El a kezekkel a rézüstömtől! (egy)*



A múlt héten Brüsszel ismét bizonyította, képes magát ugyan olyan módszerességgel tökön rugdalni, mint az általunk hőn szeretett magyarországi baloldal. És közben ugyanúgy csodálkoznak, hogy mindenki megutálja őket. Ez van, ha utópista technokraták kapnak hatalmat. Még egy kis társadalmi mérnökösködés emitt, egy kis realitás-taposás amott, és tényleg az EU-szkeptikus pártok mondják majd meg, mi is történik majd Strasbourgban és Brüsszelben. (kettő)*

De akkor nézzük át, mi is történt Magyarországon a rendszerváltás óta pálinkaügyben. Onnan indultunk 1990-ben, hogy gyakorlatilag nem volt normális gyümölcspárlat itthon. Semmi. Voltak a nagy szeszgyárak, akik ontották a szirszar kommersz förmedvényeket, és ezek a cégek többé-kevésbé meg is őrizték piacvezető helyzetüket 2 évtizeden keresztül. Emellett viszonylag korán megjelent egy párhuzamos világ, a kis bérfőzdék világa. Itt tudtak magánszemélyek saját alapanyagból jövedéki adó megfizetése mellett főzetni. Az ezekből kikerült pálinkák mennyiségükben nem jelentethettek konkurenciát, és minőségben is rendkívül kétarcúak voltak. Ugye emlékszünk a 90-es évek házibulijainak oroszrulettjére? Ha valaki házival kínált, óriási kockázatot vállaltunk egy igennel. “Ez most vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon rossz.” (Dolph Lundgren). Ez volt a jelszó, és gyakrabban volt nagyon rossz. Mert ekkor még hiányzott valami. A kultúra. A know-how. Persze bele lehetett szaladni kiváló főzetekbe is, de az volt a ritkább. (három)*

Aztán jött az első magyar pálinkaforradalom. Emlékszünk a 2000-es évek elejére, amikor sorban jelentek meg a kisebb kereskedelmi főzdék, akik a magas minőségű párlataikkal hatalmasat robbantottak? Boldog-boldogtalan csodálkozott rá hogy igenis van jó pálinka. Agárdi, Panyolai Elixír, Bolyhos, Szicsek, pálinkafesztivál a Deák téren, és még sorolhatnám. (Jelzem, hasonló forradalom zajlik pár éve épp sör ügyben. Vigyázó szemeteket a Mikszáth térre vessétek!) Ez még mindig inkább a középosztálytól fölfelé söpört végig, ugyanis ezek a párlatok a magasabb árkategóriát képviselték (8-10-12 ezer Ft/liter), de egy egészen új univerzumot nyitottak a kicsit is igényes fogyasztók körében. Ahogy a minőségi bor, úgy a minőségi pálinka is egy nagyon fontos része lett az elmúlt 20 év gasztroforradalmának. (négy)*

És akkor elérkeztünk 2010-hez, amikor is Vitya-kormány egyik első intézkedése volt a házi főzés legalizálása és az 50 literig történő adómentessé tétele. És ez volt az az intézkedés, ami alig 3 év alatt többet formált a párlatpiacon, mint előtte bármi. Szerintünk nagyon is jó irányba. Előkerültek a padlásokról, pincékből és fészerekből a rég ott porosodó rézápárátok, és megindult a leszámolás a hajós/barack/szilva ízű szeszes italokkal. Korábban is lehetett például az interneten információkat szerezni illegalitásban működő szabadságharcosoktól a hogyanról, de az elmúlt 3 évben odáig jutottunk, hogy gyakorlatilag 2 perc alatt össze lehet guglizni, hogy hogyan is kell ezt jól csinálni. Cefrézéstől a főzésig. Mert egyébként a cefrézés a lényeg, mint tudjuk. Elérhetővé váltak kereskedelmi forgalomban a kiváló segédeszközök és az olyan segédanyagok, amelyek házi készítés esetén biztosítják a jó minőségű pálinka készítésének feltételeit. A know-how, az egésznek a kultúrája végigsöpört az országon. De ami talán a legnagyobb hatást jelentette, hogy olyan tömegben jelentek meg a jó minőségű, ízletes házi főzetek, hogy ma már senki nem engedheti meg magának, hogy az “igen, saját.” szavak elhangzása után valami szart kínáljon. Én például az elmúlt 1 évben már nem találkoztam ihatatlan házi pálinkával. (öt)*

