Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Vannak, akik nem figyeltek arra, amikor a szüleik próbálták beleverni buta kis fejükbe a következő alaptételt: gondolkodj, mielőtt megszólalsz. Íme, a kedvenc migránsmondásaink, melyek bizonyítják, nem tegnap hülyült meg a világ, már sokkal korábban.
Bubu Woodcutter
A történelem bebizonyította, hogy nem csak érzéketlen és kegyetlen, de igen bonyolult is megállapítani, hogy ki külföldi (History shows that it is not only senseless and cruel, but also difficult to state who is a foreigner.) – Ezt a baromságot Claudio Magris, Danube: A Sentimental Journey from the Source to the Black Sea című könyvében merészelte leírni.
A szerzőnek üzenjük: szerintünk se nem nehéz, se nem kegyetlen. A külföldi az, aki nem hazai, de az is, aki megpróbál papírok nélkül betörni az országba, annak ellenére, hogy van egy 4 méter magas kerítés az útjában. Színesebbje ezt közvetlenül az után teszi, hogy megkövezte a feleségét, mert az nem cipelte elég gyorsan mögötte a vizeskancsót a fején egyensúlyozva vagy véletlenül meglátta egy idegen a lábfejét. És az is külföldi, aki ujjlenyomatot nem ad, a nevéről, származásáról, esetleges terrorista hobbijairól semmit nem tudunk.
Az az igazság, hogy általában a bevándorlók sokkal amerikaibbak, mint azok, akik itt születtek. (The truth is, immigrants tend to be more American than people born here.)
Mi van? Chuck Palahniuk, Choke című művét nyilvánvalóan egy súlyos fejsérülés utáni lábadozás unalmában írta. Nekünk például sikerül különbséget tenni a szír zászló alatt halal húsboltot működtető bevándorló és az amerikai zászló alatt beöltözős, polgárháborús játékokra járó odaszületettek között.
…Give me your tired, your poor, Your huddled masses yearning to breathe free, The wretched refuse of your teeming shore. Send these, the homeless, tempest-tossed to me, I lift my lamp beside the golden door! Ez a vers az amerikai Szabadságszobron olvasható, és nagyjából annyit tesz, hogy otthonra lel itt az, aki fáradt és szegény, és az is jöhet nyugodtan, aki szabad akar lenni.
Umm… lássuk csak, az USA szétbombázta a Közel-Keletet, majd mikor onnan pár millió ember át akar költözni valamelyik európai wonderlandbe, azon tanakodnak, hogy 1500 vagy kicsivel több menekültet fogadjanak be. Talán, ha éppen megfelelő a csillagkonstelláció hozzá. Egyébként meg a mexikói határon sem különösebben tűnik befogadónak a szenzorokkal, aknákkal és az állig felfegyverzett rendőrökkel az a halálfalnak nevezett ellen-szabadságszobor… vagy csak mi nem értünk valamit?
Remember, remember always, that all of us, and you and I especially, are descended from immigrants and revolutionists. Vagyis mind bevándorlók vagyunk és forradalmárok. Franklin D. Roosevelt szerint legalábbis.
Abban igaza van, hogy az amcsik javarészt migránsok leszármazottjai, a forradalmárral viszont nehéz egyetérteni: az új világ meghódítása ugyanazt jelentette, ami most Európában zajlik. Adott egy csoport, akinek otthon nem jó, mert vagy üldözik a vallása miatt, vagy éppen készülne éhen halni. Ez a csoport elégedetlen bevándorló aztán fegyverekkel odahajózott, kiszorította, illetve lelőtte a számszerűleg kevesebb és butább őslakosokat, majd saját törvényeit tette irányadóvá a túlélő kis maradék számára is. Egyébként maga a gondolat legalább annyira ostoba, mint mikor a mimózalelkületű migránssimogatók önmagukat is bevándorlózzák, mert valaha eleink a sztyeppén ügettek.
