Gólyáskommunizmus

 

 

  

Láttátok az élő szoborparkot a Gólyában? Élmény volt minden másodperce, az ember ritkán találkozik ennyire valósághű kommunistákkal. Külön köszönet érte, hogy fenntartják és igazolják minden bugyuta előítéletünket és összeesküvés-elméletünket, amit Nemes Eszméjük és a Nemes Eszme követői iránt érzünk.

Tekintsük át, mi is történt ebben az alig öt perces csodában.

A kommunisták örök körforgásban vannak. Alapállapotukban folyton azon gondolkodnak, miképpen lehetne megjavítani ezt a szörnyen igazságtalan életet/bolygót/társadalmat. A kiinduláshoz keresnek egy kisebbséget, amit elnyomhatnak valamely többség által, majd miután ezzel végeznek, kitalálják a többség szisztematikus kifosztásának és megsemmisítésének kívánatosságát. 

Nekifognak a Nemes Eszme megvalósításának, csak általában hamar elfogy a mások pénze és az élelem, ezért a többet gondolkodók megbírálják majd a megvalósítókat, hogy nem is az eredeti Nemes Eszmét valósították meg.

Mivel a megvalósítók általában bátrabbak és tehetségesebbek az edzetlen, göthös, beteges külsejű gondolkodóknál, ezért megölik, vagy messzire űzik őket a kommunizmus megvalósítási helytől. Esetleg messzire űzve is jégcsákányt vágnak a sokat gondolkodók drága és értékes kobakjába. A messzeűzöttek általában szomorúak és elkeseredettek ilyenkor. Keresnek valami távolabbi helyet, amely általában fehér folt a térképükön (tehát a belvárosi villákon és bulinegyedeken kívül bármi), ahová ismét ráprojektálhatják ezt a sok sületlen hülyeséget.

Nagyjából megtörtént ez már, amikor a jólétben meggárgyult sok idióta, nyugati kommunista előbb trocikista, majd Sztalin bukásával és a Szovjetunió meglágyulásával maoista lett. Arra a kérdésre, hogy Bécsből miért imádták inkább Maot, ahelyett, hogy átmentek volna aktív kommunistának valamelyik szomszédos országba, egyszerűen annyit válaszoltak, hogy Pozsony sajnos túl közel volt.

Ott tudták, hogy mennyi szörnyűség történik, Mao viszont afféle eszmei Télapóként könnyedén lehetett kommunista rajongásuk tárgya.

Néhányuk még a mesés Kínába is eljutott, hogy aztán negyed-fél-egy év után hazatakarodva kijózanító pofont kapjon a kommunistáskodásból és rezzenéstelen arccal folytassa tovább nyugati kispolgári életét valamelyik divatos drága elővárosban.

A legjobb és legismertebb példa erre természetesen Demszky Gábor, de nyugodtan nézzünk szét az EU vezetői vagy az EP frakcióvezetői közt. Majdnem mindegyik ilyen hülyegyerek volt. Ha naivan azt hinnénk, hogy mindez már a múlt, és többé nem sikk ázsiai kommunistákért meg egyenlősítésért rajongani a menő nyugati egyetemeken, vessünk csak egy pillantást ma is velünk élő fiatal verzióikra, mondjuk a fenti videóban. 

Ezek az aktivisták, kurátorok, portál-főszerkesztők ma is büszkén vállalják, hogy a kommunista eszme úgy általában véve remek dolog.

A megvalósításba természetesen némi hiba csúszott, tehát a Tanácsköztársaságot meg a lenin-fiúkat azért elítélik, de persze nem annyira, hogy ne öltözzenek fel 2018-ban is annak. 1956 is nagy szocialista forradalom, ami annyit jelent, hogy azokkal a csóri kommunistákkal szimpatizálnak, akiket a többi kommunista elhajlás címén felakasztatot.

Egyetlen jó dolog mondható el még róluk. Szociológus-hallgatóként, dramaturgként, meg ki tudja milyen léhűtő “szakma” művelőjeként, a fizikai munka megborzongtató hiánya miatt bizonyára tele vannak komplexussal saját maguk iránt. Ez a sok betűvető csepűrágó nyilván érzi, hogy ez a több évszázados ingyenélés, amit a fajtájuk folytat, mennyire ciki. Ezért izgulnak elérzékenyülve olyan távoli és számukra biztonságos rendszerek iránt, amelyek egyébként kellően elvhűek voltak ahhoz, hogy a fajtájukat csak úgy hobbiból is kényszermunkára fogják. 

Természetesen joggal érzünk indulatot irántuk. Kicsit olyanok, mint a hülyegyerekek, akik nem mérték fel az életben hozott döntéseik súlyát.

Csábító lenne őket több hónapos észak-koreai tanulmányútra küldeni, de legyünk visszafogottak és nagyvonalúak. Ők pusztán dolgozni szeretnének. Végre végezni valami általuk is hasznosnak érezhető munkát a sok szócséplés meg petícióírás helyett. Nem lehetnek illúzióink, hiszen tudjuk, hogy ilyesmit önállóan sosem fognak. Találhatunk viszont megoldást, amely mindkét fél számára kielégítő lehet. Kommunistáskodásért – Gulyás Mártonhoz hasonlóan – kaphatnának néhány száz óra közérdekű munkát. Így végre átszakadna bennük egy gát. A Szent István parkban pedig ismét szép lenne a rózsakert. Tudjátok, rögtön ott a Lukács szobor hűlt helyétől balra.