Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Nem is értem mi a Telexen megjelent interjúban elhangzottakkal a probléma, különösen annak fényében, hogy a balliberális értelmiségi holdudvar krőzusai évtizedek óta művelik ezt a műfajt, hisz ezt jelenti számukra művésznek, értelmiséginek lenni. Én most eltekintenék a Telex meggyanúsításától, hogy esetleg egy erősen megvágott és tágabb értelmétől megfosztott videómontázst tett közzé a Demeter Szilárddal készült teljes interjú helyett, aki ugye a PIM vezetője és miniszteri biztos. Nyilván a megjelenéshez kellett Demeter Szilárd hozzájárulása is. Azaz, amit ott elmondott, azt komolyan gondolja. Azt nem hiszem ugyanakkor, hogy a liberális kulturális elitnek valójában azzal lenne baja, vagy azzal kellene baja legyen, amit Demeter Szilárd elmondott. Stílusában semmiben sem volt ez másmilyen, mint amit általánosságban a balos kultelit meg szokott engedni magának. Az volt Demeter Szilárddal a baj, hogy olyan jól hozta az eltartott kisujjú, elitizáló kulturális entitást, hogy egyszerűen elirigyelték tőle. Sértődöttek lettek, hogy megy ez a stílus másnak is, megy ez a stílus a jobboldalon is.
Mert lássuk, miket is mondott Demeter Szilárd! Hogyaszongya, ő kukázná a magyar irodalom nyolcvan százalékát. Mert szar. Simán. A balos kultelit is kukázná, mert szerintük is szar. Demeter Szilárdnak is rendkívül szigorú az ízlésvilága, a Rilkétől Arany Jánoson át Kemény Istvánig húzódó minőségi határvonalat nehezen lépik át a magyar irodalom szerzői. Na és? Ugyan nincs két olyan kulturális tálentum, akinél egybeesnének, milyen szerzők mentén is határozzák meg a vörös vonalat, a lényeg itt a számokban van. A 80:20 aranymetszésében, hiszen akinek ilyen arányok képezik ízlésvilágának szigorúságát, az már az elit része. Hát ki merné állítani, hogy nem legalább nyolcvan százalék a szar. Ettől kulturális elit a kulturális elit, csak persze mindenkinél más tartozik a kukázni valók közé.
Demeter Szilárd azt is elárulta, nem hallgatja a Petőfi Rádiót, mert szar. Rádiót általánosságban sem hallgat, mert szar. Ő a Spotify-on magának állítja össze, amit hallgatni akar, „mint minden normális ember”. A haladó liberálisok is pont így tesznek, épp attól mások ők, hogy spotifyosok, mert a magyar rádió szar, ők meg csak olyat hallgatnak, ami nem szar, így maguknak válogatnak.
Demeter Szilárd ezen felül személyes, pszichoszomatikus élmények miatt gyűlöli a színházat. Talán nem szereti a tömeget, vagy, hogy közel kell ülni másokhoz, és összeér a válluk a könyöklőn. Nem tudjuk pontosan mi a zavar tárgya, nem fejtette ki az interjúban. Ettől függetlenül mennyire menő már. Kulturális lényként van olyan szegmens, amit személyes, lelki okokból gyűlöl. Egyéni, pszichés okokból. Ettől ő csak még elitebb, hiszen érzékenységével kilóg még a különlegesek közül is. Hát már nem divat érzékenynek lenni? Demeter Szilárd szerint a mai magyar kultúrában túl magas elvárással nekiindulni bármilyen művészeti ágnak általában csalódást jelent. Nyilván. Hát nem így látják az Élet és Irodalom meg a Magyar Narancs szerzői és olvasói? Hát de. Szar. Mert magyar. Hazai. Mi más lenne?
Ha lejjebb engedik az igényszintjüket, akkor tudnak csak kellemesen meglepődni. Hát ez az, ennek az értelmiségi elitnek itt Szarmagyarban állandóan lejjebb kell engedni az igényeiket. Ez az őket folyton maró tragédia, a zabszem a farpofák között, az állandó hisztéria forrása. Lelki társ itt mindenki, aki egész életében attól szenved, hogy magas igényeit lejjebb kell adnia, pusztán azért, mert ebbe a rohadásba született. Mondom, persze, mindenkinél, aki csak értelmiségi, máshol húzódnak a szarság határai, de a kultelit közmegegyezése szerint a magyar kultúra szarozása a kultúráról való gondolkodás alapja. Demeter Szilárd pedig becsülettel helytállt.
Fotó: Facebook
Le a kalappal Demeter Szilárd előtt! Ha mindig és mindenki a mi oldalunkon ugyanilyen bátran, megalkuvás nélkül beszélt volna nemzetünk kulturális életéről, nem most kellene elkezdeni a rendszerváltást a területen.
Márpedig kötelező a rendszerváltást végigvinni a magyar (!) kultúra érdekében.
Szakács Árpád beszélt, egész sorozattal jelent meg.
Persze a támogatási rendszer mit sem változott.
Az mégis csak az abszurdok abszurdja, hogy
Kálomista azért nem fordult támogatásért az NFA-hoz,
mert kibelezték volna a forgatókönyvet, vagy mehetett
volna Isten hírével.
https://www.magyaridok.hu/szakacs-arpad-kinek-a-kulturalis-diktaturaja/
Ráadásul Demetert és Szakácsot is sikerült egymással szembe fordítaniuk
valakiknek.
re: Bátorság
Szakács Árpád (mellesleg szintén Erdély szülötte) ugyancsak elég bátor volt, s így beszélt (írt!) a mai magyar kultúra helyzetéről, mint Demeter. Mindenki nyíltan egyetértett írásai tartalmával, sőt indulatával is, már-már hangosan ünnepelték, valamilyen társadalmi (tehát nem a kormány által adományozott) kitüntetést is kapott – még a nagy-nagy Bayer Zsolt is mellé állt, közösen jegyezték Szakács kötetbe szerkesztett írásait.
Aztán Szakács egy idő után teljesen eltűnt, jó, ha itt-ott felbukkan egy-egy rövid kis írása valamelyik magyar nyelvű erdélyi lapban.
☼
Szakács Árpád az egyik alapítója a VDTA-nak.
https://vdta.hu/hu/
Szakács Árpáddal UGYANAZT az aljasságot művelte a 6alom, mint a Jobbik 1.0-val, aminek ugye a 12 pontjából 8-at simán, kettőt úgy-ahogy, kettőt meg SEHOGY nem valósított meg (ugyan pár hónappal később, mint ahogy gondosan és pártfegyelmileg leszavazta az előterjesztésüket), mert az ÚJHEFTITA BÜDÖSPIRÉZEK nem engedték. Most ugyanez történt: NINCS VÁLASZ RÁ, hogy miért KELL “álbaloldali” büdöspirézek kultúrmocskát állami pénzből (IS) finanszírozni, mint ahogy arra sincs, miért kaphatott ÁLLAMI ELOSZTÓN KERESZTÜL Csekk Atka csilliárdokat.
Páran távoztak a HÍR tv-től. Föld “kolléga” a nejével és Árpáddal megalapította a VDTA-t. Árpádnak utóbb onnan is mennie kellett – és most hol van? A MiHaM-nál!!! És jobb híján a kormány ellen uszít.
Szilárdnak igaza van: a mai “magyar” irodalom 80%-a kuka! Parti[ba vágott] Nagy Lajossal együtt.
A rasszistának indult Jobbik 2.0-ás JÁKOBita(ng) vezére piréz személyi asszisztenssel bukott le órákkal ezelőtt. Ezzel igen, azt is mondtam, hogy a piréz asszisztensek 80%-át IS kukázni kéne. (FEJJEL BELE, hogy Pop-Simon kényelmesen hozzáférjen a gipszmintavételhez. Broáf!)
