Az egyharmad szánalmas vergődése

 

 

  

Ezek most az öröm pillanatai, és talán elég lenne ezzel foglalkozni, kiélvezni a győzelmet és egy picit rácsukni az ajtót a „demokratikus” ellenzékre. Hadd nyalogassák a sebeiket, hogy aztán erőt gyűjtve folytathassák az orbánozást, gyűlölködést, fröcsögést és diktatúrabontást.

De ők nem tartanak szünetet, nem néznek magukba, nem ismernek el semmit még ilyen mértékű égés után sem. Amikor vasárnap délelőtt látszott, hogy magas lesz a részvétel, Karácsony Geri egyből nekiment a köztársasági elnöknek, hogy Áder János ne merje megbízni Orbán Viktort a kormányalakítással. Mindezt a demokrácia és a tisztesség nevében, mert ő már számolgatta, hogy nincs is annyi párttaguk, mint ahány helyet kapnak majd a Parlamentben – akkora győzelem várható.

Eredmény még nincs, de fenyegetés már van, így megy ez a diktatúra elleni harc egyik oszlopos tagjánál.

Végül, amikor kiderült, hogy óriási fölénnyel nyert a Fidesz, már elhalkultak a magas részvételen örömködő ellenzéki hangok, a bosszú szót kínosan kerülték estefele, maradt a sunnyogás és a hibáztatás. Így már tisztességtelen győzelemről szólt a nóta, diktatúráról. Ha nyernek, a demokrácia ünnepe lett volna, így maradt a sötét elnyomás és regnáló hatalom által elkövetett csalás.

És ez itt a legnagyobb baj, ez a tökéletesen ostoba hozzáállás, két és fél millió ember nyílt lenézése, megvetése. Akiket tahónak, bunkónak és láncszavazó közmunkásnak állítanak be, akik benyelték a Fidesz propagandát. Akik valójában egy óriási massza, tisztességes emberek, értelmiségiek, melósok, földeken dolgozók, tanárok, ápolók, gazdagok, szegények, a baloldal által megvetett középosztály. Aki úgy érezte, hogy a jelenlegi kormánytól többet kapott, mint a korábbi vörös tengelytől.

Amikor a baloldal aratott választási győzelmet – szerencsére már igen régen –, akkor bezzeg okos volt a nép.

Talán úgy kellett volna kormányozni, hogy ne csak elvegyenek, eladjanak, csődbe vigyék az országot.

Csak ekkor már nem védték a szovjet katonák a hibát hibára halmozó szocialistákat, mint korábban évtizedekig, így 2010-ben repültek a hatalomból. Most pedig, hogy szétforgácsolódva, egymással is acsarkodva, jövőkép nélkül akartak békés, boldog, elszámoltatással teli friss, demokrata világot, ismét zuhant egy nagyot a téveszmés társaság. És ebbe a teljes ellenzék beletartozik.

Pedig, ha önvizsgálatra kerestek volna lehetőséget, ennél jobb pillanat nem adatik. 70%-os részvételnél nem beszélhetnek otthon maradó csendes többségről, ezt nem lehet kimagyarázni.

De nem, most is Orbán a hibás. Meg a hülye nép.

Pedig szüksége lenne Magyarországnak egy normális kontrollra. Olyan pártokra és emberekre, akik valódi tervekkel rendelkeznek, nem csupán régi kommunista vagyonok átmentői, vagy tudás nélküli nyikhajok, akik csak sipítozni tudnak és belebeszélni a világba a nagy semmit. Mert még jó lózungjai sincsenek az új generációnak, a Momentum csak a vidékieket lenéző szólamaival és az olimpiai terv elkaszálásával szerzett nevet magának.

Úgy látszik azonban, hogy milliók érzik úgy, hogy nekik ebben a nyolc évben jobb lett, több lehetőségük van, többet keresnek, nyugalomban élnek és tudják, hogy a kormány megvédi őket és nem kiszolgáltatja aprópénzért, érdekből. Biztonságot kaptak és a jelenlegi vezetés összes hibája sem tudja eltántorítani őket attól, hogy ne rájuk szavazzanak.

Mert egyértelmű a különbség és félelmetes a másik lehetőség, ők, a levitézlett hazugok és a semmihez sem értő új hullám.

Lehet, hogy nem kéne bugris suttyónak nézni ezeket az embereket, és akkor nem lenne megszűnőben a baloldal vidéken. De még most sem ismerik fel. Ez részben jó, mert ezek az emberek soha a büdös életben ne jussanak még egyszer kormányra, másrészt nem jó, mert nem árt egy egészséges versenyhelyzet és a saját nyájuk értelmesebb terelése. Ehhez azonban az kellene, hogy a jelenlegi baloldal és liberális barátaik felvállalják, hogy Magyarországért és a magyarokért akarnak dolgozni, nem külső hatalmakat szolgálni és szánalmas borravalóért visszaböfögni a gazdik aktuális kéréseit. Gerinc nélkül nem fog menni.

Amíg Juhász Petik, Gyurcsányok, Karácsonyok, Szél Bernadettek határozzák meg az ellenzéket, addig ne számítsanak semmi jóra.

És hiába beszélnek diktatúráról, tudják ők is, hogy szó sincs ilyesmiről. Különben nem kaptam volna az arcomba minden egyes nap a reklámjaikat, nem ordíthatták volna városszerte a baromságaikat. Ja, hogy nincs meg a régi baloldali médiatúlsúly, ami akkor teljesen normális volt számukra? Pedig a szocialisták egyes elemei tudják, hogy mi a valódi diktatúra, ők az elnyomókat erősítették 1990 előtt, az ő logikájuk volt a szemkilövetés és ártatlanok szétveretése 2006-ban, hazugság és hülyének nézés. Akkor lenne teljesen ostoba a magyar nép, ha ezek után őket szavaznák vissza, de ennél szerencsére okosabbak az emberek.

Nem kell túlbonyolítani a helyzetet és nagyokat elemezni, a választók harmadszorra döntöttek elsöprő arányban úgy, hogy szerintük jó irányba mennek a dolgok és ezt meglehetősen arrogáns dolog ezt azzal elütni, hogy a Fidesz propagandájának dőltek be és slussz.

Fekete-Győr barátunk már megüzente, hogy Orbán ne reménykedjen, 2022-ig nem tart ki a rendszere. Látszik, Andriska megértette a választók üzenetét és szép demokratikus tervei között a négy évre megválasztott kormány idő előtti elűzését tűzte ki célul.

Az ötlet legitimitását az erős, majdnem 3%-ot elérő szavazatarányuk alapozza meg.

Láttunk már példát arra a történelemben, hogy népakaratra hivatkozva szerzett hatalmat kisebbségben levő erő, ők voltak a kommunisták. Én is félek a diktatúrától, ahogy együtt remeg a magyar ellenzék is. Csak én attól a diktatúrától félek, amit ezek a semmihez sem értő sáskák hoznának létre és süllyesztenék el az országot elképzelés és hozzáértés nélkül.

Sose engedjük őket a hatalom közelébe, mert aki állandóan a demokráciát védi és emlegeti, az valójában egész másról fantáziál.