Filozófia helyett meg lehetne Coelhót tanítani a modernitás jegyében

 

 

  

Évtizedes sikert könyvelhet el magának a liberális média erőszakszervezete. Végre sikerült elintéznie, hogy a tartása vesztett, ámde igyekvő pázmányos vezetéssel közösen a szemétdombra kerüljön az úgynevezett zsidó-keresztény kultúrkör, hogy a helyére a trendi s egyszersmind média-korrekt holokauszt-keresztény értékegyüttes kerüljön. A hírek szerint ugyanis kivették a tanrendből az Ószövetség-oktatást a katolikus felsőoktatás legnagyobb dicsőségére.

Miért Rigó

Nyilván senki nem gondolja komolyan, hogy a magyarországi zsidóság kulturális hagyományai egyet jelentenének a holokauszttal. Mégis egyetlen rabbi, vagy megmondóember sem mer szólásra emelkedni, hogy talán a holokauszt nem minden, amit a zsidóság fel képes vagy fel akar mutatni, mert még lenáciznák. Az Ószövetség nem helyettesíthető a holokauszttal, és aki ezt esetleg liberális értelmiségiként így gondolja, és üdvözli a lépést, az éppúgy szegénységi bizonyítványt állít ki magáról, mint a témán rugózó zsebnácik.

Persze a pázmányos vezetésről is sokat elárul ez a szerencsétlen igyekezet. Az egyetem indulásánál még az az elv érvényesült: nem végezhet az intézményben hallgató úgy, hogy ne rendelkezne egyfajta kulturális minimummal. Ezért is kellett szakoktól függetlenül általánosan kötelező tanegységeket is elvégezniük a hallgatóknak, az Ószövetség mellett Újszövetséget, logikát, filozófiát, kozmológiát, etikát, stb. Ez a koncepció azonban láthatóan egyre kevesebb értéket jelent a médiavezérelt közéletben, amelynek megmondóemberei nem az eredeti pázmányos kulturális minimum szerint nevelkedtek, és gyakorolják a véleményformálást.

És hogy mit hoz ezután a jövő? Újszövetség helyett oktathatnák például a katolikus egyház pedofil-botrányait, hiszen ez sokkal közelebb áll a médiaízléshez. Logika helyett a Nők nem hülyék tantárgyat, Kozmológia helyett E.T. szívszaggató történetét, görög filozófia helyett pedig Coelho-t.

De hogy mit is adtak nekünk a rómaiak, illetve jelen szituációban az ószövetségi hagyomány, mit veszít a felsőoktatás, és lassan az egész kultúra ezzel? Például néhány nevet, amit nemcsak használunk, de történelmi nagyjaink is büszkélkedtek vele. Aztán néhány vicces, de tanulságos történetet Ádámról meg Éváról, az özönvízről, Mózes kosaráról, Dávidról és Góliátról, meg Sámsonról, a világtörténelem első rockeréről. Ezt jelenti a zsidó-keresztény kultúrkör felszíne, amibe beletartozik az is, ha egy rabbi öntudatlanul így sóhajt fel meglepetésében: Jééézusooom! Merthogy ez is benne van.

De aminek igazából a szembeköpése ez az új keletű tendencia, az a tízparancsolat, amit még Mózes hozott le kőtáblákon a hegyről. Az az erkölcsi közmegegyezés, amiben közös nevezőre talált a két kulturális hagyomány. Tekinthető ez az európai kultúra egyik nem túl gyakran emlegetett talpkövének is, olyan örökségnek, amely a világ egésze számára szolgálhatna kultúrák fölötti alapértékként.  Persze olyan kiegészítésekkel, mint a Hegyi beszéd, vagy Ferenc pápának a Föld egészének védelmére kiterjesztett elgondolásai, amelyek egyébiránt mind levezethetőek a tízparancsolatból.

Hibás szembeállítani, helyettesíteni a holokausztot az Ószövetséggel, és hibás a súlyát csökkenteni, akár az ilyen fejlemények kapcsán. Ez a trendiskedés azonban éppolyan modern kori vívmány, mint a melegházasság propagálása. Mélységes csalódást és hitelvesztést okoz azonban mind a zsidóság, mind a katolikus egyetem vezetőiben, hogy felültek ennek az ostoba médiahekknek. A jövő fiataljai e tendencia szerint sem az Ószövetségről, sem a tízparancsolatról, sem a kulturális kapcsolódási pontokról nem fognak tudni semmit, már az egyetemeken sem. Viszont sejteni vélik majd, hogy Auschwitz valami észak-nyugat-magyarországi település, és hogy Hitler magyar származású volt, ahogy arra Lendvai Besúgó Pál utalást is tesz szintén trendi, magyarokról külföldieknek szóló könyvében.