Marine Le Pen is seriously injured after fracturing her spine in a fall...epa03707142 (FILE) A file picture dated 12 February 2012 of Marine Le Pen, leader of French far-right political party National Front (FN) arrive on stage to deliver a speech during a meeting at the Palais des Congres, in Strasbourg, France. According to news reports late 18 May 2013, Marine Le Pen was seriously injured after fracturing her spine in an accident. Le Pen fractured her spine after falling into an empty swimming pool in France, she had a fracture of the sacral, the triangle shaped bone at the bottom of the spine, a statement released by the FN said. EPA/YOAN VALAT

Lesz-e párizsi gyors?


Franciaországban tényleg bejött a szélsőjobbos Nemzeti Front (FN) arculatváltása, érdekes kérdés, minálunk mire lesz képes a hasonló cukiskodásával a Jobbik. Vajon megérkezik-e Budapestre is a párizsi gyors? Lesz-e Nemzeti Front a Jobbikból? Vagy megragad egyfajta „nemzeti frontin” szintjén. Azaz, megmarad ugyanannak a nacionalista lózungokkal felékesített protestpártnak, amely eddig is kielégítette, lenyugtatta a hőzöngőket és alkalmasnak bizonyult pár egyéni mandátum, polgármesteri pozíció megszerzésére, de többre nem.

[badge bgcolor=”#81d742″ value=”Boris Vian”]

 

Várható volt, hogy a Nemzeti Front a szavazatok 30 százalékával megnyerte a hétvégi regionális választások első fordulóját. Ötven százalékos részvétel mellett a Nicolas Sarkozy (leánykori nevén Sárközi Miklós) volt államfő által vezetett jobbközép Köztársaságiak 27, míg a kormányzó szocialisták a 23 százalékot kaptak csupán. Tehát bejött Marine Le Pen 2011 óta erőltetett arculatváltása, beérett a néppárti politika, sikert hozott az apja örökségétől való finom és nem annyira finom eltávolodás.

A győzelem, ha a részleteket kezdjük elemezni, még inkább szembetűnő lesz, habár még hátravan a második forduló, a tizenháromból hat régióban előzték meg a két hagyományos nagy pártot. Az elnök asszony és az unokahúga által listavezetőként húzott régiókban, az északi Nord-Pas-de-Calais-Picardie-ban és a déli Provence-Alpes-Cote d’Azurön szinte biztos győztesnek számítanak már. De a jobbközép konzervatívok által kormányzott Elzászban is sanszos, hogy lesz a váltás.

[title size=”1″ content_align=”left” style_type=”single solid” sep_color=”#dd9933″ margin_top=”” margin_bottom=”” class=”” id=””]De bárhogy is legyen két múlva a második fordulóban, igazat kell adnunk Marine Le Pennek, aki az eredményekkel kapcsolatban azt mondta: „Ezzel az FN lett Franciaország első számú pártja.”[/title]

Ha a francia radikális párt a cukisodásának köszönhetően valódi alternatíva tudott lenni, akkor van-e ugyanerre esélye a Jobbiknak? Hisz ugyanazon az úton indult el 2012 környékén, mint a francia nemzeti párt 2011-ben. Vagy mégsem? Inkább a nem, hisz sem a körülmények, sem a két párt arculatváltása nem állítható párhuzamba.

Először is a politikai környezet egészen más Franciaországban, mint Magyarországon. A galloknál, az elmúlt évtizedekben kormányzó két nagy párt összezuhant, romokban hever. A kormánypárt, köszönhetően Hollande bénakacsa politikájának, a népszerűségéből többet vesztett ilyen rövid idő alatt, mint a történelemben eddig bárki is. A terrortámadás utáni kemény szavak ugyan visszahoztak néhány szimpatizáns az elnök mögé – de mindez még mindig nagyon kevés.