Beszéljünk azért a károsultakról is. Egyrészt ott a magyar állam, ami becslések szerint 80 milliárd körüli bevételtől esett el az adókiesés, a feketekereskedelem és a kommersz piac elég komoly visszaesése miatt 2010 és 2013 között. Maradjunk annyiban, ha annyira hiányozna nekik, akkor változtattak volna a szabályokon. Eddig pipa. Aztán óriásit bukott a kommersz szeszek ipara. Nagyjából felére csökkent a forgalmuk, de hogyne csökkent volna. Hogyan tudnának konkurencia lenni a 4-5000 forint/liter áron polcra kerülő ipariszesz+aroma kombinációikkal, amikor közepesen értelmes ember nagyjából 5 perc alatt hajt fel egy dílert aki 3000-ért megbízhatóan hordja a finomabb és jobb minőségű házit. Majd értük elmorzsolunk egy-két könnycseppet, amikor hiányozni fog nekünk az aratási időben az Alföldszesz94/Agroszesz42/Kunságszesz3000 szeszipari Kft-k előtt sorakozó cukorrépa/krumpli/kukorica szállító kamionok látványa. Nem fog. Ez is pipa. Valamennyit bukhattak a világmárkákat dömpingáron szóró cégek is, akik minőségben nem sokkal vannak a hazai kommersz felső kategóriájához képest (Royal, Kalinka, Fütyülős and co. vs. Sétáló Jani vörös, Morgan Kapitány, Bacardi, Vadászmester and co.). Na, róluk egyébként el is tudjuk képzelni, hogy van is elég lobbierejük Brüsszelben, hogy odalépjenek a magyar rézüst-lovagoknak. Ha az ő kezük van az EU keménykedése mögött, akkor nekik bizony nemes pej hengeres szervét kívánjuk rektális izomgyűrűkön keresztüli inputtal. De őket se fogjuk megsiratni. Még egy pipa. (hat)*

És akkor pár szót arról, hogy mit remélünk a jövőtől. Az már biztos, hogy a pálinkás palackok millióit nem fogja tudni visszadugaszolni az EU, ezért bár jog szerint lehet igazuk, de ha nem akarnak Don Quijiote módjára módszeresen nekiszaladni a több tízezer magánkézben lévő rézüstnek (még csak szélmalom alakjuk sincs), akkor atárgyalások alatt kénytelenek lesznek beadni a derekukat egy most eltörölthöz hasonló szabályozásnak. Az 50.000 EU jogszabály és 150.000 tagállami mentesség/kivétel univerzumában csak rajtuk múlik, hogy ezt meg is teszik-e. Egy újabb kérdés, amiben kiderülhet, hogy ez vajon a tagállamok Európája-e, vagy a lobbiké. Bizonyíthatják állampolgáraiknak, hogy értük akarnak dolgozni, és nem minden vágyuk az, hogy az EU-ellenes pártok végleg
annyira megerősödjenek, hogy végül saját pályájukon és szabályaik szerint győzzék le Európát. (hét)*

Végül a B-tervről, amit ajánlunk a kormány szíves figyelmébe, amennyiben az EU sokadszorra is idiótának bizonyul. Ha nem sikerül dűlőre jutni a brüsszeli fogyatékosokkal, akkor tiltsátok be nyugodtan az otthoni főzést. Csak vegyétek pont annyira komolyan az ellenőrzést és a visszaszorításáért folytatott harcot, mint amennyire határozottan az egyébként illegális cannabis származékok fogyasztására szolgáló eszközök (bong, hasispipa, 2 in 1 cigipapír+tipp) kereskedelme ellen felléptek. Semennyire. (nyolc)*

* Ennyi kupicát fogyasztottam írás közben. Törkölyt.

  Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.