“közel kell ülni másokhoz, és összeér a válluk a könyöklőn”
Ahogy nézem a váll a könyöklőn semmiképpen nem érhet össze a filozófusoknál,de tekintsünk el ettől. Egyikük sem egy úszófenomén,vagy súlyemelő,esetleg diszkoszvető.
A művek kritizálása teljesen nagy baromság,hiszen mindenki más elvek alapján válogat. És bár lehet,hogy egy mű,művészileg Nobel díjat ér,de az olvasók szerint egy rakás szar. Láttunk ilyent már.
Azt hiszem erre mondhatták a rómaiak “de gustibus non est disputandum”
Hogy aztán jól jártak-e vele,azt nem tudom.
Még valamit!
Nem lehet,hogy megvizsgálta a prosztatájukat? Hiszen amúgy is ez a hónap erre ad felhívást. Meg bajusznövesztésre.
A női versenyzők esetében fingom nincs,hogy a feldugott kisujj,mire vezethet. Talán tágítás? 🙂
Ha valaki nem szereti a színházat, mert az orra alá finganak, hát Istenem. Mozit nézni nagyképernyős lapostévén jobb, mint moziban ahol ülnek előtted és a kép felébe betakarnak. Tessék, hogy akkor nincsen közösségi élet? Azért szerintem nem a zsúfolt színház, mozi, metró, stb. a közösségi élet, hanem a szomszédos parkban egy sakkjátszma, vagy beszélgetés a barátokkal egy krimóban.
A kisujját pedig mindenki úgy tartja ahogyan akarja,
Nem értesz szinte semmit a cikkből.
A libcsinek nevezett színházat én sem szeretem egyenesen gyűlölöm.
Azt amikor a szart művészeti produktumot akar nekem eladni a nagy libcsi művés. Alapból az össze ilyen művészettel így vagyok, tartsák meg maguknak és tegyék a muskátli alá.
A mai magyar irodalom 80%-a tényleg szar. A képzőművészeteké is. A filmé is. Sőt inkább 90% nézhetetlen, olvashatatlan “önmegvalósítás”, és átértelmezés.
De nem azért mert a magyar tehetségtelen nép. Mármint az igazi magyar. Hanem mert itt is akárcsak nyugaton egy bizonyos jól körülhatárolt kör, finoman mondjuk inkább úgy, hogy kétezer éve világpolgárok rátették a mancsaikat a pénzcsapokra, médiára, kiállítóhelyekre,könyvkiadásra, nomeg őkelmék a kritikusok is.
Valódi tehetség meg mindenhol megkapja, hogy “Ebbe a körbe, (légyen az bármilyen ága a művészetnek) csak születni lehet!”. S ezt nagyon komolyan is gondolják. Vagy ezt kapja a körön kívüli művész: rendezzen saját pénzből kiállítást, adja ki könyvét magánkiadásban, s ha sikere lesz, mi csak akkor foglalkozunk önnel”.
De még ezt sem tűrik. A magánkiadású könyvet át sem veszik terjesztésre, vagy ha mégis, direkt eldugják valami elérhetetlen polcra, a kiállítást még az ingyenes fórumokon sem hirdetik, még akkor sem, ha megígérik, és állami támogatást vesznek hozzá s ilyenkor kénytelenek néhány körön kívülinek is megjelenési lehetőséget adni.
Náluk egyetlen szempont van: minden pénzt lenyúlni, minden állami támogatást egymás közt szétosztva én dicsérlek téged, te dicsérsz engem, az igazi tehetséget meg eltapossuk, elvesszük a kedvét, mert ha ő mégis sikeres lesz, elviszi tőlünk a parádét, ezzel az értékteremtő munka nélküli egész élethosszig tartó ingyenélést, élősködést a magyarok nyakán, s még kiderül, hogy mi így együttvéve összesen sem érünk annyit mint egy Munkácsy vagy egy Molnár Ferenc (pl. Pál utcai fiúkkal) világsikeresek.
