Fotelmarxisták és a DDR-es rothadó góc

Ötven német és osztrák értelmiségi, művész, tudós tiltakozott a napokban „Magyarország fasizálódása miatt”, még pontosabban, lázadásra hívott fel. No, nem a magyarokat, bennük duplán csalódtak, így sajnos a Szabad Nép címbeli értelmezése helytelen, miszerint „lázadást kell szítani”. Rólunk ugyanis lemondtak, a magyar társadalomról, népről, nemzetről szó sincs az irományban. Viszont az rögvest ’felháborít’ és ’elképeszt’, hogy egyetlen ismert magyar értelmiségi sem szerepel az aláírók között. Valószínűleg kifogyhatott a tinta  Heller Ágnes töltőtollából, lemerülhetett Konrád György laptopja vagy Parti Nagy Lajos nem hallotta meg a mobilját, mert annyira hangosan trillázott a fülébe Dés László az elviselhetetlen diktatúráról.

A kiáltványt német tudás nélkül is érdemes eredetiben vizsgálni. Már a formázás is zseniális, a XX. század legsötétebb éveit juttatja eszünkbe, és gyenge német tudással is csodálatos kifejezéseket olvashatunk. A „Faschisierung” bélyege után nem sokkal a „Kampf oder Kapitulation” (ez olyan magas labda, hogy nem ütjük le) ’kérdést’ kapja meg az olvasó, természetesen kijelentő módban, majd találkozhatunk a „Fäulnisherd” (rothadó góc) szóval, e manapság ritkán használt germanisztikai gyöngyszemmel. Ízlelgessük a kifejezéseket, ezek lennénk mi, magyarok, Európában. Bizonyára a közzététel szövegformátuma teszi, de önkéntelenül is az az érzésünk támad, hogy ezt a frazeológiát akár egy neves osztrák festő is alkalmazhatta korábban, de a google mindent tisztáz – nem, a kifejezés inkább a jól csengő 1956-os év keletnémet állampárti zsargonjában bukkan fel politikai szövegkörnyezetben: „Ezért kell ennek minden következményével együtt megszüntetni ezt a rothadó ideológiai gócot a Német Testnevelési Főiskolán, valamint a Karl Marx Egyetemen, a karok egyes pártszervezeteiben, csakúgy, mint az egyetemi pártvezetésben (…) De láthatjuk, hogy ott is terjed a polgári ideológiák áradata, egyenesen ideológiai rohadásról beszélhetünk, egy gazemberideológiáról. Ez ellen minden erővel fel kell lépni”. (beszámoló a Német Egységes Munkáspárt lipcsei hivatali üléséről, 1956. 04. 19. Fröhlich elvtárs szavai).

Ezzel  közelebb is jutottunk a megfejtéshez. Itt egy fotelmarxista-pezsgőszocialista-társutas rettegéssel állunk szemben, tipikus „aktivista”megközelítéssel. Érdemes ennek bizonyítására kiemelni, kiket hívna harcba a csalódott művész- és tudósközeg: „Filozófusok és publicisták, zenészek és tudósok, színházi emberek és filmkészítők, képzőművészek és költők, Greenpeace-aktivisták, internet- és SMS-forgalmazók (!!!) – össze kell fognia mindenkinek, aki demokratikus és köztársasági Magyarországot akar” (Külön elismerés a szövegezőnek, hogy fel tudott sorolni 9 hétköznapi foglalkozást). 

Két következtetés vonható le e sorokból: 

1. elfér e körben „mindenki”, egyszerű falusi publicistától a kisvárosi zöldaktivistán át a tanyasi filmkészítőig, és persze akár a színházi emberek meg a költők is jöhetnek, mert ez egy befogadó közeg, minden földi halandó és egyszerű ember érték. 

2. jöjjenek már az internet- és sms-multiplikátorok, hogy eljussunk mindenkihez, lázadjon föl az összes rendező, szolgáltató, beszolgáltató, súgó és besúgó (és itt a társaság átbiccent a Der Standard szerkesztősége előtt felbukkanó Paul Lendvaira), nem igaz, hogy külön szólni kell, gyerekek! 

A harc eszközei is zseniálisak: most már aztán tényleg létre kell jönnie „egy új médiaminőségben működő európai hálózatnak”. Csodálatos távlatok nyílnak meg: ez azt jelentheti, hogy a Die Zeit ezentúl nem hetente jelenik meg valami Magyarországról szóló fröcsögéssel, hanem naponta, és csak hazánkról fog írni. Az Élet és Irodalom, a MaNCS, a HVG és a 168 Óra pedig szintén napi megjelenéssel tükörfordítja magyarra a Die Zeitet, esetleg a Zeit ülteti át németre fenti újságokat. Mindenesetre a fordításnál figyelni, mert amit egyszer magyarról németre fordítottak a hálózatok, azt már nem kell ám visszafordítani, elég csak az eredeti forrást betenni. Viszont már az iskolákban, sőt, az óvodákban terjeszteni kell a fasizálódás hírét, legjobb eszköz erre a gyerekhíradó-multiplikátor. A lengyelek meg csak tiltakozzanak a német közszolgálat ellen  ,akkor is fasiszták és kész.

Végül bevetik a taktikai atomot, rendeznek rólunk-ellenünk egy stratégiai konferenciát.Lázadásként talán pirosra festik majd a kivetítőt, maguknak szolgálják fel a kávét, és szolidaritásból a keserű magyar helyzet miatt nem tesznek bele cukrot. A Nobel-díjas Elfriede Jelinek vele készült korábbi interjúkból szemezgethet majd, talán arról is mesélni fog, hogy 1974 és 1991 között az Osztrák Kommunista Párt tagja volt, ami utólag „értelmetlennek bizonyult”, és felfedi, hogy Josef Fritzl bestiát milyen megfontolá
sból hasonlította a Szentháromsághoz. A szöveg szentenciája szerint „korszerű módon fel kell szabadítani Magyarországot”. Köszönjük, ezt a „felszabadítást” már jól ismerjük. Maradnánk a magyar választópolgárok akaratánál, ha lehet.