Recognize yourself in he and she who are not like you and me. Vagyis: Ismerj rá magadra azokban, akik mások, mint te. Carlos Fuentes írta.
De mire gondolhatott a költő, hogy visszaüljünk picit az iskolapadba? Hát, arra, hogy az elfogadás mindenkit jobb emberré tesz. Ez igaz, ha egymillió dollárt kell ajándékba elfogadni, viszont nem értjük, miért kéne bárkinek is magára ismernie egy ISIS terroristában, vagy egy illegális határsértőben (királyi tévés kompatibilis kifejezés), aki, ha nem tetszik neki, hogy nem kap rögtön szürkemarhaburgert, meg ájfónt, akkor kövekkel dobálja a rendőröket. A mexikói író egyébként az idézettel a saját népe megítélést kívánta javítani. Talán jobb lenne megpróbálnia a saját népét megjavítani…
Mikor lett olyanná világ, hogy a bőrünk színe, a hangunk és az irány, amelybe a szívünk visz minket, eldöntheti, hogy vannak-e jogaink? When did the skin on our bodies, the difference in our voice, or the direction our heart takes us decide whether or not we should have human rights? Isabella Poretsis.
Válaszunk: Mindig is ez volt. Plusz 2015-ben még ilyenebb lett, amikor a szív úgy diktálja, hogy keletről megindul és Svédországba megy segélyért, mindezt általuk oly szívesen lecsórozott országok összeszarása után.
Thank God for immigrants. They’re the only ones who have any personality left. They still allow themselves emotions, judgments, and all those qualities that we are “evolving” past. I don’t know what they’re saying, but I can tell they’re speaking honestly. Colin Quinn, The Coloring Book: A Comedian Solves Race Relations in America.
Mind ismerjük a liberális humorista őstípusát, aki a társaság közepe, mindenkivel jófej és minden róla készült fotón egy szívószálas koktél van a kezében. Colin Quinn pont ilyen, ennélfogva pedig éppen elég baromságot is beszél, a véleménye pedig annyira kiforrott, mint az Ötkertben bárkinek a kultúráról. Van egyébként a csávónak jó viccei, de ez most nem sikerült.
Senki nem megy el otthonról, kivéve, ha az otthon olyan, mint egy cápa szája. No one leaves home unless home is the mouth of a shark. Warsan Shire, Teaching My Mother How to Give Birth.
Vagy ha német nyugdíjat akar. Vagy ha segélyből akar élni. Vagy ha fehér nőket akar dugni. Vagy ha megmondják neki, hogy fel kell robbantani valamit. Vagy nem is tudja, csak mindenki arra megy és jó bulinak néz ki.
God’s love for others does not stop at the border; neither should ours.
Dillon Burroughs mélyen hívő amerikai besztszeller író mondta a frankót, mivel nem jutott eszébe, hogy bizonyos migránsok nem szeretik a keresztényeket, még a saját hazájukban sem. Bezzeg Ronald Reagen gondolkodott is mielőtt megszólalt: az öreg azt vallotta, hogy egy nemzet, amely nem képes kontrol alatt tartania határait, az valójában nem is egy ország. Meg is nyerte a hidegháborút, többek között a teljesen hülye saját ellenzéke ellenében is, akik már akkoriban is szeretettek dobokkal az utcára vonulván azt skandálni, hogy „no country, no border!”. Akkoriban ezt a szabadidős elfoglaltságot többnyire a szovjet nagykövetség kulturális keretéből finanszírozták, manapság Sorosgyuri vette át tőlük e misszót.
Cardinal Vincent Nichols, az anglia katolikus egyház feje: This is a disgrace. That we are letting people die and seeing dead bodies on the beaches, when together, Europe is such a wealthy place. We should be able to fashion a short-term response, not just a long-term response.
Utána nyilván egy darab családot sem fogadott be a házába. Mert egy képmutató fasz. Nálunk ezt a vonalat Faszfejbalázsék viszik.