[title size=”1″ content_align=”left” style_type=”single solid” sep_color=”#dd9933″ margin_top=”” margin_bottom=”” class=”” id=””]Ráadásul egyelőre csak a szavak kemények, ellenben nincs továbbra sem megoldás.[/title]

És ha még hozzátesszük Hollande kettőskommunikációját, azt, hogy mást mond otthon, és mást az unió színterén, akkor már igencsak érthetővé válik a szocialisták hiteltelensége. Mert a francia ember sem teljesen hülye. Hallja, ahogy Hollande még mindig nyitottságról papol az unió színpadán. Gyakorlatilag hárman maradtak (Merkel és Juncker még), akik a kvótarendszert erőltetik; s hallja azt is, hogy otthon ugyanez az ember keményebbnél-keményebb fellépést ígér… Hogy is hinne neki?

Sárközi, kinek pártja a vereség óta még mindig úgy kattog a sarokban, mint leállt narkós a rehabon, szolgai módon beállt a kormányzópárt mögé, támogatta annak bevándorlás- és terrorizmusellenes-politikáját. Voltaképp nem tudott valódi és az önmagukat veszélyben érző emberek számára megnyugtató alternatívát ez idáig nyújtani.

Cukiságkampány
Cukiságkampány

Ráadásul mindkét politikus megjárta már nőügyeivel a hadak útját, gyengeséget mutatva egy olyan időben, mikor ember kell a gátra. Nő, vagy férfi? Mindegy – csak hihetően kemény legyen. Mert bármennyire is nyitottak a franciák, a mostani pártreferencia és a regionális választás eredménye megmutatta, hogy bizony ők is rendre, békére és erőskezű politikusokra.

Ezzel szemben Magyarországon, míg a baloldal hasonló slamasztikában, és hitelességi válságban szenved, addig a kormányzó jobbközép Fidesz talán Európa-szerte a legkeményebb erőpolitikát mutatta fel az illegális bevándorlással szemben. Tehát nincs olyasfajta politikai vákuum minálunk, mint amilyen Franciaországban maradt az összezuhanó néppártok után.

A két párt közötti másik alapvető különbség inkább tartalmi kérdés. Habár a Jobbik, hasonlóan a Nemzeti Fronthoz, elindult a néppártosodás útján, levetkőzte a szélsőséges külsőt és cukira váltott, tény maradt azonban, hogy az iszlámhoz és a zsidósághoz egészen más viszonyrendszert alakított ki. Ameddig a Nemzeti Front kigyomlált minden antiszemitizmussal megbélyegezhető témát és személyt a pártból (Marine képes volt még a sajt apját, a pártalapító Jean-Marie Le Pent is kizárni ezért), addig a Jobbik csupán annyit váltott a témában, hogy már nem a zsidósággal, hanem „csupán Izrael állam imperialista törekvéseivel” szemben lépnek fel. Mint Európa nyugati felén a szélsőbaloldal.

[title size=”1″ content_align=”left” style_type=”single solid” sep_color=”#dd9933″ margin_top=”” margin_bottom=”” class=”” id=””]Néha azért zászlót is égetnek, hogy megkülönböztessék magukat tőlük…[/title]

Az iszlámhoz való kapcsolat viszont sokkalta inkább meghatározó különbség. Míg a Nemzeti Front évtizedek óta képviseli a mostanra egyre népszerűbbé váló keményvonalat, addig a Jobbiknak volt néhány olyan randevúja, amelyet nehéz mostanság kipofázni. Még néhány éve Vonagabi szólt imigyen: Az iszlám az emberiség utolsó reménye. Ezek után, hogy képviselje hitelesen a Jobbik és leginkább Gábor vezér a többségében iszlám gyökerű illegális bevándorlókkal szemben a keményebb fellépést.

Ez a kisebbfajta hitelességi deficit meg is látszik az elmúlt hónap közvélemény-kutatásain. A Fidesz erősíteni tudott az egyébként is vezető pozícióján, a Jobbik sok-sok szavazatot vesztett. És ez a tendencia azóta tart, mióta az illegális bevándorlás és a terrorfenyegetettség a slágertéma.

Tehát hiába minden cukiság, hiába a néppárti fordulat, egyelőre nem látszik az, hogy a Jobbik követni tudná a francia Nemzeti Front sikerét. Mert van amiben nem elég finomítani, hanem gyökeresen mást kellene csinálniuk. Az ellenkezőjét.


  Boris Vian

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük