Budaházy, a nemzet ellensége

 

 

  

Talán emlékeznek tisztelt és kedves olvtársaink a hőskorszakra, amikor a mi miniszterelnökünket, államunk első emberét Gyurcsány Ferencnek, a titkosszolgálati miniszterünket pedig Szilvásy Gyurinak hívták. Ekkor történt az, hogy a titkosszolgálat vezetőjét meg egy bizonyos Laborc Sándornak hívták. Ez utóbbi két úriember azóta különböző büntetőeljárásokba involválódott bele, sőt, az elsők között volt a magyar jogi fércköztársaság történelmében, hogy valami büntetőszankciónak gúnyolt ejnye-bejnyét is muszáj volt velük szemben kiszabni.

Ez olyannyira egyedi, hogy erre még nem volt példa, s ha arra gondolunk, hogy az öreg Laborc Sanyi személyesen ült le Portik Tamással Fideszt lejáratni, vagy épp alattuk fáradt be az orosz titkosszolgálat az NBH-ba, akkor belegondolhatunk, mi minden ment akkoriban. A Political Capital zseniális tanácsadásait most ne is említsük, de voltak ott különböző halászok is, akik aztán mindenféle adatokat halásztak a Gyuri megbízásából.

Szóval: legendás, hősies idők voltak, akkor lőttek például fejbe pár cigány etnikumú magyar állampolgárt, szám szerint kilencet, a titkosszolgálatok tevőleges segítségével, ugyanis a katonák benne voltak, szóval mindenféle dolgok alakultak akkoriban.

Volt olyan, amikor a „szlovák titkosszolgálat jelzésére” kellett a parlament előtt nagygyűlést elhalasztani (hazudta Szilvásy Gyuri), de csodás idők voltak amúgy is, tobzódtak az Egymásért-ügyek, az UD-ügy, satöbbi, s amikor Dávid Rigolya próbálta tevőleges titkosszolgálati segítséggel menteni hatalmát, no az volt a legütősebb.

Ezt a kis felsorolásnak sem teljes szösszenetet azért írtam, hogy dührohamunk kezdő löketeit felhorgasszam.

De most kezdünk csak igazán horgadásba. Bár történetileg korábbra, tematikailag kicsit mégis ide kívánkozik az a 2006 forró őszének emlegetett időszak. Tíz éve ugyanis a mi Ferencünk a rendőrség Bene és Gergényi vezette szervezetének jókedélyű asszisztenciájával belelövetett a tömegbe, kardlapoztatott, majd dutyiba vágatott igen jelentős mennyiségű embert. Nota bene a hatóságok és az igazságszolgáltatás (a függetlenségükre akkoriban is igen büszke) elemei pedig sorozatban vágták be a teljesen ártatlan polgárokat a karcerba. Többek néhány szemmel kevesebbek lettek, másokat konkrétan nyomorékra vertek a rend éber őrei.

No, ezek az emberek, akik ezért közvetlenül felelősek, így Gyurcsány Feri, Szilvásy Gyuri, Laborc Sanyi, Gergényi Peti kisebb, büntetőjoginak igazán nem nevezhető karcolásokkal úszták meg az akkori eseményeket, mert, bár említettem, hogy volt valami, de a dolgok súlyához képest ugye érezhetően nem siettek felelősségre vonni őket. Megjegyzem Gyurcsány Feriig még fel se ért a dolog…

No, ebben a derék időszakban volt ez a jó kiállású csávó, ez a Budaházy Gyuri, aki komolyan tervezte, hogy akkor ő most odavágna az államhatalom komcsik és neokomcsik által fertőzött, rothadó bástyáin uraskodó, egyébként tolvajbandának. A kétségkívül vonzó tervet leginkább az „Íjász”hoz címzett kocsmában szőtte, jelentős mennyiségű sör elfogyasztása mellett. Ám voltak egyéb hatalmas államellenes húzásai is, például elment hagyományőrző ruhában rendezvényekre is.

Aztán érkezett az a pillanat, amikor az akkori híresztelések szerint a mi Budaházy Gyurinkat autójának csomagtartójában futball labdának álcázott robbanóanyaggal fogták el. Sajnos ez a dolog egyes vájt fülű elemeknek kicsit gyanúsnak tűnt, különösen azért, mert Drazsé elvtárs akkoriban szeretett rettegni vidéki kölköktől. Azonban a vájt fülű elemek olvastak ilyet már korábban is, sőt, emiatt rögtön megdöbbentek azon, hogy jé, már megint valaki egy csomagtartóban, futball labdának álcázva óhajt bombákat szállítani szakadt Ladájában.

Aztán következett a nagy hatósági homályba burkolódzás a dologban, ugyanis, mint kiderült, a futball labda az bezony futball labda volt, és nem bomba.

Szóval a fentiek és a még fentiek tekintetében nem vagyok meggyőződve arról, hogy a hatóságok bizonyítékai kellően erőteljes bizonyítékok… Horribile dictu azt feltételezném, hogy kellett valami operatívnak hazudott anyag arról, hogy ez a Budaházy fiú nagyon veszélyes, sőt a magyar társadalom (házmester-Magyarország) és hatóságok működését ismerve csak úgy ömölhetett a „fontos bizonyítékok” áradata.

Namost a különböző nemzeti kocsmákban előszeretettel előadó Gyuri hatalmas összeesküvő lehetett, a vádirat és az azt tükröző ítélet szerint tehát olyan karizmatikus egyén volt, hogy küldte a politikusokhoz az „embereit”, akik aztán puffogtattak, molotov-koktéloztak, satöbbi. Már alapból hihető…

Eddig a cinikus gúny oldala. Azonban nézzük meg a dolog politikai oldalát!

Ebből a derék emberből egyrészt mártírt, másrészt nemzeti idolt csinálnak, a fentiek mellett pedig az ügyészség és a bíróság egymásból és magukból egyaránt röhejes hülyét. Főleg úgy, hogy a fent említett Feriket, meg egyebeket meg se karcolták. Tehát a Budaházynak 13 év, terrorszervezet (kár, hogy nem kémhálózat, ürgebőrbe varrt anyagok, stb…) a Gyurcsány Ferinek, Szilvásy Gyurinak meg nagy semmi. Gratulálunk, a magyar igazságszolgáltatás ismét a pókhálószerűségéről adott tanúbizonyságot. Azaz a madarak, nagy rovarok átszakítják, a kis muslincák fennakadnak. Vagy magyarabbul: a nagy halak megússzák, a kis halakat megeszik.

Így kell igazságot szolgáltatni!