A XXXVII. Felszabadulási Kongresszus tiszteletére


Jeles nap volt a tegnapi, kongresszust tartott az ellenzék reménysége, az immár sokadszorra is megújult MSZP. A cél nem más, mint erőt mutatni, we can do it. Azaz leváltani a Zorbánt vagy legalább képesnek mutatkozni rá. Hogyan is képzelik ezt véghez vinni? Naná, hogy leporolt klasszikusokkal: Több pénzt a zembereknek! Ígéretcunami némi munkásőrnosztalgiával.
Kicsit több, mint fél év múlva választ Magyarország (ha választ, mer’ a Zorbán ugye felszámolta a demokráciát), és körvonalazódni látszik a fő ellenzéki erő csapásiránya kampányügyileg. Egyrészt ‘váccsukmárle!’, másrészt jó lesz az éhező gyerekeknek, a nőknek, a nyugdíjasoknak, a kis- és közepes vállalkozásoknak, a munkavállalóknak, a bölcsiseknek, a tanároknak, az egészségügyi alkalmazottaknak, az egyetemistáknak, a multinacionális energiaszolgáltatóknak (igen, az E.On marad), egyszóval mindenkinek, de legfőképp a zajrópai uniónak. Nem tudom, a kedves olvasók hogy vannak vele, de én mintha újra 2002-ben lennék. Attól meg mentsen minket a Jóisten. Sajnálatos történelmi tapasztalat ugyanis velük kapcsolatban, hogy ha megígérnek minden földi jót egy 100 napos program keretében, akkor azt végre is hajtják, utána meg 4 évig próbálják egyben tartani a költségvetést, de sosem sikerül. És közben nem csak a 100 nap alatt kiszórt mannát párologtatják el, hanem az ország 20 évnyi gazdasági teljesítményét is. Ha ez a gárda kormányra jut (nem fog),  tényleg végleg lehúzhatjuk a rolót.
Közben szokás szerint megint kellemetlen aranyér módjára előtüremkedett a régi vágású szoci, irigység-alapú’, vegyük el a gazdagoktól’ reflex, de Mesterházynak még kicsit esetleges a geierflóriáni szerep. Ahhoz nagyobb szakszervezetibizalmis toka, kevesebb menő öltöny és kevésbé sztárfodrász-igazította fizimiska kellene. És némi pacal. De ez még csak a bemelegítés. Kevés képelőerővel vagyok megáldva, így ötletem sincs, hogy populizmusban mivel sikerül majd az elkövetkező pár hónapban felülmúlniuk az MKKP ingyen sörét, de nagy magabiztossággal kijelentem, meg fogják próbálni. Proliszavazatot a zsebekbe mindenáron. A gyűlöletkampány reload még ígéretesebb területe az elkövetkező pár hónapnak. Ha angol fogadóiroda lennék, egyesével lehetne nálam fogadni kormánypárti politikusok mondataira, hogy melyikből lesz az új köteles beszéd.
Összeálltak a listák is. A szoci megújulást szépen jelzi, hogy a lista élére olyan új arcokat sikerült pakolni, mint Botka, Tóbiás, Gúr és kilencedik helyen az eddig ismeretlen (khm) Hiller Pityu(milyenek lennének a régi, még nem megújult arcok?). Az EP lista még megnyugtatóbb megújulás-ügyileg: olyan nevekkel ékeskedik, mint Szanyi Tibor,  Ujhelyi István, Veres János (mit tudhat a szoci pénzekről, hogy még mindig arrafelé sertepertél?), vagy Gurmai Zita. Ifjú titánok.
És döntött a kongresszus a E14-Korszakváltókkal való közös indulásról is. Igent mondtak. Többek között neki, a bús képű egykori lehetmásnak. 
Ennyit a tartalmi részről. A körítés ugyanis sokkal szórakoztatóbb volt. Ez a kongresszus, sok egyéb mellett az “igazi arc-ról szólt. Milyen a Fideszé, mert majd a szocik aztat megmutassák. A több órás rendezvényen szegény küldöttek Orbán 5 méteres portréját kellett bámulják, ami jóérzésű fideszeseknél is kiverné a biztosítékot, és egyben jelzi, hogy a szoci identitás szinte legmarkánsabb eleme a Vityafóbia. Remélem, nem én vagyok az egyetlen az országban, aki nem érti: hogyan gyanúsíthat gyűlölettel másokat egy politikai formáció, amit kizárólag egy személy iránti érzett gyűlölet tart egyben. Meisterhauser Gmbh. próbálta elhitetni a nagyérdeművel, hogy Orbán megmutatandó sátáni arca mellet létezik az ő arcuk is, ami kedves és barátságos, de minimum szakértő. Ez lett volna a szándék, ami nem sikerült. Továbbra is színtelen-szagtalan.
Amit viszont sikerült, az kevésbé megnyugtató. Mesterházy ugyanis sikeresen Magyarország felszabadításáról értekezett. Ez azért nem megnyugtató, mert az utolsó átélt felszabadításnak becézett megszállás több évtizedes komcsi rémuralomba/szoci országrontásba taszított minket pár százezer megerőszakolt nőn végigmasírozva. Valaki lassan szólhatna Atesznak, hogy ugyan szépen megdobogtatja ezzel a felszabadítás cuccal a volt munkásőrök és biszkubélák szívecskéjét, de ők már túl kevesen vannak egy választás eldöntéséhez. Nekünk meg csak azért nem lesz hányingerünk tőletek, mert megszoktuk és már kevés dologgal tudtok meglepni.

  Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.