Fickós Harry

 

 

  

A mi kis Harvey Weinsteinünk! A trashtelevíziózás egyik fő celebje és a trashreality scéna két áldozatának története mindent elmond arról, amit a baloldali újságírásról tudnunk kell az elmúlt harminc évből. „Avas Tanár Úr” és Hágó Pista bácsi voltak ennek a közegnek az intellektueljei, akik olyan erkölcsi magasságokból tekintettek ránk, amilyenről csak egy multinacionális vállalat munkahelyi viselkedési szabályzatáról lehet. Két olyan bunkó, aki gyerekszobát hazudott magának és saját intézmény voltának boldog tudatában bővítgették évtizedeken keresztül a baloldali újságírás erkölcsi és a saját anyagi tőkéjüket.

Amikor azonban eltűnt „Avas Tanár Úr” mögül a 110 százalékos liberális médiatúlsúly, azonnal kiderült, hogy ez a csávó miféle alak. Amit ráadásul mindenki tudott is róla. A baloldali újságíróknak sosem volt titkuk egymás előtt (csak a gázsijuk), az elvtelenek tökéletességével védték és védik be egymást bármikor és bármiben. Fickós Harry már annyiszor megbukott, bebukott, lebukott a pályafutása során, hogy kénytelenségből nem is tekintjük ezeket a kis ügyecskéket kellemetlennek, hiszen a baloldali újságírás csak ilyeneket tartalmaz.

Politikai elfogultságáról nem is érdemes beszélgetni, hiszen a szélsőliberalizmustól a szélsőjobbig terjedő munkássága önmagáért beszél. És a viszonyokra jól jellemző, hogy a Vona-Havas tandemben Vona tette a nagyobb engedményt.

Emberi kvalitásai pedig most bukkannak elő, mert a közérdek megkívánja:). „Avas Tanár Úr” ugyebár „könyveket” is ír, illetve személyi asszisztensre és titkárnőre is szorul. A témaválasztása a bulvár legaljára korlátozódik, de legalább igyekszik arra törekedni, hogy a női esztétikum területén kárpótolja magát. A történetben szereplő mindkét nő nyilvánvalóan és már akkor tudhatóan áldozata volt a kereskedelmi televíziózás hánytató műsorainak, amelyeknek szereplői később rendszeresen kötnek ki börtönben, elmegyógyintézetben, drogelvonón, kuplerájban, hullaházban vagy „Avas Tanár Úr” irodájában és kanapéján.

Ezeknek a szerencsétlen nőknek azt hazudták, hogy ők, mint emberi lények érdekesek.

Ezt lehet értékesnek is félrehallani, de ez ettől függetlenül is rendszeres tévedés. Számtalan szép nő hiszi el, hogy ő mint személy lényeges a világ folyása szempontjából. Sajnálom ezt a két nőt, egy ideális világban valószínűleg közepesen boldog családanyaként élhették volna le az életüket.

 „Avas Tanár Úr” is abban a hitben él, hogy neki járnak az extrák (például az anális szex), csak az ő esetében ezt visszaigazolta a baloldali újságírás meleg, elfogadó közege, ahol mindig van helye egy személyiség nélküli szociopatának, aki művelt pszichopatának akar látszani. És képes megfelelni a baloldali újságírás magas szintű kívánalmainak, miszerint, igazat, erkölcsileg helyeset soha nem szabad írni, mert még elhitelteleníti a korábbi hazugságokat. „Avas Tanár Urat” azért persze nem szerette meg senki, mert még a baloldali újságírók köreiben is nagyképűnek, bunkónak számított, ami kisebbrendűségi érzést váltott ki sokakban. Mindig úgy tett ugyanis, mintha egy rohadt nagy Magnumja lenne. De soha nem mutatta meg senkinek.

És Fickós Harry ebbe bukik bele végül.

A baloldali újságírók nagyon kényesek az ilyesfajta reputációra. Az természetes, hogy egy nyüves állat vagy és megalázod, kihasználod a környezetedben lévő védtelen embereket. De legyen akkora hatalmad, hogy senki nem mer beszélni. Igen okosan mondják, hogy ez a hatalomról szól. Ha nincs hatalom, nem csak nem lesz kire ráfogni a Magnumodat, hanem elkezdenek beszélni azok is, akiket eddig összejégkrémeztél.

„Avas Tanár Úr” most kénytelen megtapasztalni, hogy most azok „karaktergyilkolják”, akiket ő karaktergyilkolt évtizedek óta. És van pofája csodálkozni.

Habár az újságírás baloldali műfaj, ha vannak tanúk, mi, jobboldali senkiháziak is képesek vagyunk elmondani a köznek, hogy mitől jégkrémes a kétszemélyes ülőalkalmatosság. Ha van ember, aki megérdemel egy karakter-sorozatgyilkosságot, akkor az „Avas Tanár Úr”, aki annyi embert alázott már meg nyilvánosan is.

Miután az újságírás baloldali műfaj, a baloldali újságírók lejáratásnak tekintik a Fickós Harry elleni vádakat. Pedig ez a kampány mindenben megfelel a metoozás örömeinek. Azonos vallomások, az áldozat az események után nyilvánosságra hozta a verzióját, stb.

Egyértelmű, hogy Fickós Harrynak semmi keresnivalója nincs a nyilvánosságban. A baj az, hogy soha nem is volt. De miután az újságírás baloldali műfaj, értjük, hogy mire kellett.