Lobbizzon érted a Bajnai!



Ismerjük ezt a típust. Már a gimiben is találkoztunk vele. Ő az a fontoskodó, akit senki nem kért, senki nem hatalmazott fel egy ügy elintézésére. Ráadásul már bizonyította, hogy nem ért a kérdéshez, a múltkor sem tudta elintézni, egyébként is van az ügyintézésre kijelölt felelős. Ez azonban őt nem zavarja, fontoskodik, beleszól, bekavar, ha már használni nem tud, legalább árt. 

Bajnai Gordon most Brüsszelben lobbizott, állítólag értünk. Szavazni? Na, azt pont nem lehetett róla. De emlékezzünk csak, 2006 tavaszán a választásokon senki nem találkozott nevével (esetleg Kóka és Gyurcsány, ha lapozgatták a mobilban a számokat), de hamarosan milliók sorsát befolyásolta és eurómilliárdokról döntött. Elvileg Bajnai lenne az ideális brüsszeli bürokrata, közvetlen felhatalmazás nuku, de legalább mindenhez ért és mindent vállal – pontosabban elvállalt. Fejlesztési pénzek, gazdaságpolitika, önkormányzatok, kormányzás. 2006 és 2010 között a jogállamiság területén kívül egész véletlenül pont ezeken a területeken alakult ki iszonyatos válsághelyzet. Lemaradás, eladósodás. 

Valójában az IMF messze túl van értékelve, egy eszköz, amit még a II. világháború végén arra találtak ki, hogy ha egy ország rossz gazdaságpolitikát folytat, összedől a gazdaság, és a társadalom káoszba kerülne, ezt kerüljék el azzal, hogy valaki a piacok helyett átmenetileg kölcsönt ad az országnak.” – mondta most a volt kormányfő.  Tehát azért kellett az IMF, mert rossz gazdaságpolitikát folytattak. Ki volt a gazdasági miniszter? Bajnai Gordon.

A választás előtt persze Bajnai lelépett, nehogy már magára vegye a kudarc súlyát (nesze neked felelős kormányzás). Inkább félreállni a sunyiba, kivárni a jobb időket, majd csak az új kormányra szakad a felhalmozott problémahalmaz. Akkor meg majd fehér libákon lehet bevonulni.

A teória bukott. Visszajött, mielőtt semmi esélye nem maradt volna a dörzsöltebb elvtársakkal szemben.  Politikai érzék híján a munkatársak tolták vissza a vélt „jó pillanatban”. A visszatéréskor pár propagandainterjú, azóta nulla mondanivaló. Most éppen Brüsszelben járt. Haveri honlapokon címlaphír, a hvg.hu és a Népszabadság tudósítója „beszélgetést”készített az integrációs guruval. Ez is jelzi, kemény kérdések esetén már nem működne a „mondanivaló”. Így hát csak „beszélgetnek” az elvtársak. „Uniós szakbarbárokként végül a következő hét évre nekünk járó fejlesztési boríték körüli kálváriáról is kérdéseket szegezünk Bajnainak, aki az NFÜ korábbi vezetőjeként amúgy is kompetens a tárgyban.” – ért el új mélységet a HVG (?) újságírója.

Az Index legalább idézőjelbe tett pár mondatot. “Mivel Magyarországgal ma már ciki egy képen mutatkoznia sok európai vezetőnek, ezért nagyon nehéz ma szövetségeket kötnünk, ennek pedig hosszú távú nemzeti érdekeink látják a kárát” – mondta Bajnai. Ez a „lobbizás”, meg néhány mondat arról, hogy ne „büntessék” Magyarországot, légy szíves, egyszer majd visszajövünk stb. Köszönjük szépen Azért így is sikerült kollektíve megbélyegezni közös hazánkat, kampányban különösen sikeres mondat lesz, Kertész Ákos-díjra esélyes gondolatok.

Itt is jól látszik, amint a teljes brüsszeli elit a zseniális érdekérvényesítő, az utánozhatatlan stratéga nyakába omlik



Lássuk hát az alternatívát, mit gondolnak az uniós érdekérvényesítésről Bajnaiék? Nem sokat. Pl. „Nem lehetséges a valódi magyar érdekek hatékony érvényesítése, ha a magyar választópolgárok alul- vagy félreinformáltak az uniós ügyekről, és ezért nem kérik számon, a mindenkori kormányzaton és a magyar EP képviselőkön, ha azok nem valódi magyar érdekeket vagy valódi magyar érdekeket nem hatékony módon érvényesítik.” Ha nem értik, ne csodálkozzanak, ennek a mondatnak magyarul nincs értelme. A megoldás pedig szerintük az, hogy létre kell hozni „civilek részvételével” (ez általában liberális tudósítókat jelent náluk, lehetőleg Soros támogatásával) egy brüsszeli központi sajtóközpontot, amely ellátná a magyar sajtót. Ráadásul még „támogatnák” is a becses sajtót az uniós események bemutatása kapcsán. Ezt is könnyen le lehet fordítani magyarra. Pénz és munkahely a haveroknak, akik majd bemutatják, milyen zseniális a balliberális érdekérvényesítés. És persze „beszélgetnek”.

Aztán a nemzeti érdekérvényesítésről. A HVG tudósítását olvashatjuk: „Hogy ez min érthető tetten, arra Bajnai szerint a válasz – saját miniszterelnöki és NFÜ-vezetői tapasztalatai alapján – az, hogy az EU-ban azok tudnak jól érdeket érvényesíteni, akiknek erős stabil, kiszámítható kormánya és ezzel gazdasága is van.” Tudjuk: erősstabilkiszámíthatókormányésgazdaságmegminden. Mint nekik 2008-2009-ben, ugye emlékszünk.

Mégis, a legjobb ez a „konzekvens”vélemény: „A magyar kormánynak mellőznie kell az uniós intézményekkel való látványos és felesleges konfliktuskeresést, az érdekérvényesítés harcként, háborúként való beállítását. Ez a magatartás nem vezet eredményre egy olyan intézményi közegben, ahol a szereplők évtizedek óta a hosszas egyeztetések, az állandó kompromisszumkeresés eszközeivel oldják fel az érdekellentéteket.”. Lássuk Bajnai kormányának külügyminisztere, a Haza és Haladás alapítója hogy látta ezt a kérdést, amikor 2009 decemberében még ők kormányoztak. „Balázs Péter a magyar nemzeti érdekérvényesítésről elmondta, az utóbbi időkben nem voltak nyílt, harc típusú konfliktusaink, és ez meglátszik a magyar diplomácián, mely elszokott az ilyen jellegű konfrontációktól. Sokkal több játszma típusú konfliktusunk van, >>az Európai Unióban nagyrészt játszmákat játszunk egymással. […] Ennek az eszköztára igen fejlett. A korlátozott szuverenitású országok a játszmák legnagyobb mesterei, mert [a történelem folyamán] kitanulták azt.

Tehát ők saját bevallásuk szerint nem harc típusú konfrontációt folytattak, pedig ez is kellett volna. A gyakorlati érvényesítés kapcsán pedig, visszanézésre ajánljuk a (aradi Grósz-Ceausescu) szécsényi Bajnai-Fico találkozót.  Tanulságos.

Facebook hozzászólások

  Piréz Róbert

Piréz Róbert
"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük