Mámorból pánikpopulizmus


Gordonkáék rápillantottak a legfrissebb közvélemény-kutatási eredményekre és egyből meghalt az értelem. Meztelenül kirohant az erkélyre, ott fejbe lőtte magát és kizuhant, majd lángba borult, benzines palackokkal teli épületbe szaladt, felrobbant.
A Fidesz 50 százalékával szemben a kormányváltó erők élére kívánkozó Együtt-PM a parlamenti küszöbön billeg az Ipsos legfrissebb kutatása szerint. 3 százalék pluszmínusz a hibahatár. A hibahatár rosszabbik oldala meg olyan, mint a bré rosszabbik oldala. Eljött tehát a cselekvés pillanata, amikor a stratégiai cél már nem a választások megnyerése, hanem a két tábor közötti különbség csökkentése, legfőképpen a biztos bejutás. Bonyolítja a helyzetet, hogy nem csak a kormány-ellenzék viszonylatában nőtt a támogatottsági olló, hanem az ellenzéken belül is. Bajnainak Mesterházyval szemben is meg kell próbálnia pozíciót fogni az önkormányzati és az uniós választásokig, illetve rákészülnie a 2018-as megmérettetésre (amennyiben tényleg komolyan gondolja ezt az egész politizálósdit és nem csak a könnyedén behúzható 2014 ábrándjával vezették meg Sorosék). Hiába állapodtak meg közös kampánystratégiában, egyeztetett lépésekben, azért az ingyenpogi fontosabb mint az egységfront. Impozáns kilátások, be kellett hát nyálazni az ujjakat és ráfeküdni az irányadó társadalmi szélre.

Sivatagban egy pohár vízként érkezett az Ifjúság 2012 nagymintás felvételének eredménye, amiben a munkanélküliséget és a kilátástalan jövőt jelölte meg a 15-29 éves generáció a legnagyobb félelmeként. Most eltekintve attól, hogy a vonatkozó fejezetet az az Oross Dániel írta, aki az aktívfiatalok kutatói csapatában a társadalomtudomány módszertani alapjait tökéletesen figyelmen kívül hagyva a tanulmányban foglaltaktól teljesen eltérő eredményeket mutatott ki, valóban izgalmas megállapításokat tartalmaz a vonatkozó fejezet. A belőle leszűrt következtetésekből politikai csodafegyvert ugyanakkor igen körülményes gyártani, tekintettel a korábbi kutatásokban már felismert folyamatokra, és gazdasági válság hatásait sem árt ilyenkor magyarázó tényezőnek tekinteni. Az eredményeket csak a Zorbán-kormány gaztetteivel magyarázni bizony nettó ostobaság. És egy nettó ostobaságra politikai programot alapozni az mi? Magyar baloldal. 

Oké, elhiszem: a rezsiháború veteránjaival szemben nehéz józan, de mégis népszerű politikai programot alkotni. Alabamában is ez a helyzet, de ott iraki veteránokkal szemben kell a nyitott társadalmat képviselni szomorú arcú demokratáknak. Univerzális baller tragédia a polgári szolgálat. Kósza próbálkozásokat azért láthattunk Bajaniéktól a nem a pofád a nagy, hanem a zsemle kicsi magyarázatra, de ezt még egy HaHa aktivista sem igen rajzolná fel a transzparense a Sirály pincéjében és rohanna vele blokád alá vonni egy nemzeti dohányboltot. A “pénzügyileg analfabéta lakosság” nem veszi már be az emeljük az égig a fizetéseket és akkor lesz miből kifizetni a no limit rezsit, hogy a franciák se búslakodjanak és Merkel se nézzen olyan morcosan a Spiegel borítójáról Magyarországra facepalmot. Mert ebben az esetben tényleg megérkezne az 500 forintos euro, amit aztán a GKI sem lenne képes egy Kósa köhintéssel magyarázni. Szóval az aszimmetrikus rezsihadviselés mindenképpen szar.

Így hát maradt politikai csodafegyvernek a “Fidesz nem szereti a ***, helyette stadiont épít” és ezen belül a csillagokat most behelyettesítették a fiatalokkal. Meg kellet próbálni, mert nem akarásnak szintén nyögés a vége. Nem is hangzik első blikkre annyira ostobán: Építsük fel a pártot a fiatalokkal! Ha most nem is nyerünk, az idő nekünk dolgozik!”. A 15-29 éves generációt könnyű megfogni, mert – szemben Oross Dániel aktívfiatalos megállapításaival – a politikai középen tömörül, és szinte egyáltalán nincsenek becsatornázva a pártokhoz. Legalábbis a thinktankmóricka szerint.

Második ránézésre viszont durva ostobaság. Nyilván nem egyszerű a mégoly csinos ábrákat leolvasni – Gordonéknak nem is sikerült. A minden fiatalnak munkát adok ígéretében nincs benne az iksz faktor. Elsősorban azért, mert ez a generáció “menthetetlenül és mérhetetlenül” bizalmatlan a mindenkori Országgyűléssel és a kormánnyal szemben, tehát bármit lehet nekik mondani – nagy ívben szarnak rá. Másodsorban azért, mert az ő szavazataikat nem úgy kell megvásárolni, mint a nyugdíjasokét. Nem nekik kell ígérni – ha már ígérgetni akar az a Bajnai, aki máskor Orbánt vádolja az “ígérgetés politikájának” feltalálásával – hanem az ország egészére nézve kellene valami pozitív végösszegű játékot belengetni. Ugyanis a saját jövőjük és lehetőségeik kapcsán a megkérdezett fiatalok jóval optimistábban nyilatkoztak, mint az ország jövőjével és lehetőségeivel kapcsolatban. Kicsit még nézegetni kellett volna azokat az ábrákat…

Természetesen Mesterházyiék sem akartak nagyon lemaradni a hülyeséggel, de ők a megszokott célcsoportnak, a nyugdíjasoknak ígértek nagyot. Boogieman kollégám szerint ez is csak azt bizonyítja, hogy “ezek itten mindenben meg vannak állapodva”, én továbbra sem értek vele egyet. Igen komoly, vérre és parlamenti mandátumra menő verseny van az ellenzék (bejutásra minimálisan is esélyes) pártjai között. Mesterházyék nem csinálnak mást, mint a hagyományos támogatói bázisukra alapozva szépen egyesével picsázzák ki a 2010 utáni (időleges) meggyengülésüket kihasználni igyekvő wannabe baloldali pártocskákat. 


  Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük