Beköszöntött a politikai szabadrablás kora

 

 

  

Mikor Bakács Tibor Settenkedő Lopakodó megdurrantott egy téliszalámit a teszkóból, vagy mikor Gyurcsány szakdogáját pont ellopták a könyvtárból – minő balszerencse, éppen meg akarta mutatni a médiákoknak -, azt gondoltuk, a tolvajlás minden műfaját sikerült már prezentálni ebben az országban. Tévedtünk! Megjelent a pártok közötti politikai ötlet- és stratégialopás. Ez az igazi politikusbűnözés, a kvótareferendumhoz való viszony kialakítása során mindenki mindenkitől lenyúlt már valamit.

Kezdődött azzal, hogy elsőként a Jobbik népszavazást akart a migrációspolitikáról, amit a Fidesz ellopott, és amikor már a Jobbik nem is akarta, szépen megcsinálta. Aztán jöttek a szocik, akik elorozták Gyurcsány bojkottálós ötletét; bár azt mondták, hogy a bojkott nem bojkott, csak szerény távolmaradás. Ahogy szép lassan telt az idő, s az ellenzéki pártok úgy váltogatták hónapról-hónapra a referendumról alkotott véleményüket, ahogy Kerék-Bárczy az izmusokat, eljutottunk egy nagyon zavaros kampánykezdéshez. Jelen állapotban (nem vagyunk biztosak, hogy változatlan marad) Gyuriferi azt mondja, amit eddig mondott, de hozzáteszi azt, amit a Jobbik még a nyár elején szajkózott; a Jobbik, egy kacskaringós úton végül beállt a kormány mögé; Molnár Gyula szocialista pártja pedig összebugázott egy olyan zavaros stratégiát, amit még a saját, megmaradt maroknyi tagságuk sem nagyon ért. Szóval jól láthatóan az ellenzék kapkod, s nem nagyon tud mit kezdeni a kvótareferendummal.

De mielőtt tényleg belehülyülünk az ellenzéki pártok helycserés támadásaiba, nézzük meg külön-külön mindegyik stratégia evolúcióját! A mérhetetlen és társadalmi támogatottság nélküli PM és az Együtt, illetve Fodorgabi liberális pártjának kivételével. Hisz az első kettőt voltaképp mindenki leszarja, a másik pedig következetesen és az országban egyedüliként a letisztult IGEN mellett állt és áll ki ma is.

A Jobbik  – ahogy már említettük – még tavaly vetette fel, hogy legyen népszavazás migrációs-ügyben. Habár a témát nem pontosan jelölték meg, illetve közben a kormány kerítésépítésbe kezdett, így hát egy idő után lemondtak az egészről és inkább útjára indították a valódi nemzeti konzultációt. (Ami nem mellékesen a kormánypárt ötletének lenyúlása volt!) Aztán, mikor az Orbán-kormány mégis népszavazást kezdeményezett, konkrétan megjelölve a bevándorlók betelepítésének uniós kvótáját, mint elutasítandó európai stratégiát, akkor a jobbikosok először sikítófrászt kaptak: hogy ezt ők akarták, hogy ezt ők találták ki.

Majd, miután látták, hogy ezt néhány turbó-jobbikoson kívül senki sem kajálja (és azok száma is jócskán fogyatkozik a néppártosodás oltárán), váltottak. Azt mondták, hogy ugyanaz a véleményük, mint a Fidesznek, de ehhez nem kell népszavazás. Ezt a parlamentben is meg lehetne szavazni – ami így elsőre jól hangzott. De mikor beindult a kormányzati propaganda, azt tapasztalták, hogy ennél azért velősebbet kell hozzászólni a témához, így kitalálták, hogy támogatják ugyan az egészet, de ha nem lesz meg az érvényességi küszöb, akkor Orbánnak le kell mondania.

Kváziergo’: azt sugallták szende pillangóként szimpatizánsaiknak, hogy mégsem olyan jó ötlet, ha október másodikán úgy rohannak majd a választófülke felé, mintha ezen múlna az életük a magyari faj fennmaradása. Mert ezzel mégiscsak a kormány esetleges sikerét segítik elő. És a sugallat gyanúvá vált. A választópolgár könnyen érezte úgy, hogy a Jobbik is a hazaáruló, mert a Gyuriferiék által meghirdetett bojkottot másolja, csak ő sem bojkottnak nevezi. Így Vonának gyorsan egyértelművé kellett tennie: mégis beállnak a kormány mögé, részvételre buzdítják a szimpatizánsaikat, és a NEM-re szavaznak.

Gyuriferiék útja sokkal több hazugsággal volt kikövezve. Ha úgy tetszik, olyan szokványosan gyuriferissé sikeredett! Tavaly, amikor még nem volt szó a népszavazásról, ők egy az egyben a befogadás mellé álltak, igazi migránssimogató pártként hasítottak. A pártvezető még vacsorára is meghívott egy-két előre kiválasztott, jól nevelten viselkedő, szobatiszta afgán és szír családot.  Aztán a magyar emberek is megtapasztalták, hogy milyen az, amikor ellenőrizetlenül állomásoznak, vagy vonulnak át az országon olyanok, akik később Európában fickifickiznek, vagy éppen az iszlám nevében tömeget gyilkolnak.

Így, mikor a kormány meghirdette a népszavazást, már annyira nem voltak migránsbarátok a DK vezetői, hogy faszagyerek módjára ki mertek volna állni az IGEN szavazat mellett. Ködösítettek, próbálták a problémát elpaprikakingázni relativizálni, illetve meghirdették a bojkottot. Hisz szerintük ilyen kérdésre nincs jó válasz. Habár hogy miért is, azt nem magyarázták meg pontosan, bár a Vágópityuknak sosem kell megmagyarázni semmit az „egyetlen igaz ellenzéki vezérük” pálfordulásait és fura kijelentéseit, követik azok mindenhova, mint sirályok a halászhajót.

És végül, az utolsó stáció szerint, Gyurcsány ehhez az egész, igazi demokrata álláspontú bojkotthoz hozzálopta a Jobbik egykori stratégiáját is, mikor kijelentette, hogy ha nem lesz meg az érvényesség, akkor Orbánnak le kell mondania. Ami közjogilag nonszensz, politikai értelemben abszurd, de nagyon jól hangzik. És ami lényeges lehet a Gyurcsányi univerzumban, hogy innen már csak egy lépés lesz azt mondania, hogy mindenki, aki nem ment el szavazni, az a Demokratikus Koalíció szavazója. Vágópityu pedig ezt hallva, álló farokkal sikongathat megint az első sorban.

Végül az „ad infinitum” gyökereit kereső, és a végtelenségig, vagyis inkább az agóniáig tartó megújulásában bízó, vetésforgóban működő szocialista párt vezetői is jól megkavarták a trutyit. Tavaly még álproblémának nevezték az egész migrációskérdést, majd egy rövid migránssimogató korszak után, illetve a népszavazás meghirdetése hallatán, mivel az akkori elnök Sebajtóbinak jellemzően jobb ötlete nem volt, elbugázták Gyuriferi bojkott stratégiáját (amit ugyan nem bojkottnak, hanem távol maradásnak neveztek, valami furcsa megfontolás miatt). Ez viszont elég szarul hangzott, leginkább azért, mert közben kiderült, hogy bizony a „nem-fideszesek” és a szocialista szimpatizánsok maréknyi hada is inkább a kormány által megfogalmazott kvótaellenes véleményen van.

Így, miután Sebajtóbi szükségszerűen orra bukott, az új elnökségnek ki kellett találnia valami újat. Ami, ha nehezen is, de sikerült. Molnár Gyula, miután elment Brüsszelbe tárgyalgatni és miután megerősítette Martin Schultzot, az európai baloldal befogadópolitikájának legnagyobb szószólóját, hogy mellettük állnak, kiállt a nyilvánosság elé és olyat mondott, amitől még a legbelsőkörösebb elvtársak is dobtak egy hátast. Ha létezik kényszerkvóta – mondta a valósággal is vitatkozó pártelnök – akkor a magyar szocistapárt beáll a kormány mögé. Sőt: még a parlamentben is megszavazza azt a törvényt, amit a kormány a kvóták ellen benyújt. De a népszavazást, ami ugyanezekről a kvótákról szól, továbbra sem támogatja, tehát szerintük nem kell rajta részt venni.

Jól értjük? A párt kész támogatni a kormányt a parlamentben, de a saját szavazóit arra kéri, hogy ne tegyék ugyanezt a referendumon?

Furcsa, nyakatekert mutatvány ez! És hogy még nagyobb legyen a zűrzavar, előkerült Mestreházy Attila is (valamelyik Michael Jackson imitátor versenyről), aki lelkesen és csillogó szemekkel (hisz van esélye újra helyzetbe kerülni) azt állította, hogy a szocisták már tavaly is a kvóták ellen voltak…

Szóval nagyon zavaros jelenleg az ellenzéki biliben lévő víznek látszó valami. Külön-külön is. De így, összekeverve az egész politikai trutyit; illetve így, hogy mindenki megpróbál valami okosat lopni a másiktól, mert saját magának gőze sincs arról, hogy mi lenne a legnépszerűbb álláspont, még nagyobbá válik káosz a fejekben. A Jobbik, a DK és a szocik szimpatizánsai pedig véresre vakargathatják a fejüket: most akkor mit is kell tenniük? Már hogy a lopáson kívül.