Így van! De azért vannak rejtett zugok. ahol még felcsillan a “szellem napvilága”
Azért van segítség!
Elég a saját könyvtárban tallózni, mindig akad amit meg el sem olvastam, vagy újra olvasni a régieket!
Úgy általánosságban tetszenek az írásai, ezt pedig különösképpen telitalálatnak gondolom. Köszönet érte.
Alkotóként és s.k.-kiadóvezetőként ugyanezek a tapasztalataim. Szegény ker.-konzi könyvtáros feleségem nem győz feddni, annyit büdös”piréz”ezek otthon.
“minőségi határvonalat nehezen lépik át a magyar irodalom szerzői”
Mármint a kortársakra tetsziik gondolni, ugye?
Demeter Szilárd nem A SZÍNHÁZAT nem szereti, hanem azt a rakás szart,
amit “rendezői színház” címmel a legtöbb színházban összegányolnak.
Mondjuk Sárosdi Lillát nagyon szeretjük látni, de csak a disznóólban.
Testvérem gimis és egyetemi évei alatt falta a könyveket. Mindenfélét. Színház, mozi, hangverseny, hetente.
Aztán elkapta a gépszíj. Regionális vezető, három mobilja közöl mindig cseng valamelyik, még a nyaraláson is, még a zuhany alatt is. Én, ha tehetem karácsonyra többnyire mindenkinek könyvet ajándékozok. Jópár évvel ezelőtt ő is könyvet kapott. Amikor néhány hónap múlva diszkréten rákérdeztem, hogy olvasta-e, mi a véleménye? Rezignáltan megjegyezte. Kedvesem, ez a 300 oldal nekem túl hosszú. Legközelebb olyat vegyél, amit a budin el tudok olvasni.
Már sajnos nincs közöttünk. De ezt látom sok, körülöttem élő értelmiségi esetében is.
Aztán majd jön a kiégés, vagy az infarktus.
Tíz-egynéhány évvel ezelőtt, eljött az idő, hogy kiskamasz fiaimat, a polgári nevelés követelményeinek megfelelően színházba vigyem. Természetesen először, néhány az iskolai oktatásban is szereplő, Moliere, meg Shakespeare műre vettem jegyet. Ma is elfog az égő szégyenérzet, amikor első alkalommal a színházban fiaim társaságában igazi hard-pornó jeleteket kellett végig néznem, magas kultúra címszó alatt. Nem mintha ők nem lettek volna tisztában a szexel, koboztam már el tőlük pornó újságot. De azért mégis, a jó ízlés is a polgári morál része, hogy legalább ne a mamájukkal nézzenek ilyen tartalmakat.
Azóta sem mentem színházba! Operába, amíg lehetett sokszor, No és hangversenyre is.
Most hogy már unokáim vannak, a bábszínház látogatás előtt gondosan körbe érdeklődöm.
Ha mesekönyvet veszek, muszáj előtte elolvasni.
7 és 9 éves kisfiukkal néztem meg a Csíksomlyói Passiót(Vidnyánszkyval).
Nem könnyű datab, még szünet sincs, egyfolytában 2 és fél óra…
Nagyon tetszett nekik.
Csodálatos előadás.
Én azért utálok színházba járni, mert minden felvonásban elrejtenek egy ún. “vörös farok” becenévre hallgató kis odabökést (és most finom voltam!) a jobboldalnak. EZ ment az átkosban, és nagyon tetszett az elvtiknek, mert tovább vonszolták, bár állítólag az átkos már a múlté, csak a képivselői maradtak itt: ISZOM kapitány, B&SZOM Zsolti, az Apró unoka Dobreva és a sor folytatható…
Örülök, hogy Demeter Szilárd és Szakács Árpád még kimondják mindazt, amit mi csak az ún. “cenzúrázatlan közösségi médiá”-ban tudunk, ami soha nem ér el a címzett rétegnek! Sokkal kevesebben szeretik a balfácánokat, mint azt ők hiszik, csak nem merik hangosan kimondani, mert félnek a komcsi retorziótól…
Mi ennek az oka? Azt tetszik tudni?
