Együtt becsavarni egy villanykörtét



Rendes vasárnapi túlórámat töltöttem a Kispipacsban, amikor Piréz kirángatott onnan: ugorjunk ki, nézzük meg a kommereket. Delíriumos állapotom semmi ahhoz képest, ami a nagy ellenzéki dzsemborin tapasztalható volt.

Fodor Gabi rá van gyógyulva a liberális buzzwordre, mintha ez érdekelne bárkit is – mármint rajta, meg azokon kívül, akik naponta ötször imádkoznak a Gizella utca irányába. Az ún. „liberális periódusok” ugyanis lehet, hogy sikeresek voltak annak idején, de azt a liberalizmust szegény Fodor és a hasonszőrűek nehezen viselnék. Mit kezdenének a szaúd-arábiai emberi jogok miatt aggódó liberálisok a hazaárulás és felségsértés tilalmával? Mindenesetre Fodor azért unikum, mert évtizedes semmittevéssel biztosított parlamenti helye van. Ha egy kávét nem is tud megfőzni egyedül, legalább a további naplopást bebiztosította magának.

Fletó hozta a szokásos formáját, bár sem Piréz, sem jómagam nem értettük, mi a francról is beszél – azon túl, hogy Orbán köcsög. Hogy ez a feleseknek köszönhető, vagy Ferencnek gurult el annyira a gyógyszere, hogy már értelmet, logikát sem hajlandó csempészni a beszédeibe, azt nem tudjuk.

Szabó Timi a legjobb intés a kvóta-hívőkkel szemben. Ha ilyen nők kvóta alapján jutnának be a parlamentbe, hihetetlen mértékben zuhanna a politika eddig sem túl magas intellektuális színvonala. Timike nagyjából azon a nívón mozog, mint Nagy Natália az emlékezetes Vastyúk is talál szeget szilveszteri adásában tévébemondóként („ne hagyjatok magunkra! okkké?”). Piréznek lennének ötletei, mire is lenne jó Timi a politika helyett, de ezt most itt nem részletezném, nehogy Teczár Szilárd széthúzza az ingét, és akciózni kezdjen.

Aztán itt van még Bajnai Gordon, a „válságkezelő miniszterelnök” (igen, tényleg így mutatták be). Gordonon nagyjából háromszor aludtunk el, így arról sem tudunk beszámolni, mit is mondott. Ő az, akit még egy sokat tapasztalt örömlány se tudna felizgatni, a világ összes létező szexuális segédeszközével sem. („Dehogynem, nekem ilyen, ha áll.”)

Aztán jött Mesterházy, aki egyre inkább ráérzett a paraszt-proli stílusra, már a szavak végét is elharapja. Mindenesetre ő megzavarhatta a tömeget. Na nem a horthystázással meg feudálisozással, ezekre rezonálnak a kommerek bármikor, a bolseviktorozással (sastaps) viszont bakot lőtt. Az első néhány sorban ácsorgó munkásőrök ugyanis minden bizonnyal meginogtak („He, lehet, akkor tegnap kellett volna kijönnünk?”).

Mellesleg mindent összevetve a nagy ellenzéki banzájon kb. tized annyian voltak, mint Darth Vader birodalmi békemenetén. De még csak nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ezek a figurák külön-külön, és együtt sem képesek becsavarni a villanykörtét. Hajmeresztően ostobák és ötlettelenek, unalmasak, és megélhetési naplopók. Vader nagyúrnak egyedül több elképzelése és cselekvőképessége van, mint az ellenzéknek az ún. „értelmiségi hátországával” együtt. Ezekre nem hogy a kormányzást, de még egy társas ház közös képviselői feladatait sem szabad bízni.

A probléma azonban az, hogy a lelkes munkásőrök jövő vasárnap biztosan elmennek. Immár vagy hatvan éve ugyanarra a pártra szavaznak, ezen már nem fognak változtatni. Elmennek a Károlyi Mihály-fanok, és a liberálisok is (igaz, ők mind a tízen). És bár rosszak az esélyeik, de most a budai vityillókban vasárnaponként kényelmesen olvasgató polgári réteget kell meggyőzni arról, hogy ráér a piskóta vasárnap, húzzanak el szavazni. Ellenkező esetben a következő nyugdíjemelést lehet, hogy az ő ingó-és ingatlan vagyonuk eladási árából fogják finanszírozni (nehéz elképzelni, a balosok ötleteire máshonnan hogyan lenne pénz – ezen, meg az IMF-en kívül).

Jártunk már pórul egyszer, és nem kéne, hogy az megismétlődjön. A jobbos hajlamos elkényelmesedni, hiszen a dolgok végül úgyis elrendeződnek. És nem azért kell elmenniük, mert a Fidesz kormányzása makulátlan volt, vagy nem fintoroghatunk kedvünkre némely döntésükön és elképzelésükön. Pusztán azért, hogy nehogy arra ébredjünk, hogy ez az imbecillis, kretén, tehetségtelen banda szerencsétlenkedik itt az országgal. A vasárnapi üzenetnek úgy kell szólnia: majd 2018-ban lehet újra próbálkozni, srácok.


  Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.