocdem gyökereknél fontosabb a három százalék alatti hiány: „Ezért szeretem ezeket a mondatokat, hogy legyen fél balra át, meg térjünk vissza a szocdem gyökerekhez. Tényleg, micsoda ötlet, hogy ez nekünk eddig nem jutott eszünkbe! De ha szabad kérnem, úgy térjünk vissza, hogy közben jövőre három százalék legyen a hiány.”

A hiányt persze 2009-ben a hiperszakértői Bajnai-kabinetnek sem sikerült tartania. „A nemzetközi befektetői világ számára nem lenne elfogadható egy, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió (EU) által legutóbb jóváhagyott, a GDP-hez mérten 3,9 százaléknál magasabb államháztartási hiány” – mondta a manapság „hitelességet visszaállítani” akaró politikus. Lehet tippelni, mennyi lett végül a hiányszám: 4,6 százalék. Ki játszotta el akkor a nemzetközi hitelességet? Egyébként a rendszerváltás óta a főválságkezelő kormányzása alatt esett vissza a leginkább a magyar növekedés pedig, az a válság magyarországi kitörésekor, 2008 októberében Bajnai gazdasági miniszter azt mondta, hogy: „(…)Magyarországnak – és ezt megnyugtató mondani – nem a válság elsődleges hatásaitól kell tartani (…)”. 

Maga Bajnai ismerte el, hogy a 2001 és 2008 közötti időszakot Magyarország elvesztegette. . A  többi csak duma, ennyit a hitelességről.  Bajnai és az Orbán-kormány – valójában Magyarország – eredményeit becsmérlő Gál persze egy tőről való. Mindketten tagjai voltak a Gyurcsány-körnek már a 2004-es puccs előtt is. Nem más állította ezt, hanem a Bajnaihoz és a mögötte álló pénzügyi körökhöz közel álló  Magyar Narancs című hetilap. Dőljünk hátra, és emlékezzünk azokra a toszkán villákra és rózsadombi ebédekre az Old Boys tagjaival!

“OB” – Szilvásy György egy interjúban árulta el, hogy amikor miniszterelnöki kabinetfőnökként először találkozott ezzel Gyurcsány naptárában, nem tudott mit kezdeni e bejegyzéssel. Utóbb beavatták: Old Boysnak nevezi magát a 2001-2002-es Medgyessy- és MSZP-kampányban összejött csapat, akiket a parlamenti folyosón a West Wing amerikai politikai sorozat magyar címe után “az elnök embereiként” is emlegettek. Az előző ciklus elején még – talán Gyurcsányt leszámítva – egyértelműen Medgyessyre tették a voksukat, a közepén azonban már új vezetőt láttak volna szívesen helyette. A Braun Róbert (Medgyessy egykori kommunikációs államtitkára), Gyurcsány, Gál J., Keszthelyi András (Gyurcsány korábbi kabinetfőnöke) és Szigetvári Viktor (ő irányította a sikeres 2006-os MSZP-kampányt és most Bajnai kampányát), Dobrev Klára, valamint a később csatlakozó Dessewffy Tibor szociológus és Tóth Miklós (akkor Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter kabinetfőnöke) alkotta csapat, amelyhez időnként Bajnai Gordon, később, már Gyurcsány kormányzása idején Batiz András kormányszóvivő és Szilvásy is társult, rendszeresen találkozott munkaidőn kívül is. 

A Szemlőhegy utcai villa teraszán vagy budai éttermekben jöttek össze, a mag (Gyurcsány, Dobrev, Braun, Gál J., Keszthelyi és Tóth, valamint a feleségek) azonban nyaralni is együtt ment 2004 júliusában. Egy résztvevő szerint a kibérelt toszkán villában már a Medgyessy utáni időket tervezték; készült egy olyan analízis is, amelyik októberre, a tisztújítás környékére várta a palotaforradalmat az MSZP-ben. Az olaszországi tervezgetés megelőzte nemcsak Gál és Gyurcsány kirúgását, de még az utóbbit prognosztizáló Népszabadság-cikket is, jóllehet az augusztusi kormányátalakítás hozta miniszterelnök-cserét nem látták előre.”