Antall József – volt akármilyen gyakorlatias, vagy meggyőződéses politikus, ezt mindegy – kimondta, hogy a rendszerváltozásnak négy alappillére van, illetve kell, hogy legyen. A demokratikus alkotmányosság és intézményrendszer megteremtése és működtetése, a gazdasági és pénzügyi rendszer kialakítása a jogállami (tkp. a nyugati) normáknak megfelelően, beleértve a bankrendszert, a forint konvertibilitását, harmadikként a nemzetfogalom illetve a nemzet rehabilitációját, és nagyon nem utolsó sorban az elitváltást. Konkrétan a rákosista önjelölt elit leváltását, legalábbis részbeni kiszorítását.
Az első szinte magától megvalósult, pláne a paktum után. A második még annál is gyorsabban, hiszen a tulajdonmentők érdeke is ez volt, a nyugat elvárása is ez volt, ellenállás nem volt: belecsúsztunk egy félgyarmati státuszba. A harmadik igazából gyurcsánynak köszönhetően ment végbe, 2006-2010-ben, hiszen őszöd után ha tovább feszítik a húrt a kulturális apartheiddel, akkor lehet, hogy robbant volna az ország, és abból már nem csupán komcsiakasztás, de elég húsos libsikergetés is lett volna. Másrészt a jobbik titkosszolgálati és nagypénzes megszervezése, sikeres alternatív jobboldali párttá, nem történhetett volna meg, ha a Petőfi rádiótól a kertévékig nem jelennek meg hirtelen a “legyünk büszkék a magyar örökségre” típusú országjárások, hibrid zenék, magyar filmek, és a többi, a pesti libsi (fiatal) elit elkezdte keresni a térképen, hogy melyik irányban van az a rohadt vidék (na melyik?), és a többség el is jutott legalább Keresztúrig, többen pedig mini tücsökzajos pesteket hoztak létre pl. Köveskálon, vagy Külső-Somogy kies dombjain.
.
Maradt tehát az elitváltás. Most ez a harc megy. Persze olyan körülmények között, hogy évtizedeken át (csak 90 óta is!) mindent összekennek magukkal, ami jó, ill. aki tehetséges, annak ráül az arcára egy eladó lány az önjelölt rákosi-féle elitből, magukba kebelezik, átitatják européer (originally muscovite) elkötelezettséggel, gondosan megmossák minden nap az agyacskáját. Aki pedig ebből nem kér, az már rég a San Fernando Valleyben szabadúszó filmes, vagy programoz San Joséban, esetleg húst süt egy New York-i kajáldában. Úgyhogy az Orbán-féle elitváltás abból főz, ami van. Első sorban legyen az új elit lojális. Másodsorban ha lehet, vidéki kötődésű, akkor nem lesz talán olyan agymosott libsi (majd csak a gyerekek…) és harmadsorban nem árt, ha legalább annyi esze van, hogy nem robban fel a ház, ha folyik a gáz.
Így aztán zajlik az Antall-féle projekt, kicsit alsó polcos ízléssel, de engem mindig megnyugtat, hogy ha elbizonytalanodom, pl. M. L. kapcsán, hogy egészen biztosan tudom, hogy pl. 1989-ben garantáltan M. L. lett volna az egyik ember a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjainak IQ rangsorában az első húsz között. És ezeknek a fele még mindig ott akadémikuskodik. De legalább van valami mozgás az elit terén. Ezért a nagy vinnyogás.
A kuka a könyveket illetően sajnos nem csak képletesen, de a való világban is gyakori sorsa a könyveknek.
Kisebb lakásba költözés, vagy haláleset kapcsán, egyre gyakrabban landolnak a hulladék gyüjtő konténerek mélyén.
a narancsbolsevik ‘Kulturkampf’. a RATYIt kulturális referenciává emelte
Azér rosseb a gusztusát…